Kummer Miklósné nem értette, miért tartottuk rendkívülinek azt, amit tett, de sajnos tapasztalatból tudjuk, hogy nagyon sokan továbbhajtottak volna, még akkor is, ha észreveszik a motorost. Az út adottságából adódóan azonban az utazók 99 százaléka biztosan nem látta a motort, a sofőrök közül pedig végképp senki nem vehette észre az M86-os autóútról, hiszen ahhoz jobbra hátra kellett volna nézniük.
Azon az úton, ahol a motoros balesetet szenvedett szinte semmi nem jelezte a bajt. Néhány halvány karcolás az aszfalton és három sérült szalagkorlát láb. Semmi olyasmi, amit egy átlagos sofőr gyanúsnak találhatna.
Az asszonynak talán 1-2 másodperce volt felfogni, hogy mit is lát a 110-zel haladó autóból. Töprenghetett volna ezen hazáig, vagy legyinthetett volna a látványra, ehelyett azonnal szólt a férjének, hogy álljon meg. Nem sokkal később az általuk riasztott mentők is kiértek és megkezdték a motoros újraélesztését. A szívét sikerült is újraindítani a 34 éves, erős szervezetű férfinak, de ez sajnos nem jelenti azt, hogy a motoros túl is éli a balesetet. Nem tudni, mennyi ideje fekhetett az árokban, azt sem, hogy mikor állt meg a szíve. Annyi valószínűsíthető, hogy ha Kummer Miklósné nem méri fel időben a helyzetet, akkor a sötétedés miatt már csak másnap találták volna meg a motoros holttestét.
Kiemelnénk, hogy a motoros komoly védőfelszerelésben ült rá Suzuki motorjára. Enélkül esélye sem lett volna a túlélésre. A motor még a sebességkorlátozó tábla előtt dőlt a földre. Nem tudjuk, hogy a motoros nem engedte el, vagy nem tudta elengedni a járművet. A rendőrség igazságügyi szakértő bevonásával vizsgálja a baleset körülményeit.
Kummer Miklósné pedig magától értetődően mondta, hogy neki ezt kellett tennie. Ő talán tényleg nem tudja, hogy a világ másfelé halad. Az asszony letörölte a könnyet az arcáról, mielőtt kameránk elé állt. Boldog volt, hogy a motoros szíve dobogott.
Mi pedig örülünk, hogy vannak még Kummer Miklósnék.
Információink szerint a motoros a kórházban belehalt sérüléseibe.
