A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Thomas Bach még márciusban jelentette be, hogy az olimpián külön csapatban indulhatnak majd a menekültek. A csapat tíz tagját 43 jelölt közül választották ki, figyelembe véve az ENSZ által ellenőrzött menekültstátuszukat is.
A NOB a sportolók edzésének biztosítására egy kétmillió dolláros alapot hozott létre, az ENSZ menekültügyi hivatala pedig egy Ibrahim Al-Hussein nevű szíriai menekültnek adta azt a megtisztelő feladatot, hogy az olimpiai lánggal fusson. Al-Hussein egykor sportoló volt, de egy bombázás miatt amputálni kellett egy lábát.
A menekült csapat kerete június 3-án lett végleges, öt dél-szudáni, két szíriai, két kongói és egy etióp sportoló került a csapatba. Ők az olimpiai zászló alatt vonulnak majd be, aranyérem esetén pedig az olimpiai himnuszt hallgathatják végig.
Nézzük, kik képviselik a menekülteket Rióban!
Yusra Mardini
Yusra Mardini a menekültek csapatának legismertebb sportolója. A 18 éves szíriai úszólány azzal vált híressé, hogy a szintén úszó testvérével egy kilométeres távolságot úsztak le úgy, hogy közben kihúzták a süllyedő hat fős csónakot, amiben további 18 társuk ült. Mint mondta, nem bírta a gondolatot sem elviselni, hogy úszóként vízben haljon meg, ezért ugrott ki és kezdett hozzá a reménytelennek tűnő mentőakcióhoz.
Yusra azóta testvérével már Németországban edz. Edzőjének eredeti terve az volt, hogy a 2020-as olimpiára készíti fel, ahol már német színekben indulhatna, a menekültek csapatának tagjaként viszont már most megmutathatja tehetségét.
Rami Anis
Rami Anis szintén szír származású úszó, ám az ő lakhelye már 2011 körül lakhatatlanná vált a bombázások miatt, ezért már öt éve eljött onnan. Ő jelenleg Belgiumban edz, de mint mondja, reméli, hogy 2020-ban már nem lesz szükség menekült csapatra.
Paul Amotun Lokoro
Paul Amotun Lokoro dél-szudáni futó. Elmondása szerint gyerekkori emlékei leginkább arról szólnak, hogy hogyan fut az életéért, mikor rálőttek. Tinédzserként jött el Dél-Szudánból, Rióban 1500 méteren áll majd a startvonalra.
Anjelina Nadai Lohalith
Anjelina Nadai Lohalith 21 éves, szintén dél-szudáni futó, hazájából tíz éve menekült el. Otthonában rendszeresek voltak a razziák, ezért családjával legtöbbször a természetben kellett aludnia. Egy alkalommal arra lettek figyelmesek, hogy házukat taposóaknákkal vették körül. Szülei ekkor szervezték meg lányuk Kenyába jutását, azóta sem találkoztak.
Rose Nathike Lokonyen
Rose is dél-szudáni futó, most 21 éves. Akkor jött el hazájából, amikor gyerekként egy ostromnál megpróbált elrejtőzni és nagyszülei holttestére talált rá.
Eleinte nem gondolta volna, hogy futó lesz, de mint mondta, a menekülttáborban sokszor versenyeztek egymást ellen - igaz, akkor még cipőjük sem volt. Egy ilyen versenyen a tíz kilométeres távon második lett, ekkor kezdett el a profi versenysporton gondolkodni.
James Nyang Chiengjiek
Ő is dél-szudáni, és szintén futó, 400 méteren indul majd az olimpián. Gyorsaságát hazájában többször is használnia kellett, egyik utolsó alkalommal akkor, amikor 13 éves korában megpróbálták elrabolni, hogy gyerekkatonát csináljanak belőle. Szerencsére gyorsabb volt, mint üldözői.
Yiech Pur Biel
Yiech is Dél-Szudánban született, de 9 éves kora óta nem találkozott szüleivel. Apja a háborúban harcolt, anyja pedig egy nap elindult ételt szerezni, de nem tért haza. Elárvulása után egy 200 ezer fős menekülttáborba került, egy ottani futóversenyen tűnt fel másoknak is tehetsége, 21 évesen állhat rajthoz az olimpián.
Yonas Kinde
Yonas Kinde etiópiai maratonfutó. Luxemburgban él, itt edz, és taxisofőrként dolgozik, mellette pedig franciául tanul, hogy mihamarabb beilleszkedhessen.
Eleinte a munka és a tanulás mellett egyszer edzett egy nap, majd miután hallott az olimpiai lehetőségről, kettőre emelte a napi edzések számait.
Yolande Mabika
Yolande Mabika kongói dzsúdós azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy egy interjújában elmondta, mennyire szerencsésnek érzi magát, bár a családja hiányzik az életéből.
A 28 éves nő még 2013-ban repült Brazíliába a cselgáncs világbajnokságra, ekkor szökött el edzőjétől, aki a külföldi versenyeken rendszeresen elkobozta útlevelét, éheztette és ketrecbe zárta a lányt.
Mint mondta, bántja, hogy nem saját hazájának színeiben indulhat, de reméli, hogy családja látja majd és egyszer újra találkozhat velük.
Popole Misenga
Popole szintén kongói, kilenc évesen szakadt el családjától a háború miatt, tizenöt éve nem találkozott velük. Az olimpiai ismertségét ő is arra használta fel, hogy üzenjen, egyrészt családjának, másrészt pedig a többi menekültnek, mint mondta, ők rengeteg ország zászlaját viszik egyszerre.
Popole élete nem csak a háború miatt volt emberhez méltatlan. Az ő cselgáncs edzője is folyamatosan bántalmazta, rossz teljesítmény esetén ketrecbe zárták, ahol vagy éheztették, vagy kenyeret kapott kávéval, vizet nem. Yolandehoz hasonlóan ő is a 2013-as dzsúdó világbajnokságon szökött meg, és kapott menekültstátuszt Brazíliában.
