Ez a heveder valójában meg sem mozdul. Ez a heveder egy helyben áll. Korábban csak azért nem tudtam elindulni rajta, mert a testem a saját félelmemet közvetítette
- mondja Mohai Balázs mikrofonnal a kezében a fővárosi Toldi Moziban tömött széksoroknak. Mellette, mint magasfeszültségű távkábelen ülő madarak, úgy lógatják lábaikat társai (jé, ennél jobb hasonlatot nem is találhattunk volna?), akiknek tekintete bennfentesen villan néha, azt üzenve, hogy haver, jól tudjuk, miről beszélsz, nagyon is jól tudjuk.Ők az Outdoor Inhales csapata, akiket az izgalmas embereket közszemlére táró Creative Mornings Budapest szervezői hívtak meg, hiszen náluk látványosabban talán senki nem űzi a Magyarországra nemrég megérkezett új őrületet: a slackline-t. Illetve annak vakmerőbb változatát.
Két fa, vagy fal, vagy bármilyen más tereptárgy, és a közéjük rendkívül körültekintően kifeszített, nagyobb súlyokat is könnyen megtartó szalag: ez a slackline. És ezen gyalogolgatnak ők, meg még sokan mások a világon. De hát ez a kötéltánc! - legyinthetnénk, de gyorsan kapjuk is el a saját csuklónkat, mert ez gyökeresen más műfaj: ez a "kötél" lapos, tehát nem fordul le róla a talp, és nem szigorúan feszes, hanem inkább olyan, mint egy vízszintesen húzódó trambulin, ami szépen nyúlik, rugalmas, lehet rajta akár pattogni is.
"Mintha egy burok képződne körülöttem"
A slackline magaslati levegőn alkalmazott verziója a highline, ami már komoly tudatállapot-változással jár.
Mintha egy burok képződne körülöttem. Biztosan érzett már más is ilyet, amikor síel, vagy autópályán motorozik, és a környezet szinte egy homályos pacává alakul, annyira csak erre koncentrál. Ezt érzem a highline-on is. Amikor pedig sikerül átérni a kötélen, vagy esetleg leesek, akkor ez a burok kipukkan, és a külvilág sokkal erősebben támad meg. Van, hogy el is érzékenyülök
- meséli Kerekes Bence, szintén csapattag.Mert bár a slackerek (így hívják a sport gyakorlóit) ugyan borzasztó biztonságosan rögzítve vannak egy plusz kötéllel, tehát aki lefordul a hevederről, azt nem nyársalja fel az alatta elterülő erdő, hanem úgy lóg, mint az egyszeri bungee jumper. Aztán mondjuk újra felkapaszkodik rá, és folytatja a próbálkozást. Persze pont annyira nem egyszerű a dolog, mint amilyennek hangzik:
a highline komoly technikai és szellemi felkészülést jelent, hiszen két ösztön küzd: az egyik az egyensúlyozás mindenkiben meglévő, természetes képessége, ezt szeretjük, a másik a félelem, amit kevésbé szeretünk. A highline-ozóban ennek a kettőnek a századmásodpercenként váltakozó harca zajlik le
- mesélte Orosz Ádám.Magasság: egyszerre retegni tőle és élvezni a bulit
Ennél már csak az a meredekebb, amikor valakiben mindezek tetejében még az egyik legizzasztóbb fóbia, a tériszony is dolgozik. Márpedig Balázs - aki civilben egyébként az MTI fotóriportere - ezzel küzd.
Évekig foglalkoztam a tériszonyommal. Volt, hogy napi ötször mentem fel a bungee jumping kosárba - természetesen ugrani sosem mertem, csak körülnézni jártam fel. Ugyanis az imbolygó kosár abban a magasságban... szerintem az a legjobb kúra. Jó öt év kísérletezgetés után jött az első highline-élmény, de nem tudnám megmagyarázni, mi vett rá, hogy végül elinduljak rajta. Iszonyatos volt, de azért közben már megcsapott az adrenalin. Rettegtem, de tudtam, hogy én ezt csinálni akarom. Aztán kellett négy hónap gyakorlás, mire nagyjából nyugodtan rá mertem lépni. A tériszony megmaradt, a hidegrázás előjön minden alkalommalm ha kiülök a hevederre, de pár perc után képes vagyok kontrollálni a félelmet, és lenyugtatom a testemet
- mondja.
Ugyan fizikai sportról beszélünk, mint számos mozgásforma, ez is nagyban képes előrelendíteni az elme pallérozását.
A highline-ozással egy olyan határt léptem át, amiről régebben biztosan tudtam, hogy nem fogom átlépni. Innentől kezdve kis túlzással elhiszem, hogy bármire képes vagyok, persze előfordulhat, hogy óriási küzdelmek árán. Vállaltam el azóta olyan többnapos fotósmunkát, amihez gyengének éreztem magam, el akartam volna futni előle, de a korábbi énemhez képest szokatlan nyugalommal mégis rábólintottam. Ez a munka azóta sok sikert és újabb munkát hozott.
A srácok egyébként fenntartanak egy "edzőtermet" is, ahol előzetes regisztráció után, heti kétszer egy veszélytelen, fél méter magasban kihúzott kötélen próbálkozhat bárki. A türelem azonban itt nagy érték: noha pár óra után a legtöbben már képesek megállni a hevederen, igazi tudást szerezni hónapokig tart, egy 15-20 méteres táv biztonságos, elegáns végigsétálásához akár fél év gyakorlás is szükséges. Akit érdekel, az itt érdeklődjön - kedvet meg csináljon magának ezzel a videóval:
