Poór Szandra gyerekkora óta arról álmodik, hogy énekesnő legyen. Azóta tudatosan építi zenei pályáját, saját koncerteket szervez, és többféle zenei világban is kipróbálta magát. Szólóban, a NotSexies formáció tagjaként, valamint egy céges zenekarban is énekel. A közelmúltban az X-Faktorban is feltűnt, hamarosan pedig első saját dalát is bemutatja. Beszélgettünk a zenei kezdetekről, a lázadó énjéről, az önazonosság fontosságáról és arról is, miért vonzza egyre inkább London.
Mikor kerültél először kapcsolatba a zenével, az énekléssel?
Hatéves voltam, amikor elindult a Hannah Montana a Disney Channelen, és akkor szerettem bele a színpadba. Láttam a csillogást, azt, hogy Hannah Montana rengeteg ember előtt lép fel, a közönség pedig imádja. Akkor mondtam először, hogy úristen, én is énekesnő szeretnék lenni! Ez azóta is így van.
Mit tettél azért, hogy közelebb kerülj ehhez az álomhoz? Jártál például énektanárhoz?
Gyerekkoromban a családi hátterem miatt nem igazán volt lehetőségem énektanárhoz járni, pedig nagyon szerettem volna. Otthon viszont mindig Hannah Montanát játszottam, anyukám pedig olyan játékokat és kellékeket biztosított, amelyekkel valamennyire kiélhettem ezt a vágyamat.
Nyolc-kilencéves lehettem, amikor megjelent egy új dala Miley Cyrusnak, vagyis Hannah Montanának. Felültem a biciklimre, elmentem a helyi könyvtárba, kikölcsönöztem egy angol–magyar szótárt, és elkezdtem magamtól angolul tanulni, mert szerettem volna érteni a dalszövegeket.
Később valahogy mindig úgy alakult az életem, hogy egyre inkább ebbe az irányba terelődtem. Úgy tűnik, működik a dolog, de ezt most gyorsan le is kopogom, mert hiszek a manifesztációban és a vonzás törvényében.
Amikor gimnáziumba kerültem, volt egy tanárom, aki megjegyezte: „Hű, neked nincs is rossz hangod!” Egy gólyatáborra átírtam az osztályhimnuszt, és elénekeltem, hogyan képzelem el a ritmusát. Ennek köszönhetően lehetőséget kaptam arra, hogy zeneiskolába járjak, és énektanárhoz kerüljek. Nagyon szerettem Heni nénihez járni.
Sajnos az érettségi után ez is megszakadt, mert már nem tudtam hozzá járni. Elkezdtem önállóan fejleszteni magam, és mindig érkeztek olyan emberek az életembe, akik segítették az utamat.
Mostanra többféle formációban is zenélsz. Hogyan alakultak ezek a projektek?
Huszonegy-két éves koromban kezdtem el megszervezni a saját koncertjeimet. Helyeket kerestem meg, készítettem egy videóklipet néhány barátommal, feldolgozásokat csináltam, majd feltöltöttem őket a YouTube-ra és a közösségi médiába.
Tudatosan kezdtem építeni magamat és az önmarketingemet. Eleinte főleg Vas megyében kerestem lehetőségeket, aztán egyre több felkérést kaptam. Eljutottam odáig, hogy már nemcsak én kerestem meg a helyeket, hanem engem is elkezdtek felkérni.
Közben rengeteget fejlődtem. Szoktam mondani magamról, hogy egy kis kaméleon vagyok, mert az életem különböző szakaszaiban mindig más stílust képviselek. Nem azért, mert nem találom önmagam, hanem mert szeretem a változatosságot. Valamilyen szinten lázadó típus is vagyok, és szeretek belevágni ezekbe a különböző zenei világokba.
Aztán megalakult a duóm Punger Petivel, később pedig felmerült, hogy zenekart is alapítsunk. Készítettünk egy Blondie-feldolgozást rockosabb változatban, amelynek a teljes hangszerelését Peti készítette. Ebből nőtte ki magát a zenekari ötlet.
Csatlakozott hozzánk Pálfi Gábor basszusgitáros, valamint Kálmán Balázs, művésznevén Szöcske, aki dobol. Így lettünk négyen, és megalakult a NotSexies zenekar is. Most már tehát szólóban, duóban és zenekarral egyaránt fellépek.
Két fontos állomás is következett most az életedben: az egyik az X-Faktor, a másik pedig a videóklip. Hogyan jutottál el a televíziós szereplésig?
Sokáig ódzkodtam az ilyen jellegű televíziós szerepléstől. A show-műsorok világa távol állt tőlem, de be kellett látnom, hogy az egyik legnehezebb feladatom az önmarketing.
Bár a zeneiparban és más területeken is folyamatosan haladtam előre, nem hittem eléggé magamban. Nem ismertem fel teljesen, mire vagyok képes. Úgy éreztem, eljött az a pont az életemben, amikor szükségem van egy ugródeszkára, hogy még többen megismerjenek.
Mögöttem van egy olyan nyár, amikor összesen három szabad hétvégém volt. Budapesttől a Balatonon át Szombathelyig és környékéig, az Őrségben és még sok más helyen koncertezhettem a fiúkkal. Nagyon boldog voltam, hogy ennyire pörgős nyarunk volt, és rengeteg hely keresett meg minket magától.
Úgy voltam vele, hogy ha már így alakult, szeretném kihasználni a lehetőséget. Szembe kell néznem önmagammal és a félelmeimmel, és magamnak is bizonyítani szeretném, hogy képes vagyok szintet lépni. Így jött az ötlet, hogy jelentkezzek az X-Faktorba.
Mit lehet tudni a műsorbeli szereplésedről? Hogyan folytatódik számodra a verseny?
Sajnos még nem árulhatom el, hogyan folytatódik számomra az X-Faktor. Azt viszont már lehet tudni, hogy a szombati adásban szerepeltem az előválogatón, ahol három igent és egy nemet kaptam. A csoportos feladaton is sikeresen továbbjutottam, így eljutottam a következő fordulóig.
Most következik a székes feladat, amelyet otthon is mindenki kíváncsian vár. Ott dől el, kik kerülnek be az élő show-ba.
Ezeket a fordulókat már leforgatták?
Igen, a nyár folyamán már leforgattuk őket.
És mi a helyzet a videóklippel?
Májusban jelent meg a Blondie egyik dalának feldolgozása, amely eléggé megosztotta az embereket, mert egy másik oldalamat ismerhették meg belőle.
Ahogy korábban is mondtam, kaméleonnak tartom magam. Mindig más stílust öltök magamra, és lázadó típus vagyok. Volt azonban egy hosszabb időszak az életemben, amikor ezt az oldalamat elfojtottam, és nem igazán találtam a helyemet.
Egy időben rövid, szőke hajam volt, nem foglalkoztam azzal, ki mit mond rólam, és nagyon vagány voltam. Ahogy idősebb lettem, kiléptem a tinédzserkorból, én is változtam, és más stílust alakítottam ki magamnak. Ebben az időszakban viszont egy kicsit eltávolodtam önmagamtól.
Sokan ezt az oldalamat ismerték meg, köztük olyanok is, akik most is az életem részei. A korábbi, lázadó énem azonban nem tűnt el, csak háttérbe szorult. Már jó ideje újra elkezdtem kibontakozni, szárnyra kapni, és ez néhány embernek furcsa lehetett, mert más stílust képviselek, mint amit megszoktak tőlem.
Pedig valójában ez az igazán önazonos oldalam: az, amelyik egy kicsit megosztóbb, és jobban kilóg a sorból.
Hogyan tudod összeegyeztetni a művészi énedet a hétköznapi életeddel? Beszéltél arról, hogy korábban elfojtottad a lázadó oldaladat. Mennyire jelent ez megfelelési kényszert? Hiszen a zenélés és a színpad mellett egy nagyvállalati környezetben is dolgozol, ahol egészen más szabályok szerint működnek a dolgok. Hogyan fér meg egymás mellett a kettő?
Ha tehetném, csak a zenével foglalkoznék, és még jobban kibontakoztatnám ezt az oldalamat. Egyelőre azonban nem tartok ott, hogy meg tudjak élni belőle.
Ettől függetlenül a munkám sem unalmas, és én sem hagyom, hogy az legyen. Van benne pörgés, ami jó, és egyáltalán nem szab határt nekem. A hétköznapok és a munka mellett ugyanúgy szervezem a koncerteket, dalszövegeket írok, próbálunk Petivel és a fiúkkal, otthon pedig rengeteget gyakorlok.
A koncertek mellett a közösségi életemre is igyekszem időt szakítani. Számomra nem különösebben nehéz összeegyeztetni ezt a két világot. Persze vannak nehezebb pillanatok, de a koncerteken olyan szinten feltöltődöm, és olyan extázist élek át, ami továbbvisz az utamon.
Ha kell, inkább kevesebbet alszom vagy pihenek. Nagyon fanatikus vagyok, mert szeretném minél jobban csinálni ezt az egészet. Ráadásul van fizetésem, amiből vissza tudok forgatni a zenébe. Mikrofont, hangrendszert is vennem kell, tehát pénzt is fektetek bele. Összességében nem érzem úgy, hogy szétesne körülöttem ez az egész.
Akkor minden össze van hangolva mindennel, és jól menedzseled a dolgaidat?
Az időmenedzsment az egyik gyenge pontom, de nagyon sokat fejlődtem, és igyekszem. A precizitás hiánya abszolút jellemző rám, de hát a művészlelkek már csak ilyenek. Próbálom a tőlem telhető módon a lehető legjobban csinálni.
Említetted, hogy írtál egy saját dalt, amelyet hamarosan hallhatunk, és videóklip is készül hozzá. Mit lehet tudni róla? Milyen érzéseket, gondolatokat szeretnél átadni vele?
Ez lesz az első saját dalom. Nagyon sok dalszöveget írok, de hangszeren nem igazán játszom. Van otthon egy kis pianínóm, azon magamtól el tudok játszani akkordokat, de egyébként sajnos nem vagyok hangszeres zenész. Ez azért megnehezíti a dalírást.
Amióta azonban Petivel összekerültünk, nagyon jól működünk együtt. Hasonló a gondolkodásmódunk, és valahogy ugyanazon a hullámhosszon vagyunk. Nagyon jó érzés, hogy érti, mit szeretnék. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy elkezdte megérteni, mire gondolok. Olyan, mintha két világ találkozott volna.
Ez a dal konkrétan három perc alatt született meg tavaly nyáron, 2025 júliusában. Két héten belül fog megjelenni. Lírai dalnak mondanám, egy kis indie-folkos beütéssel.
Arról szól, hogy mindig kapunk jeleket, amelyek segítenek minket az utunkon. Csak észre kell vennünk őket. Még ha néha el is veszünk, mindig van lehetőség arra, hogy visszataláljunk önmagunkhoz, sőt, fejlődjünk is.
A dal másik fontos témája a szerelem: az a fajta szerelem, amely sok ember életében ott van, és a szívünk rejtett, csendes zugaiban pihen meg.
Magyarul vagy angolul szól majd a dal?
Angolul.
A videóklip is személyes lesz, hiszen saját felvételekből áll majd össze. Nem tartasz attól, hogy túl sokat mutatsz meg magadból a közönségnek?
Egyáltalán nem félek ettől. Mostanra van annyi tapasztalat mögöttem, amiért nagyon hálás vagyok, hogy látom, hogyan fogadnak be az emberek.
Azt gondolom magamról, és most, hogy elkezdtem önmagammal foglalkozni, ezt már ki is merem mondani, hogy olyan energiával és kisugárzással rendelkezem, amelyhez tudnak kapcsolódni az emberek. Nagyon szeretek adni nekik.
A koncerteken is jó látni, hogyan fogadják be azt, amit kiadok magamból. Hiszen olyan dalt nem éneklek, amely nem önazonos velem. Amikor a saját érzéseimet, történeteimet teszem ki az asztalra, és látom, hogy az emberek ezekhez kapcsolódnak, az nekem mindennél többet jelent.
Nagyon várom, hogyan fogadják majd ezt a dalt.
Jól értem, hogy a feldolgozások kiválasztásánál is fontos szempont, hogy az adott dalhoz tudj kapcsolódni, és önazonosnak érezd? Minden dalnak át kell mennie ezen a szűrőn?
Nagyrészt igen. Nem mondom, hogy soha nem volt olyan fellépésem, amikor nem volt kedvem egy-egy dalhoz, de olyat soha nem adtam elő, ami egyáltalán nem belőlem jön.
Eddig úgy érzem, jó dalokhoz nyúltam. Ebben is igaz, hogy egy kis kaméleon vagyok, mert sokáig főleg lírai dalokat énekeltem, de a lázadóbb zenék is mindig közel álltak hozzám.
Nagyon szeretem Lana Del Reyt, és mély tónusú hangom van. Ő is formált, és hozzájárult ahhoz, hogy megtaláljam a saját stílusomat, illetve a hozzám közel álló dalokat. Persze Miley Cyrus továbbra is az egyik legnagyobb kedvencem.
Mostanában viszont azt veszem észre magamon, hogy a lírai énem egy kicsit háttérbe vonult. Nem tűnt el, csak most más került előtérbe. Jelenleg leginkább a rock, és egyre inkább a punk áll hozzám közel. Ezekkel tudom igazán kifejezni magamat.
A karneváli koncerten például nagyon erősen átéltem ezt. Rengeteg ember volt ott, és együtt mozogtak velem. Nagyon király érzés volt! Odamentem az emberekhez, személyesen kapcsolódtam hozzájuk, megfogtam a kezüket, a szemükbe néztem, miközben énekeltem. Leírhatatlan élmény volt.
Akkor mondhatjuk, hogy most a vadóc korszakodat éled, és a lírai éned egy kicsit háttérbe szorult, de azért nem veszett el?
Igen, pontosan.
Van még valami, amiről nem beszéltünk, de fontosnak tartod elmondani a zenei pályáddal vagy önmagaddal kapcsolatban?
A továbbiakban is az a tervem, hogy minél több lehetőséget megragadjak, minél többet koncertezzünk, és Vas megyén kívül is egyre több helyre eljussunk. A fiúkkal már arról is beszéltünk, hogy akár külföld felé is nyithatnánk.
Milyen irányban gondolkodtok? Ausztrián keresztül céloznátok meg Európát, vagy inkább egyenesen a brit piac felé indulnátok?
Én nagyon erősen húzok a brit irányba, de ezt még le kell ülnünk megbeszélni a fiúkkal. Ki kell találnunk, hogy ki hogyan tudná megvalósítani, és miként tudnánk közösen továbbmenni.
Már az iskolákat is nézegettem, és London mostanában sokkal jobban foglalkoztat, mint az elmúlt években. Meglátjuk, mit hoz a jövő, de remélem, hogy valami jó sül ki belőle.
Egy külföldi életet fenntarthatóbbnak, a zenei pályád szempontjából pedig ígéretesebbnek látsz? Miért merült fel benned, hogy Magyarország helyett külföldön próbálkozz?
Szerintem Londonban több lehetőség van, hiszen hatalmas város, rengeteg klubbal. Persze szerencse is kell hozzá, de tapasztalatszerzés szempontjából mindenképpen jónak tartom, ha a későbbiekben megteszem ezt a lépést.
Elismerem a magyar előadókat, de személy szerint nehezebben tudok azonosulni a legtöbb hazai előadóval. Angolul is jobban szeretek énekelni, ami valószínűleg a gyerekkoromból ered. Nem tudom, talán egy előző életemből hozom magammal.
Azt érzem, hogy azt a zenei irányt, amelyet én szeretek, nehezebb lenne itthon megvalósítani. Ha ezért külföldre költözöm, ez is az okok között lesz.
Egy londoni punkzenekarban azért el tudnád képzelni magad?
Azt nagyon adnám! Szétadnám!
Persze Magyarország kisebb ország, és ennek is megvannak az előnyei és a hátrányai. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Szeretek hinni abban, hogy jó kezekben vagyok, hogy támogatnak, és ha követem a jeleket, illetve sodródom az árral, akkor jó irányba haladok. Várom, mit hoz a jövő.
