Példátlan pervezión kapták a szombathelyi színészeket: van az az őrület, amikor a mosdókagylóval szexelni is lehet

Az első felvonás bejött. Imádtam a szabadszájú beszólásokat, ahogy pakolja a kortárs cseh szerző, Petr Zelenka egymásra őrületeit, mennyire szabad, mennyire szókimondó és vagány. Aztán jön a szünet, feljebb már nincs, a második felvonás az elsőhöz képest nem dob messzebbre. Bár Petr (Bányai Kelemen Barna), a félresiklott szerelemtől, magánytól megbuggyant szürreális Kisherceg annyira jól mozog ebben a hülye és esetlen fazonokkal megtöltött magánuniverzumban, hogy miatta elnéznék még egy plusz felvonást.

Petr szerepében Bányai Kelemen Barna, épp befordulva

Mészáros Zsolt

Összességében mégis jól esett ez az egész, Réthly Attila szürreális komédiája: szeretem, ha Szombathelyen is látni kortárs őrületeket, szeretem, ha provokálnak, ha nézőként is keresik a gyenge pontjaimat.

Mertz Tibor és a buborékos sör, na és az asszony szerepében Németh Judit

Mészáros Zsolt

A legabszurdabb maga a színházi közeg volt, a nézőtér, ahol ültem.

Egy hétköznap esti bérletes előadás kaptam ki, ahol az átlag életkor közelített a nyugdíjkorhatárhoz. Én pirultam bele, amikor szinte egyedül röhögtem a hetedik sorban azon, hogy a szexre kiéhezett srác épp megteker (dug) egy mosdókagylót, vagy a panelben asszonya mellett megsavanyodott papa hogyan szedi ki a buborékokat a sörből. Vagy az ezüsthajú zenész hogyan szeretkezik nőjével mások előtt, mert csak így megy, ha nézik. Ez egy ilyen darab. Nekem vicces, de látom, az úr, aki mellettem ül, és egész este zörgős cukorkát szopogat, azon a határon van, hogy hozzám vágja a görcsösen markolt műsorfüzetet.

Ha együtt a család

Mészáros Zsolt

Pedig gondolom, ő is megtapasztalta már: van az a helyzet, amikor semmi sem jön össze, amikor elhagynak, padlóra kerülsz, és mintha mindenki egyszerre vette volna be körülötted a hülyeségtablettát, senki és semmi nem áll össze. Megtapasztalta talán, papírvékony a határ őrület és normalitás között, bárki lába alól kicsúszhat a talaj. Elég hozzá egy hétköznapi szituáció, elhagynak, vagy csak véletlen félrekapcsolnak, és beleszeretsz egy vadidegenbe, aztán csak topogsz, felhívnád, de hogyan, mi legyen. Csak közben belebetegszik az ember a másik hiányába, önmaga esendőségébe és gyengeségeibe, az elvesztett illúziókba.

Ugorjunk fejest ebbe az őrületbe! (Hartai Petra)

Mészáros Zsolt

Őrületes hiátusban szenved itt mindenki, mindenki csonka és esetleges. Közben meg, kívülről nézve vicces is.

Aztán, hogy érezze, ő is él és ér valamit, megőrül inkább, paplant kezd lebegni látni, valódi kapcsolatok helyett próbababákkal és porszívóval flörtöl, mert azzal is jó lehet a szex, tulajdonképpen bármivel, legalább nem szól vissza, megmarad, nem megy el. (Na, ekkor kellet volna látni a nézők arcát, a porszívós maszturbáció részletezésénél:) Pedig Barnán túl dicséret jár a többi őrültnek is, a perverz, elmebeteg Mokkának (Kálmánchelyi Zoltánnak plusz vállveregetés) vagy a kirakatibabaként színre lépő Matusek Attilának, sorolhatom tovább, az egykori híradós bemondó Mertz Tiborbnak vagy az álomnő Janaként Gonda Katának, a butácskán kedves Hartai Petrának.

Az életre varázsolt próbababa, Matusek Attila és szerelmeként Kálmánchelyi Zoltán

Mészáros Zsolt

A helyszín Prága, napjainkban. Mintha felnőni, megöregedni, szeretni, élni – újra kellene tanulni itt mindent. Hozzá a színpadon dobozokból és telefonokból kirakott ideiglenes élet, minimál, pont elég, középen egy kanapéval, oldalt egy szűk ággyal. Élettérnek pont elég, életminőséghez kevés.

Fura barátok közt (Orosz Róbert, Hartai Petra, és Bányai Kelemen Barna)

Mészáros Zsolt

Ha úgy érzed, apály van, elhagyott az élet, nincs tovább, a szerelem elment, kiégtél, nem jön többé vissza, add fel magad egy csomagban, valaki valahol még talán tud veled kezdeni valamit – ez a végső tanulság, megtanultam.

Feladni magunkat

Mészáros Zsolt

Ha így zagyva, nézzétek meg, bogozzátok ki, aztán meséljétek el, nektek hogy tetszett!