A szombathelyi Pelikán-park - dacára a varjaknak, vagy az éppen ott tanyázó hajléktalanoknak - talán az egyik legszebb parkja Szombathelynek.
Bár a vélemény szubjektív, de a hatalmas platánok nagysága és ereje tekintélyt parancsoló.
Néha jó egy kicsit megállni a természet ezen kis szegletében, és egy időre elfelejteni azt a jó magyar mentalitásunkat, hogy minden rossz és sehogy sincs jól.
A Gyöngyös csendben csordogál. Benne kacsák tepernek fel és alá.
A reggeli fényben a patak melletti platánok úgy hatnak, akár egy elvarázsolt erdő.
A lombok között egy csapzott szajkó kutatja gyanakvó tekintetével az arra járót.
A Pelikán-park az egykori szombathelyi Városliget része volt, ami a mai Március 15. tértől északra elterülő, egykor majdnem 5 hektáros egybefüggő zöldterület volt. Most az egykori városi strand évtizedek óta lényegében kihasználatlan területe, a valamikori SZSE-pálya és a Sportigazgatóság épülete, déli részén pedig a Pelikán-park található ezen a területen.
A park déli végében lévő kis medencében áll Rumi Rajki István eredetileg 1920-ban elkészített pelikánszobra. A hányatott sorsú szobor közkedvelt jelképe az anyai szeretetnek és önfeláldozásnak.
