Sipőcz Ernő a szombathelyi zenei élet megkerülhetetlen alakja. A Lord alapító tagja, majd 20 éve a Sipőcz Rock Band névadója és motorja is egyben. A jubileum kapcsán beszélgettünk vele és a zenekar másik, egykor szintén a Lordban is megfordul tagjával, Paksi Jánossal.
Sipőcz Ernő: 1968 óta zenélek. Az első zenekar, amiben játszotta a vépi Hell’s Angels volt. Ott basszus gitároztam és énekeltem, majd 1972-ben alapítottuk a Lordot, a Vida Ferivel. Egészen 1982-ig voltam Lord tag. Utána egy ideig nem is foglalkoztam zenéléssel. 1995-ban alapítottuk aztán a Sipőcz Rock Bandet. Kereken 20 éve vagyunk már együtt.
Az ős Lord felállása az hogyan volt?
S.E.: Elsőként mi olyan zenéket játszottunk, amit mi is szerettünk hallgatni. Nazareth, Slade, Deep Purple, Led Zeppelin és a hasonló zenekarok számait játszottuk. A saját dalokat olyan ’78-tól kezdve kezdtünk írni. Akkor jött a csapatba az Erős Attila. Ő volt a gitáros, Vida Feri a basszusgitáros, én énekeltem, Nádas Károly volt a dobos és Török József a billentyűs. Ez volt az ős Lord.
Azt kevesen tudják talán, hogy a Lord báli zenekarként kezdte.
S.E.: Ez így van. Na de akkor a báli zene teljesen más volt, mint manapság. Akkor a mostanra már örökzöld rockzenének mondott műfajra táncoltak az emberek. Nem volt akkor még disco, a disco a ’80-as években kezdődött. Szalagavatókat is játszottunk, a Queent például nagyon szerették ott.
Ha már nosztalgiázunk, akkor, hogyan jutottatok hozzá a dalokhoz. Én olyant hallottam, hogy rádióról lehallgatva lett meg sok akkori sláger.
Paksi János: Végül is kazettáról ment a dolog.
Jah, mert akkor már hozzá lehetett jutni külföldi kazettákhoz?
P.J.: Persze. Kazettákról hallgattuk le a dalokat. Egész este azt kagylóztuk, hogy milyen kis trükkök vannak az egyes dalokban. A nyugat borzalmasan módon előttünk járt. Volt feelingje, az biztos. Amikor ’83 környékén én kezdtem, megláttunk egy magnót, csak kamilláztunk: Hogy ez, meg mi?! De hát ez volt akkor.
Akkor ez a rádiós sztori ez nem igaz? Annak idején még a Mokkások, Guido, a Pepsi mesélte, hogy náluk ez így működött. A rádióadást pedig ugye folyamatosan zavarták és a bezavart részeket később ők egészítették ki zenével, meg szöveggel is.
S.E.: Ez tényleg így volt. Amikor báli zenekar voltunk a Lorddal. akkor a Luxemburgot és a Szabad Európa rádiót nagyon sokat hallgattuk. Ezek az adók mindig játszották az újdonságokat. Általában a számokat pedig én szoktam „levenni”, mert abban az időben gitároztam is. A gond csak az volt, hogy soha nem adták le egyben a dalokat csak félig esetleg háromnegyedig. Mi meg hozzágondoltuk a többit. Vagy még egyszer eljátszottuk a refrént, vagy úja elkezdtük a dalt előröl. Amikor a Komjáthy a Kossuthban vagy a Petőfin leadta, mi már játszottuk a dalt három hete. A közönség meg nem értette, hogy honnan tudjuk mi a dalt. Hát lekagylóztuk a rádióból.
Mennyire szakítottatok aztán a későbbiekben a Lorddal? Most arra gondolok, hogy Lord dalokat a mai napig játszotok.
S.E.: Igen, mert a Lord után én más zenekarban nem játszottam. Bár a húsz év alatt sok csere volt, az első öt évben ugyan az volt a zenekar felállása. Akik meg maradtak az első csapatban az a Jani és a Nyári Ferenc, a zenekar másik énekese. A többiek jöttek-mentek, de a zenei repertoár az megmaradt, a ’80-as évek rockzenéjénél megmaradtunk. Van igény erre a fajta zenére még mindig és mi ezt élvezzük. A nyáron nagyon sokfelé voltunk fellépni. Ha nem szeretnénk egymást és a zenélést, a Sipőcz Rock Band most nem lenne húsz éves.
P.J.: Igen, ez erről szól igazából. Egy bizonyos kor fölött az emberi kapcsolatok lesznek fontosak. Azt gondolom, mi is így vagyunk már ezzel.
Hát van, aki focizni jár el a haverokkal, van, aki meg zenélni.
S.E.: Pontosan. Mi nem akarjuk feltalálni a spanyolviaszt. Játszunk pár saját dalt, de leginkább Lord, P.Mobil, Edda, Kolor és az ehhez hasonló csapatok dalai maradtak meg. Arra törekszünk, hogy olyan dalokat játszunk, ami ismer a közönség, mindenhol. Ismerik a városban, ismerik falun és megtapsolják a produkciót. Nekünk pedig az az öröm, hogyha el tudjuk játszani ilyen szinten a dalokat.
Sok helyen olvastam, hogy a zeneszeretők elismerően szólnak a hangodról. Sőt van, aki egyenesen azt írta, hogy te voltál a Lord legjobb hangú énekese.
S.E.: Abban az időben, amikor kezdtünk, gondolkodtunk, hogy milyen stílusú legyen a csapat. Nekünk nagyon tetszett a Deep Purple, Led Zeppelin-es vonal. Már akkor is ilyen rekedtes hangom volt, ami nagyon ment a műfajhoz. Szerettük a hangszereknek időt adni a színpadon, egy-egy kiállással, egy-egy szólóval. Mostanában ezek annyira nem jellemzőek a műfajra. Inkább a kihagyják és inkább a dallamosabb stílus dívik mostanában. Amikor a saját dalok írására került a sor a Lordban, akkor aztán ugye figyeltünk arra is, hogy mi megy a hangomhoz. Ezekben az időkben születtek meg Rakétamotor, a Vak szemek, a Fehér galamb.
Neked egyébként autodidakta módon jött az éneklés vagy tanultad?
S.E.: Az éneklés az autodidakta módon, a zenélést azonban tanultam, méghozzá zeneiskolába jártam hegedülni. Most már nem igen tudnék játszani a hegedűn. De hát gondolom azért a klasszikus zenei képzés némi alapot adott a folytatásra.
S.E.: Igen, bár én már akkor gitározgattam is, az úgynevezett „buli korszakban”. Akkor egyébként volt olyan is, hogy csak háromtagú volt a Lord. A Vida Feri basszusgitározott, én énekeltem és gitároztam és a Nádas Karcsi, a Pepsi volt a dobos. Az ifjúsági parkban, a Kioszk alatt szoktunk koncertezni. Mindig telt házzal játszottunk, bár mondjuk azért az igazat megvallva nem volt nagy hely. Vasárnaponként, este tízig játszhattunk, akkor be kellett fejezni, ugyanis szemben lakott az akkori tanácselnök, a Gonda úr.
Nem fáj egyébként neked, hogy az általad alapított Lord nagy sikereiből te már kimaradtál?
S.E.: Végül is is megcsinálták a sikerüket. De szerencse, na meg a Gidófalvy Attila, mert azért nélküle nehezebb lett volna a csapat bejutása a pesti helyekre. Amikor ő bekerült a csapatban, onnantól kezdve felfelé ment a zenekar szekere. Ha ő nincs, akkor ki tudja, mi lenne. A ’80-as évek elején az ismeretség az nagyon sokat jelentett. 1985-ben jelent meg az első Lord lemez, miben szintén oroszlánrésze volt a Gidónak. Akkor egy kiadó volt, a vidéki zenekarokkal pedig nem foglalkoztak. Szóval kellett az ő kapcsolat rendszere, nagyon is.
Nem fáj a szíved?
S.E.: Dehogynem. De hát jó a csapat. A Pohl Misi is nagyon jól énekel, meg hát teljesen profi már a menedzsment. Azért ide kell egy olyan ember, aki csak a koncertszervezéssel, a csapat menedzselésével foglalkozik. Én jóba vagyok egyébként azóta is mindenkivel és szoktak is hívni, koncertre, hogy menjek és énekeljek egy-egy dalt.
Környékbeli Lord koncerten én is voltam már és azt kell, hogy mondjam érezhetően szeret a közönség. Amikor téged felkonferálnak és megjelensz a színpadon, azért ott lehet érezni a szeretetet.
S.E.: Így van és örülök is neki. Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy én szombathelyi vagyok, a zenekar pedig eredendően ugye szintén szombathelyi. Hiába az Erős Attilán kívül más szombathelyi nincs már, a csapatot akkor is idevalósinak tartják. A helyi erőt mégis csak ide veszik. Bár most szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy Pesten is ez volt. A Barba Negrá-ban, vagy a többi helyet is mondhatom, szintén így fogadtak. Ennek nagyon örülök és köszönöm is.
Ha még egy kicsit beszélhetünk a Lordról, akkor a Vándorról ejtsünk már pár szót. Sok mindent találni erről a dalról, azt is, hogy te írtad, hogy a közönség írta, hogy valaki más írta. Szóval akkor most mi az igazság a legendákból?
S.E.: Igen, én is olvastam már mindenfélét a Lord himnuszáról, de az sajnos az igazságban nincs annyi sztori. A zeneszerzője a csapat akkori billentyűse Török József volt, a szöveget pedig Spielman Erika írta. Ő pedig a József akkori barátnője volt. Szóval ennyi a dolog. A dallamrészébe én is beleszólhattam, hogy hogyan alakuljon. ’79-’80-ban íródott a dal. Persze akkor fogalmunk sem volt róla, hogy a Vándor ekkora siker lesz.
Először a szöveg volt meg vagy a zene?
S.E.: Először a szöveg volt meg, aztán jött a zene hozzá. Akkor ugye még nem volt hivatalos lemezünk. A próbateremben kazettára vettük fel a dalokat és ezek jártak így kézről-kézre. Csak azt vettük észre, hogy egyre több ember jön a próbaterembe és másolgatjuk nekik a zenénket. Ezzel párhuzamosan pedig a koncerteken is egyre többen lettek.
Gondolom Sipőcz Rock Band koncerten is kihagyhatatlan a Vándor.
S.E.: Persze, mindig ez a záró darab.
Mennyire megy egyébként most a csapat, mennyire tudtok koncertezni?
P.J.: Az idei nyár nagyon jó volt. Ernőt ugye rengetegen ismerik és most például sok koncertünk volt az elmúlt időszakban. Ezek jó része pedig már visszahívás, ami azt jelenti, hogy meg voltak elégedve velünk, ami külön öröm.
Repertoárt frissítetek, egyáltalán fontos, hogy a jól ismert dalok mellé új, saját dalokat írjatok?
P.J.: Az a helyzet, hogy az utóbbi időben elég sok tagcsere volt a csapatban. Ami azt jelenti, hogy azok a korábbi tagok, akik kiváltak, új zenekart alapítottak, azok vitték magukkal azokat a számokat, amiket ők hoztak, miattuk játszotta a csapat. Most úgy érezzük, hogy megint van egy gárda, akikkel lehet úgy együtt dolgozni, hogy a télen tervezzük, hogy új dalokat hozunk össze.
S.E.: Ugye ez egy hobbi, itt mindenkinek van a zenélés mellett külön munkája. Ez egy kikapcsolódás. Itt az is kell, hogy mi is jól érezzük magunkat. Ha ez nem lenne, nem is csinálnánk.
Azért is kérdeztem a saját dalt, mert a zenélés mégiscsak valamiféle önkifejezési forma.
P.J.: Egy másfél órás koncerten saját számból, ami új, elég mondjuk kettő. Most ez a terv, hogy egy két számot összehozzunk, ami nagyon ütős, amire egyből megmozdulnak az emberek. Keveset szerepelünk rádióban, tévében ahhoz, hogy az emberek megismerjék a dalainkat. Most ezért kiadni CD-t értelmetlen lenne, hogy két dalért töltsünk fel egy nagy lemezt, 10 további töltelék számmal. A terv az az, hogy tavaszra legyen még 2-3 saját dal, amiket aztán lassan megismertetünk a közönséggel.
Húsz éves a Sipőcz Rock Band, hogy lesz a születésnap?
S.E.: December 4-én, pénteken a Végállomásban ünneplünk. Vendégzenekar a Skót Rock Band lesz és hát ott lesz mindenki, aki valaha a zenekarunk tagja volt. Jó kis eszem, iszom, rock zene. Mi kellhet még több?
Végül még egy személyes kérdést engedj meg. Hogy vagy most, már ami az egészséged illeti?
S.E.: Köszönöm az érdeklődést. Márciusban volt egy nagy műtétem. Azt mondanom sem kell, hogy a zenekar tagjai bejötte hozzám a kórházba, aggódtak értem és próbáltak erőt adni. Nehéz volt felállni, de kijöttem a kórházból rá egy hétre már a színpadon voltam. Igaz csak egy-két számot énekeltem, de mellettem voltak és úgy fogadtak, hogy azt nem lehet elfelejteni.
Légy része az igazságnak! 2023. november 27-től december 11-ig tart támogatás-gyűjtő kampányunk. Ennek során 3 millió forintot szeretnénk összegyűjteni. Minden forint számít!
