Az állami kórházakban, rendelőkben és a magánegészségügyben is csökken a betegszám. A korábbi évekhez képest az esetszámok bő 10-15 százalékos visszaesést mutattak, a rendelésekről jellemzően a zsebből fizető (tehát nem egészségpénztár-tag, vagy valamilyen céges juttatási csomag miatt érkező) betegek tűnnek el.
Az egyik magyarázat, hogy a magánegészségügy nagyon megdrágult az infláció, a rezsi- és bérköltségek megemelkedése miatt. Viszont a lakosság fizetőképességét is megtépázta – írja a G7.
Logikus esetben az állami egészségügyben látott betegszám-csökkenés együtt járna a magánegészségügyi ellátás megugrásával, hiszen aki nem akarja kivárni a sorát a hetekre-hónapokra nyúló várólistán, az a gyógyulást a piaci keretek között keresi.
Ugyanakkor előállt az a furcsa jelenség, hogy párhuzamosan mindkét szektorból látványos mennyiségű beteg tűnik el. A probléma már akkora, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) is vizsgálja, hová lettek, hiszen naiv feltételezés lenne azt gondolni, hogy maguktól meggyógyultak.
A statisztika másik érdekessége, hogy bár kevesebb a beteg fekszik a kórházakban, az ő kezelésük átlagosan több időt vesz igénybe, tehát az állapotuk is feltételezhetően rosszabb, mint a korábbi években.
Rékassy Balázs, orvos, egészségügyi szakmenedzser szerint a betegszám csökkenéséhez hozzájárul az orvostársadalom motiválatlansága is.
A pandémia alatt ugyan rendezték az évtizedes lemaradást az orvosfizetésekben, ugyanakkor a fizetési rendszer nem hozott magával semmilyen motivációs aspektust – a hálapénz kriminalizálása miatt az orvos már nem volt motivált abban, hogy minél több beteget lásson el, ráadásul komoly bérfeszültség is kialakult abból, hogy kezdő orvos és a már több éves tapasztalattal rendelkező kollégája hasonló fizetést vihet haza.
Rékassy szerint már látszik, hogy a betegek egyre rosszabb állapotban kerülnek orvoshoz, ezért nagyon fontos lenne a prevenció, a lakosság egészségtudatosságának növelése.
