Még néhány éve is kerülgették egymást hetipiaci napokon (kedden, pénteken, de nyugodtan hozzátehetjük a szombat délelőttöket is) a szombathelyi Vásárcsarnok úgynevezett első ütemében a vásárlók, de sokan többen átmentek a másodikba is, ahol szintén betöltötték az asztalsorok nagy részét az árusok. Igaz, itt nemcsak élelmiszert, főzési alapanyagot kínálnak. Igazi Mekkája volt akkoriban a zsebeseknek, az uniós csatlakozás előtt a valutázóknak. De hol van már a tavalyi hó?!
Még nézelődő is alig akad
A multis bevásárlóközpontok térhódításával, a fizetőképes kereslet visszaesésével egyre kevesebb lett a vásárló, és ez magával hozta, hogy megüresedtek az árusításra szolgáló asztalok is. Manapság már nem lehet azt mondani, hogy „leszakad a piac”, inkább a pangás jelei mutatkoznak.
Igazi piaci kofa is csak mutatóba akad. A kínálattal még csak nem lenne baj, az árakkal annál inkább.
- Vége a piacnak! – fogalmaz tömören az egyik legrégebbi zöldség-gyümölcs kereskedő egy pénteki piacnapon a Vásárcsarnokban. - Itt állok gazdag áruválasztékkal, de még nézelődő is alig akad, egyszerűen rám rohad az áru. A bevásárlóközpontok elszaporodása, a pénztelenség padlóra küld bennünket.
Nem véletlen, ha egyre drágább a piac
A legtöbben a zöldséget, gyümölcsöt, virágot inkább megveszik a szuper- és hipermarketekben, még ha silányabb is a minőségük. Csak olcsóbb legyen. Hetente járok fel friss és szép áruért a budapesti nagybani piacra, de egyre több gond van a beszerzéssel. Az alföldi termelők nagy részének a szeszélyes időjárás tönkreteszi a termését, aki pedig ezt megússza, az felveri az árakat a csillagos égig. Ha nem vagyok hajlandó megfizetni, amit kérnek, majd megteszi más.
Az osztrákok elmaradtak, míg valamikor buszok sorakoztak a Szent Márton utcai templom előtti részen, addig ma jó, ha hetente egy-két osztrák busz jön „félházzal”.
Az első csarnokban is egyre több az üres elárusítóhely, de a másodikban asztalsorok maradtak „árván”, pedig nem is olyan régen még benépesítették azokat az árusok. Nem éppen felüdítő látvány, de jó visszajelzés a társadalmi állapotokról, a gazdasági helyzetről.
- Kevesebben vagyunk, mint korábban, mégis sokan – állítja sokatmondóan egy virágokat árusító asszony.
A kihalt Árkádia piacán
Az Árkádia üzletközpont köznyelven csak „kispiacnak” nevezett csarnokában még elkeserítőbb a látvány, mondhatni, hogy kihalt. Igaz, itt sohasem tülekedtek a vásárlók. A már említett pénteki piacnapon nagy csend, üresség fogadott. Egyetlen zöldség-gyümölcs kereskedő tartja még a frontot, a többiek „kikoptak” a csarnokból.
- Nagyjából egy éve indult meg ez a folyamat - tájékoztat az „utolsó mohikán”. - Még kevesebb lett a vásárló, mint korábban, az osztrákok egyáltalán nem jönnek, hát kinek árusítsanak? A bevásárlóközpontok elszívó hatásával, a pénztelenséggel nem lehet, mit kezdeni. Pedig valamikor árultak itt virágot, gyógytermékeket, s négy zöldség-gyömölcs kereskedő is kínálta portékáját. Én csak azért tudom még tartani magamat, mert elég sok a visszatérő törzsvásárlóm, no és nem kell megosztani a vásárlói kört a konkurenciával.”
Persze a kép meglehetően csalóka, ahogy az az állítás is, hogy a pénztelenség miatt maradnak el a piaci vásárlók. Valahol mindenkinek meg kell vásárolnia a napi betevő falatot vagy annak valót. Ha mindazok visszatérnének a piacokra, akik már a bevásárlóközpontokban veszik meg a zöldséget, gyümölcsöt, húst, tojást, kenyeret, savanyúságot vagy éppen a tejet, akkor akár tömegnyomor is lehetne a csarnokokban.
