Nagy port kavart a magyar közéletben, hogy az elmúlt napokban Dobrev Klára és Magyar Péter is kamerák elé állított két, a nevelőintézeti rendszert megjárt embert. Dobrev a hírhedt Juhász Péter Pál egyik korábbi áldozatával interjúzott, aki a Szőlő utcai intézet lakója volt, Magyar pedig egy “Martin” álnevű 11 éves kisfiút szólaltatott meg, aki egy szolnoki intézetből szökött Budapestre koldulni a téli hidegben.
A kisfiú elsősorban arról beszélt, hogy folyamatosan abuzálja a többi, nála nagyobb gyerek: elveszik a pénzét, nem hagyják aludni, megverik és lopásra kényszerítik. A szőlő utcai áldozat pedig a szexuális és hatalmi visszaélésekről oszt meg sokkoló részleteket. Ezek közül az egyik legelborzasztóbb, amikor a férfi arról beszél, hogy szinte már természetesnek tűnt a szexuális erőszak.
A két interjú külön-külön is nagyon megrázó, és mindkettő a rendszer két különböző problémájára mutat rá. A Magyar-féle az intézményrendszer általános diszfunkciójáról állít ki világos bizonyítványt, melyben a gyerekek az elnyomó struktúrákban maguk is kegyetlenné és agresszívvá válnak, így téve pokollá egymás életét is. A Dobrev-féle pedig azt mutatja be, hogy ebben a kegyetlen világban hogyan vadásznak a ragadozók a legelesettebbekre, sokszor bármiféle veszélyérzet nélkül.
Az interjúk azonban nem mindenkinek nyerték el a tetszését. Pető Attila gyermekvédelmi aktivista, akit gyermekkorában zaklatott egy pap, nyílt levélben fordult az ellenzéki vezetők felé, hogy szedjék le a videókat.
Pető azzal érvel, hogy “a gyerek története nem eszköz egy társadalmi jelenség bemutatásához.” Szerinte az interjúk újra traumatizálhatják az áldozatokat, ráadásul - itt Magyarra célozva - egy 11 éves gyermek nem lehet beleegyező fél egy ilyen szituációban, hiszen nem tudja felmérni, mit jelent a nyilvánosság, a visszakereshető tartalom, a kommentek, a későbbi hatások.
Ezek szerinte szakmai szempontok, amelyek akkor is felülírnak mindent, ha az interjúk társadalmi hatásai akár a rendszer javulását eredményeznék.
Pető posztjához egyébként Magyar és Dobrev is hozzászólt. Dobrev békülékeny hangnemet ütött meg, ahol azzal érvel, hogy körültekintően jártak el, és hosszas tervezés és mérlegelés előzte meg az interjút, amely politikai ügy, politikai változáshoz viszont éppen az ilyen esetek vezetnek. Pető válaszul azt írta, hogy elismeri Dobrev jószándékát, de az ügy szakmai is, a politikusok pedig a nyilvánosság bevonásával éppen felülírják a szakmai szempontokat, ami baj.
Magyar jóval élesebben fogalmazott. Álszentnek nevezte a levelet, amely a változást lehetetleníti el, és amely szerinte szemet huny a súlyos helyzet felett. Pető erre is válaszolt, értetlenségét fejezte ki, és vitára hívta Magyart.
Ami az ügy igazi érdekessége, hogy mindkét fél jogos és védhető szempontokat hoz fel, amelyek azonban tökéletesen ellentmondanak egymásnak. Aminek egyébként alapesetben teljesen hétköznapi jelenségnek kéne lennie, csak már teljesen elszoktunk az ilyen vitáktól. Jó lenne tudni például a kormány álláspontját. Ők azonban egyelőre nem érezték szükségét, hogy hozzászóljanak a témához.
