Újabban keveset szólal fel a közgyűlésben.
Hozzászólok azokhoz a témákhoz, amelyek engem konkrétan érintenek. Mindenekelőtt az egészségügy és a saját választókerületem problémáihoz. Felszólalok minden olyan kérdésben is, amelyet a lakossági fogadóórákon vetnek fel, és hatásköröm miatt nem tudok elintézni. Sokszor házon belül el lehet intézni azokat, amelyekhez nem kell közgyűlési határozat, a többi a közgyűlésben kerül megvitatásra.
Van egy mondás, hogy
sok beszédnek sok az alja
, ezért csak olyan megnyilvánulásaim vannak, amik konkrét ügyekhez kötődnek. Most egy nagy frakciónak vagyok a tagja, a frakcióban leosztják a feladatokat, az én feladatom az egészségügy és a saját körzetem.Az előző ciklusban, ellenzékiként nagyon aktív volt, és szakmai dolgokban néha ellentmondott a saját frakciójának is.
Ez természetes, most is van ilyen. De miután vannak frakcióegyeztetések, az a korrekt és tisztességesebb, ha az ember ott mondja el a véleményét. Ott kell elvégezni a háttérmunkát, akár a szakterületemről, akár a választókerületem igényeiről van szó. Az előző ciklusban nem voltam ilyen nagy, vezető frakció tagja, az egy más dolog volt. Az ember sokat szerepelhet, túl is szerepelheti magát, de nem biztos, hogy ez a célravezető. Nem vagyok háttérbe szorítva.
Most kevesebb feladatot kap a frakcióegyeztetésen?
Nem kapok kevesebbet. A lehetőségek keretein belül az egészségügy jól működik. Ezt lehet ragozni a közgyűlésen is, az ember verhetné a mellét, hogy milyen eredményeket sikerült kiharcolni. Nem az dönti el valakinek a sikerét, hogy mennyire kiabál a közgyűlésben. Az, hogy sikerül-e megvalósítani azokat a dolgokat, amik jogosan elvárhatók és elősegítik a működést.
Minden hónapban megtartom a fogadóóráimat, felveszem a lakossági igényeket, azokat igyekszem elintézni. Emellett kiemelt feladatom, hogy a lehetőségeken belül az egészségügyre sikerüljön kialkudni a működési forrásokat, amelyek az ellátást biztosítják.
Két Pro Savariás képviselő van a közgyűlésben, Ön és Molnár Miklós, akit megválasztottak alpolgármesternek. Ez jutalom volt a Pro Savaria előző ciklusban mutatott ellenzéki szerepéért?
Nyilvánvaló, hogy megváltozott az önkormányzat struktúrája. Amikor alpolgármester voltam, akkor volt egy polgármester és egy alpolgármester. Most van egy polgármester, három alpolgármester és van még két tanácsnok. Tehát a szűk városvezetésben összesen hatan vannak.
Ebből az együttesből, azt hiszem, Molnár Miklós kihagyhatatlan. Ő kezeli a büdzsét, ő állítja össze a költségvetést, ő ül a pénzesládán, ő teszi meg azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják a város működését. Nagy szükség van rá, kitűnő képességű közgazdász, talán azt is mondhatom, hogy jó politikus.
Az más kérdés, hogy ebből a pozícióból sokszor ütközik és vállalnia kell, hogy ellentmondjon. Érthető módon mindenki többet akar a saját szakterületének. A költségvetés viszont behatárolt, súlyozni kell, és közben vigyázni kell a pénzre. Ő nagyon nehéz helyzetben van, mert jogos igények is felmerülnek, és ezekre néha nemet kell mondania.
Nem érzi magát egy kicsit a háttérben? Hiszen Ön már volt alpolgármester.
Ez nem rang kérdése. Rám vannak bízva az egészségügy, a választási körzetem problémái. Soha nem szenvedtem rangkórságban. Korábban a rangidős képviselő tanácsnok volt, de én nem vágyom erre a címre. Megkapták mások, a fiatalok. Őket biztosan jobban ambicionálja, koromnál fogva sem vágyom rá.
Amikor végeztem az egyetemen, ezt az ambíciót úgy hívták, hogy
adjunktusbetegség
. A fiatal orvosok minél hamarabb pozíciót akartak elérni, főorvosok nyilván nem lehettek gyorsan, de a szakvizsga és néhány év után adjunktusok lettek. Nekem sikerült ezt az adjunktusbetegséget kikerülni, mert 28 évesen főorvos lettem. Tehát nem szenvedtem ebben a betegségben, és most sem szenvedek rangkórságban.Egyszer voltam már alpolgármester, akkor miért vágyjak tanácsnokságra. Nem hiszem, hogy a százados vágyik arra, hogy hadnagy legyen. Meghatározó ember lehetek az egészségügyben, az egészségügyi bizottság vezetője vagyok, és képviselhetem a körzetemet, ahol megválasztottak, nekem ez bőven elég.
Természetes, ha felajánlották volna, akkor nem mondtam volna nemet. Most már a ciklus vége van, és nem kaptam ilyen felkérést. Azt hiszem, nem a rangtól függ, hogy az ember hogyan teljesít. Sokszor a kapcsolatoktól, ahogyan a területéről érkező információkat kezeli, és ahogy ezt a feladatát ellátja. Ez nem pozíciófüggő.
Ön a közgyűlésben sem konfrontálódik, a másik oldal politikusaival is jó kapcsolatokat ápolt korábban. Most is így van?
Természetesen. Hogyne lennék jó viszonyban például egy volt polgármesterrel, nevezetesen Ipkovich Györggyel. Szereti Szombathelyt, jó politikusnak tartom, a lehetőségekhez képest sok mindent tett Szombathelyért. Nyilvánvaló, hogy nem fogok konfrontálódni vele. Ha ellentéteink vannak, akkor azokat igyekszem normálisan rendezni, esetleg személyesen is igyekszem meggyőzni. De ez így van a többiekkel is. Senkivel nincs rossz kapcsolatom, azt hiszem ez a korral járó bölcsesség miatt van.
Ha ilyen jó a véleménye Ipkovichról, akkor miért indult ellene polgármester-jelöltként 2002-ben?
Azért, mert a neveltetésemnél fogva más világnézetet vallok, mint ő.
Térjünk át az egészségügyre. Az előző ciklus végén, a jelenlegi ciklus elején nagy viták voltak a Markusovszky kórházzal kapcsolatban, azóta a kórházat államosították. Milyennek látja most a kórház működését?
Ha visszamegyünk a régebbi időkre, az volt a célunk, hogy a kórházat a megyei önkormányzat a várossal közösen működtesse. Országosan elhibázott lépés volt, hogy a megyei kórházak működtetéséből kihagyták a székhelyük önkormányzatait. Nekünk a kórház működésébe nincs beleszólásunk.
Ennek ellenére, amíg lehetőségünk volt, nagyon sokszor adtunk 50-100 milliós támogatásokat különféle műszerigényekre. Azért, mert erkölcsi kötelességünk, hiszen Szombathely lakosságának fekvőbeteg-ellátását és járóbeteg szakellátását a kórház végzi. Még akkor is, ha nem volt beleszólásunk abba sem, hogy kit neveznek ki igazgatónak, egyéb vezetőnek. A városi önkormányzatnak csak az alapellátás működtetése a feladata, a kórházi szakellátás nem.
De azért voltak komoly viták. Először a megye és a város között, még az előző ciklusban.
Igen, voltak. Ezekbe én is beszálltam.
Aztán a mostani ciklusban a kórház államosítása miatt.
Így van. Ezek a viták azért kerültek felszínre, mert a város valamilyen formában meg akart nyilvánulni, és tárgyalni akart a kórház vezetésével. Azért, mert felelősséget érzett a szombathelyi polgárok ellátásáért. Ha rosszul működik a járóbeteg-szakellátás, és a baleseti ambulancián tolonganak az emberek, akkor nekünk, mint önkormányzatnak valamit tennünk kell. Amíg lehetőségünk volt, támogattuk is a kórházat, és ennek fejében valamilyen formában bele is szólhattunk a működésbe.
Most jól működik a kórház?
Azt hiszem, hogy alapvetően jól működik. Nyilvánvaló, hogy vannak differenciák. Vannak nagyon jól működő, országosan, sőt nemzetközi szinten elismert részlegek, ilyen például a mellkas-sebészet. Ezt úgy lehet megítélni, hogy megnézzük, melyik főorvos tagja az illetékes szakmai kollégiumnak, mert az jelenti az elismerést.
A szakmai kollégium egy szűk grémium, ha valakit oda beválasztanak, az a szakma elismerését jelenti. Ebből a kórházból nagyon sokan vannak a szakmai kollégiumokban.
Említette a járóbeteg-szakellátást. Az előző ciklus végén ön is támogatta azt az ötletet, hogy a város hozza létre a saját szakrendelését.
Voltak szakmai vitáink. Azzal kezdődtek, hogy a kórház székhelyét kihelyezték Szentgotthárdra. Nem értettünk egyet azzal sem, hogy megszűnt a Rendelőintézet. Azért, hogy ne a MÁV-rendelőbe menjenek a betegek, és ne a kórház ambulanciáin folyjon a járóbeteg ellátás, célszerű lett volna egy rendelőintézetet létesíteni. Nekem most is az a véleményem, hogy egy kórházi osztályon csak akkor kezeljenek járóbetegeket, ha azt a fejlettebb műszerezettség teszi indokolttá.
Most is úgy látja, hogy a városnak kellene egy saját szakrendelő?
Ez most megvalósíthatatlan lenne, mert beszűkültek a lehetőségek. Feladták a rendelőintézet épületét. Nem újították fel, az épület lepusztult és nyakunkon maradt koloncként.
A mostani helyzet bizonyos szempontból jó a személyzetnek, mert egy helyen dolgozhatnak, nem kell átmenniük másik épületbe és az igényes műszerek is a kórházban vannak. De összességében nem helyes, hogy a fekvőbeteg-ellátással együtt működik a járóbeteg ambulancia.
Voltak erről vitáink. Volt olyan elképzelés, hogy a kórházzal szemben épül egy rendelőintézet, tervek is voltak. Végül elmaradt, pedig én a végsőkig elmentem. Néha akkor is, amikor nem voltam kompetens, mert a szombathelyi betegek ellátásáról volt szó. Nem volt lehetőségünk beleszólni. Nem mennék bele ebbe a témába mélyebben, mert nem a mi sarunk. Ennek ellenére a megoldást meg kellene találni.
A jelenlegi helyzet zavarja a fekvőbetegek ellátását, és az ambulanciára érkező járóbetegeket. Az orvos sem tudja, hogy a betegágyhoz fusson, a mentőt vegye át, vagy azt a beteget lássa el, akit időre rendelt be.
Hosszú távon szerencsés lenne, ha a város kialakítaná a saját szakrendelését?
Ez nem a város feladata, a kórháznak kellene kialakítania egy olyan járóbeteg-szakellátást, ami nem a kórházon belül, a fekvő-részlegeken működik. Gondoljunk bele, például mi történik járvány esetén, amikor a tisztiorvos zárlatot rendel el. Akkor hogyan látják el ott a járóbetegeket?
De visszatérve az alapkérdésre. A szombathelyi kórház jó szakemberekkel, átlagon felül működik. A kapcsolatunk kielégítő. A járó és fekvőbeteg-ellátásra vonatkozóan Szombathely lakossága nyugodt lehet, átlagon felüli az ellátás. A felmerült problémák alapjában véve az épület adottságai miatt vannak. Kétségtelen, hogy nagyon sokat fejlődött a kórház, nagyon jó a műszerezettsége és összességében kielégíti mindazon igényeket, amelyeket a lakosság joggal elvárhat.
Térjünk vissza a politikára. A Pro Savariáról sokan csak annyit tudnak, hogy van két képviselője a közgyűlésben.
Az egyesületi tagokkal időnként összejövünk, és megbeszéljük az aktuális ügyeket. Most kicsit ritkultak ezek a beszélgetések, régebben minden közgyűlés előtt összejöttünk. Csaknem minden bizottságban ott ülnek az embereink, és elmondják a kialakított véleményünket. Tervezzük, hogy az egyesületet még szervezettebbé tegyük. De alapvetően tartjuk egymással a kapcsolatot.
Hány tagja van az egyesületnek?
Nem egy nagy létszámú társaság, hozzávetőleg húsz tagunk van. Harmincan voltunk, többen leszakadtak. Ilyen a politika. Más egy olyan szervezet, amelyik komoly állami támogatást kap, és mondjuk, van megfelelő infrastruktúrájuk és helyiségük. Nekünk, mint civil szervezetnek, nincs semmi ilyen lehetőségünk, a Molnár kávézójában szoktunk összejönni.
Erre oda kellene figyelnie a politikának, ha tud pénzt adni például a szocialista pártnak, a szabaddemokrata pártnak, akkor a civil szervezeteket is kellene megfelelően támogatni. Semmiféle támogatást nem kapunk. A kereszténydemokraták is költöztek, ott voltak a Kiskar utcában, most a Malom utcában van három nagy termük. Nekünk e vonatkozásban komoly nehézségeink vannak, csaknem csőpostán kell összehívni a tagokat. De azért tartjuk a kapcsolatot, megnyilvánulunk és kinyilvánítjuk megalapozott véleményünket.
Az egyesület politikailag aktív. Feltételezem, hogy a következő választásokon is indítanak jelölteket.
Feltételezhető.
Egyedül, vagy párttámogatással?
Ezt most még nem tudom megmondani. Nyilvánvaló, most a Fidesszel vagyunk szoros együttműködésben, a legutóbbi választásokon közös jelöltjeink voltak. Ha a nagy testvér megkeres bennünket, akkor nem fogunk ellenszegülni. Mi azért tudunk képviselő-jelöltet állítani minden körzetben, ahogyan állítottunk is már, és külön is tudunk indulni.
De természetesen várjuk a Fidesz megkeresését, hiszen közös jelöltjeink voltak, és a bizottságokba is beválasztották az egyesület tagjait. Összességében nincs köztünk olyan nagy ellentmondás, ami ezt lehetetlenné tenné. Nyilvánvaló, hogy nem mi fogjuk megkeresni a Fideszt, ők fognak megkeresni bennünket.
Azt hiszem, működőképes volt ez a koalíció, mindenben meg tudtunk állapodni, Pro Savariás alpolgármester, bizottsági elnök, nagyon sok bizottsági tag van, akik a véleményüknek hangot adhatnak. Néha vannak viták, legutóbb azért volt egy vitánk, mert a döntés előtt nem volt egyeztetés.
Ön vállal még egy ciklust, ha lehetősége lesz rá?
Ez nagyon sok mindentől függ. Az elvi lehetőségem megvan, de egy év alatt sok minden történhet. Ha az egészségi állapotom és az ambícióm meglesz, akkor miért ne vállaljam. Most, jelen pillanatban vállalnám. A város és a körzetem dolgait, lakosságát ismerem, eddig megkaptam a bizalmat. Hogy mi lesz egy év múlva, azt majd az idő, az egészségem, és a politikai helyzet dönti majd el.
