A legnyomósabb érv (legyen ez az első), amit ennek a kihalófélben lévő tengeri tehénről (azaz a lamantinról) elnevezett szombathelyi fesztiválnak a javára lehet írni, hogy családias. Az, hogy az elmúlt 15 évben nem szálltak el a szervezők, sem az árakkal sem nem lett sekélyesebb vagy laposabb a program, sőt! Folyamatos és tudatos építkezés van. A lényeg tehát: a szombathelyi Improvizatív Zeneműhely Egyesület Lamantin 2014-es tábora és fesztiválja vasárnap óta pezseg, és szombatig, június 28-ig hazai és külhoni sztárok adják majd egymásnak a mikrofont.
2. jó pont a helyszín
A Fő téri Sörsátor alternatívájaként a kedd esti koncertfolyamot, nem először, a Bartók Terembe szervezték: csendesülősebb ez a helyszín, díjazom a süppedős, relaxálásra is alkalmas székeket - persze hiányzik a söröskorsó a kézből, de a beállások alatt lehet a Szimfónia előtt teraszozni. Bár akad, akit nem zavar a zsinagóga háttér, simán kortyolgat a koncertek hevében is a fröccsöntött pohárból.
3. az ár
Ami egy vidéki jazzrajongónak is komoly érv lehet, az a hihetetlenül kedvező belépőjegyár. Merthogy egy amerikai világsztárral megfejelt estére, a három bandára mindössze 2000 forint elkérni, finoman szólva is baráti.
4. három korosztály, három jó koncert egy belépővel
A grazi-brazil multikulturális formáció, a Mereneu Project vibráló, fiatalos jazzmuzsikával kezdte a keddi etapot. (Külsőre meg nem mondtam volna ki az osztrák és ki a brazil...) Abszolút profi a magyar Gadó-Fenyvesi-Barcza-Balázs Quartet is, üdítő hallgatni ezt az ötletekkel és improvizációkkal teli jóféle magyar jazzmuzsikát.
Az est fénypontja a finisben, utolsóként lép színpadra: a magával ragadó amerikai jazz-zongorista, Monty Alexander és triója. Ahogy fotósunk kiposztolta Facebookjára: "aki úgy játszotta a jazzes reggae-t a Bartók Teremben, hogy még ma is azt hallgatom." Egyszerre autentikus jamaikai, populáris és amerikai. James Bondtól, Rózsaszín Párducon át belevisz a zongorafutamaiba mindent ami zene, és ha Jamaika, kapunk egy kis Bob Marley-t is. A hangulatról a képek is mesélnek, de vissza nem tudják adni, milyen is ilyen kvalitású zenészeket élőben látni együtt muzsikálni. Jelenségek, na, leírhatatlan profizmussal!
Monty egyébként épp hatvan éve, 1944 június 6-án, a Normandia partraszállás napján született, ennek a dátumnak köszönheti a Montgomery nevet. Mesélik róla még, hogy épp Las Vegasban játszott Art Mooney bandájában, amikor a New York-i klubtulajdonos Jilly Rizzo és annak barátja, Frank Sinatra felfigyeltek rá. Ettől fogva Rizzo klubjában játszott, kísérte Sinatrát és másokat. Itt aztán megismerte a Modern Jazz Quartet vibrafonosát, Milt Jacksont, aki bemutatta a legendás bőgősnek, Ray Brownnak, aki együtt játszott Charlie Parkerrel...
5. nem semmi improvizálás egy 14 éves fiúval
Monty megér még egy jó pontot, mert azon túl, hogy nem semmi bulit nyomott bandájával, ráadásként imprózott egy Csaba nevű 14 éves magyar sráccal. A fiú állítólag a jazz tábor egyik ifjú növendéke, akit Monty hívott fel magához a színpadra. A fiú olyan természetességgel, mosolyogva vette az akadályt, játszott négykezest a világsztár jazz-zongoristával, hogy leesett az állunk.
