Tudták, hogy a magyar férfiak átlagosan 8-9 évvel korábban halnak meg, mint a nyugat-európaiak? A nők esetében sem sokkal jobb az arány – 6-8 év mínusz. És azzal vajon tisztában vannak-e, hogy nálunk van a legtöbb tüdőrák okozta haláleset, emlődaganatban pedig évente kétezer-ötszáz asszony veszíti életét? A meghökkentő számokkal dr. Prugberger Emil, Szombathely Megyei Jogú Város Egészségügyi Bizottságának elnöke szembesítette a mellrák elleni séta résztvevőit a sportházban. Pontosabban azokat, akik a többszáz fős tömegből kíváncsiak voltak a konferenciára. Kevesen.
Rózsaszín lufikat lóbáló tömeg
A keddi egészség-túra a budapesti
Lánchídi séta
első vidéki nagyvárosban rendezett variánsa volt. A menet a Savaria Egyetemi Központ előtti térről indult - nem egy órakor, mert a rendezvény díszvendége, a miniszterelnök felesége, Dobrev Klára késett néhány percet. De addig is kitűnően elfoglalták magukat az összegyűltek: Veres Gábor szobrászművész nemrég felavatott almáját forgatták. (Kiss Mari színésznőnek különösen tetszett a műalkotás.) Aztán a Perint-hídon át (hogy mégiscsak legyen híd a sétában, ahogy azanya-kampányban
is volt...) az Orlay előtt elhaladva a Berzsenyi térre mentünk. Egyelőre a járdán, de az átkelőknél rendőrök vigyáztak a rózsaszín szalagos, rózsaszín lufikat lobogtató tömegre.Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megszokottan szolidan öltözött feleségére kevés járókelő csodálkozott rá – pedig ott haladt a hosszan és tömött sorokban kígyózó felvonulók élén dr. Ipkovich György polgármester és a városi elöljárók mellett. Annál többen köszöntek útközben a szintén ott sétáló Jordán Tamás színigazgatónak és a Weöres Sándor Színház színészeinek.
Melegfelvonulás ez itt, vagy mi a fene?!
– kérdezte barátjától az egyik útbaeső gimnáziumból kilépő fiatal. Mások avatóra tippeltek - és volt, aki a mennyasszonyt meg a vőlegényt kereste... A Fő téren még a karácsonyi világítást építő tűzoltók is illedelmesen abbahagyták a munkát, míg elhaladtunk mellettük. Dobrev Klára körül egész úton villogtak a vakuk. Mire a teljes szélességében lezárt Király utcára értünk, már egy tündéri kislány kezét fogva mosolygott a kamerákba. (Még egy kiskutya kellett volna az ősrégi marketingfogás kiteljesítéséhez – és a nagy számok törvénye alapján máris néhány százezer új szavazóval kalkulálhat...)
A miniszterelnök felesége egyébként közvetlen, kedves, de céltudatos asszony. Útközben és a sportházban is többen odamentek hozzá, hogy néhány szót váltsanak vele. Kedvesen elbeszélgetett velük, megölelte őket. A testőrei tőle jó két-három méteres távolságból figyelték a történéseket, cseppet sem feltűnően vagy fenyegetően. Az ország első asszonya tanúbizonyságot tett arról is, milyen tájékozott a költségvetési ügyekben, és lobbizni próbált a polgármesternél, hogy a személyenként körülbelül százezer forintot kóstáló méhnyakrák-elleni oltássorozatot szponzorálja meg a város a tizenéveseknek. Nem járt sikerrel. Dr. Prugberger Emil levezette, miért nincs kerete az önkormányzatnak erre.
Prominensek a hosszú asztalnál
A sportház hatalmas belső tere teljesen megváltozott a mellrák és más onkológiai betegségek körül gravitáló konferencia tiszteletére: minden rózsaszín lett. Még szerencse, hogy a nézőtéri pótszékek eleve rózsaszínek – máskülönben bizony bajban lettek volna a tisztelt rendezők, ha hasonló hatást akarnak elérni. Leszűkítette valamelyest az irdatlan teret egy hatalmas paraván is. A széksorok azonban nagyrészt üresen maradtak – a felvonulók legtöbben a Március 15-e térre érve észrevétlenül elszivárogtak.
A hosszú protokoll-asztalnál ott ült mindenki, aki az egészségügyben számít: az országos rákellenes ligák, a Vöröskereszt, a helyi egészségügyi szervezetek vezetői, dr. Káldy Zoltán, a Markusovszky Kórház igazgatója, a polgármester, néhány politikai vezető és persze Jordán Tamás is. Az estébe nyúló délutánnak két háziasszonya volt: Kiss Mari színésznő és Fényi Ágnes, a Magyar Orvosnők Egyesületének elnöke. A rózsaszín szalagos betegségről nem esett túl sok szó, inkább mindenki a helyes életvitelre intette a jelenlévőket – ami azért vicces, mert elég valószínű, hogy aki ott volt, az eleve azért jött el, mert egyetértett ezekkel az elvekkel...
Matiné miniszterelnökné-módra
Klára asszony megnyitó beszédében figyelmeztetett: a betegség nem az orvosi rendelőben kezdődik, hanem otthon, a tévé előtt. Beszéltette a közönséget, ettől volt némi szünidei matiné-jellege az egésznek.
Mit nem szabad?
– kérdezte Gyurcsányné.Dohányozniiiii! Inniiiiiii!
– kiabálta vissza neki az aprócska kórus. Ő pedig meleg barna tekintetével megsimogatta a buksi fejüket, majd folytatta a gondolatmenetet: bizony, bizony, fel tudjuk sorolni, hogy mi árt nekünk, de aztán jönnek a kifogások. Hogy majd holnaptól... És, hogy drága... Meg még:Na, de kinek van ideje ilyesmire?!
De csak a
Csók és vérözön
-höz hasonló című női magazinokban látszik ám úgy, hogy az egészséges élet feltétele a pénz - mondta. Valójában nagyon kevésen múlik. Mondjuk azon, hogy abból a két és fél-három órából, amit a magyar emberek többsége a tévé előtt ülve tölt naponta egy feletlecsippentsünk
, és sétálni menjük. (Vagy futni – lelkesedett Kiss Mari, aki mint többször hangsúlyozta, rajong a sportért.) Ami pedig az időt illeti: tudatosítani kell mindenkiben, hogy semmi sem lehet sürgősebb és fontosabb, mint az életünk.Legyen a férfi önző!
Dr. Ipkovich György polgármester a város egészségpolitikájáról beszélt, felhíva a figyelmet a hét vége felé kezdődő Egészségügyi Hét programsorozatára – ami, ha ezt a rendezvényt is hozzávesszük (márpedig miért ne?) már tíznaposra bővült. És utána következett a reklám-szekció. A
városnak jutott ajándékként
beharangozott Jordán Tamás a férfi és a nő kapcsolatát elemezgette, arra futtatva ki az egészet, hogy a férfi legyen önző, vagyis akarja a nőt egészségben és boldogságban látni. Az egészséghez küldje el szűrésekre, a boldogsághoz pedig (milyen egyszerű, tényleg...) – vegyen neki színházbérletet!
Utána prof. dr. Gadányi Károly következett az egyetemi statisztikákkal és személyes történeteivel arról, hogy is mond ejnye-bejnyét az épület előtt dohányozó fiataloknak
na-de-mit-szólnának-ehhez-a-kedves-szüleitek?!
felkiáltással. Módszere hatásos, ezt mutatja a két növendék, akiket máris sikerült leszoktatnia a bagózásról. A teremben ülő fiatalok meg csak menjenek a SEK-be, mostanában kell jelentkezni – tette hozzá.Sokan voltunk, de nem elegen
A Markusovszky Kórház igazgatója, dr. Káldy Zoltán adatokat sorolt, amikből kitűnt, hogy a mell- és méhnyakrák-helyzet rossz, de egyáltalán nem reménytelen. Egyrészt azért, mert Vas megyében még viszonylag nagy számban mennek el a nők a kötelező szűrővizsgálatokra (nagyjából minden második), másrészt mert míg 2002-ben még 120 ilyen jellegű műtétet kellett elvégezniük, 2007-ben ez a szám 50-re szorult vissza. (Halálozási statisztikákat nem mondott hozzá...)
A
Ki-szerzi-meg-a-hosszú-asztal-egyetlen-működő-mikrofonját?
játékban nem sokkal utána dr. Prugberger Emil győzedelmeskedett, s a cikk elején már emlegetett adatsorával hökkentette meg hallgatóságát. Egy ebben a közegben meglehetősen viccesen ható idézettel kezdte beszédét:Sokan vagyunk itt, de nem elegen...
Valószínűleg mindenki emlékszik még, melyikklasszikus
használta karakteresen ezt az összetett mondatot néhány évvel ezelőtt.
Jövőre megint találkozunk ugyanitt?
– kérdezte az utolsó szó jogán Dobrev Klára.Igeeeeeeen!
– üvöltötte vissza neki a közönség. Aztán a többség (a prominensekkel és az újságírókkal együtt) szépen összeszedelőzködött, és távozott. A helyben felállított szűrőkamionban és a sportház belsejében kezdődő vizsgálatokra már kevesen voltak kíváncsiak, de azért maradt valamennyi közönsége a rendezvényzáró zenés-táncos kulturális produkcióknak.
