Szalai János neve ismerősen csenghet azoknak, akik a kosárlabda világában mozognak. Évekig játszott Szombathelyen NB2-ben, utána pedig edzőként szerzett magának ismertséget: először Vas megyében, amikor átvette a Sabaria SE NB2-es csapatát, aztán országosan, amikor NB1/A-s együttest csinált a szombathelyiekből. Ezután edzette az utánpótlás válogatottat, a felnőtt válogatottnak másodedzője volt, Körmenden pedig a mai napig dolgozik az U16-os fiúkkal, és a szombathelyi egyetemi női kosárlabdacsapatánál is szakosztályvezetői tisztséget tölt be.
Mindezek mellett pedig testnevelő tanárként dolgozik Szombathelyen, immáron 32 éve. Iskolás csapatai évek óta jól szerepelnek a diákolimpián, tavaly több atlétája is bajnoki címet szerzett, kosárlabda csapatával ezüstérmet nyert, de a kispályás labdarúgóival is az országos döntő középmezőnyében végeztek. Most hivatalosan is elismerték a munkáját, a Magyar Diáksport Szövetség őt választotta meg 2016 legeredményesebb Vas megyei testnevelőjének.
Fel kell venni a kor stílusát
Kosárlabdaedzőként eddig is ismert volt, számomra azonban meglepő, hogy az MDSZ az atlétáit és focicsapatát is kiemelte.
A gépipariban korábban ketten voltunk felelősek a sportfoglalkozásokért Szabó Géza kollégámmal. Ő foglalkozott a labdarúgással, annak idején megnyerték a teremfoci bajnokságot is. Miután elment, átvettem a csapatot és a kosarasok mellett már velük is foglalkozom, ennek már tíz éve. Szerintem most az országos döntőbe jutás is szép eredmény volt, mivel amatőr focistákról van szó.
Az atlétáknál más a helyzet. A szombathelyi szakosztályokkal nagyon jó a kapcsolatunk, főleg Németh Zsolttal és Lengyel Györggyel. A két bajnok atléta, Papp Kristóf és Halász Bence is egy egyeztetés után kerültek az iskolába. Értékelik, hogy minden segítséget megadunk a sportolásukhoz, cserébe országos bajnoki címeket nyernek.
Manapság sokat lehet azt hallani, hogy a szülőknek megváltozott a pedagógusokhoz való hozzáállása, ön ebből érzékel valamit?
Osztályfőnökként részem van ebben is. Én is hallottam, hogy néhol egészen extrém esetek is előfordulnak, de nekem eddig mindig sikerült jó kapcsolatot kialakítani a szülőkkel. Próbálom a mai kornak megfelelő stílust felvenni, és ez tetszik nekik.
Persze minden változik, mi is most vezettük be az e-naplót, ami olyan lehetőséget ad a szülőknek, amivel még jobban beleláthatnak a jegyekbe, hiányzásokba. A szülők szerintem elégedettek ezzel.
Pedagógusként mi a véleménye az e-naplóról?
Nagyon jónak tartom. Először tartottunk tőle, mert nincs számítástechnikai végzettségünk, és azt hittük, hogy ehhez olyan tudás kell. De inkább csináltunk előtte egy próbát, december egytől mindenki párhuzamosan vezeti az e-naplót, és a hagyományos naplót is. Plusz munka, de aki ha valaki napi rendszerességgel használja, beleírja az óráit, a jegyeket, az könnyen megtanulja használni. Remélem hamarosan betudjuk vezetni, hogy csak ez legyen, mert ez a kettős könyvelés több munkát jelent.
A diákok viselkedésében tapasztalt változást?
Kilencedikben még nagyon fegyelmezettek a gyerekek, félnek az új környezettől, szokniuk kell az új tanulási stílust. De én később sem tapasztaltam semmiféle olyan eldurvulást, ami túl lőtt volna a korábbi éveken. Pedagógusa válogatja a fegyelmezést, anélkül nem megy. Aki pedagógiailag jól kezeli a helyzetet, annak nem lehet ebből problémája.
És a sporthoz hogy állnak?
Vannak próbálkozások arra, hogy a gyerekek minél többet sportoljanak, a mindennapos testnevelés bevezetése is ezt szolgálja. Nekem az az érzésem, hogy a gyerekek egy része úgy áll hozzá, hogy ezzel le is tudták a sportolást. Az iskolán kívüli sportra annyian nem jelentkeznek, mint amennyire számítottunk.
Azokban az iskolákban, ahol van lehetősége a diákoknak az órák után is sportolni, ott továbbra is folyik ilyen munka. Például nálunk házi focibajnokság, kosárlabdaedzés is van, csütörtökönként van floorball, tenisz. Nyitva áll a konditerem is. Igyekszünk megadni a feltételeket, és nagyon örülünk, ha valaki él ezzel. Viszont kötelezni nem fogunk senkit.
A gyerekek miatt éri meg tanítani
Mi a véleménye a mindennapos testnevelésről?
Jó kezdeményezés, én is egyet értek azzal, hogy minél többet sportoljanak a gyerekek. A társadalomnak szüksége van arra, hogy egészséges embereket neveljünk. A probléma az, hogy a tárgyi feltételek viszont gyerekcipőben járnak. És itt nem az eszközökre gondolok, hanem a helyre.
Vannak az órarendben olyan kivédhetetlen alkalmak, amikor három, vagy akár négy osztály kerül egy időpontba testnevelés órára. Bizony ott vannak gondjaink, de hát mi azért vagyunk, hogy ezeket megoldjuk. Próbálunk külsős egyesületeket is bevonni, hogy a délelőtti órákban segítsenek nekünk.
Decemberben elvittük kick-box órára a gyerekeket, ez a kezdeményezés be is vált. Bent a tantervben a küzdősport, így dupla órában kimentünk velük egy külsős egyesülethez. És máris egy osztály nem az iskolában töltötte a testnevelés órát.
Mert ez a fő gond, hogy kevés a hely. Egy tornaterem, két öltöző és egy konditerem télen kevés. Tavasszal persze jobb a helyzet, mert rengeteg helyszínt tudunk a gyerekeknek biztosítani a sportoláshoz.
A pedagógusok nehéz helyzetben vannak, sokaknak problémája, hogy megemelkedett az óraszám. Te érzed azt a munkádon, hogy megsínyli a minőséget a mennyiség?
Én azok közé tartozom, akik azt mondják, hogy ezt a feladatot még eltudjuk végezni. Mondhatnám, hogy szeretnék csoportbontást, és szeretnék én is tizenöt gyerekkel dolgozni egy órán, de most nem lehet, most harminccal kell együtt dolgoznom. Én ezt megoldom, de persze van, akinek nagyobb gondot jelent.
Más tantárgyáról persze nem tudok beszélni, de nekem osztályfőnökként nem jeleztek a diákok olyat, hogy a nagyobb létszám problémát okozna. A tanulmányi eredményeken sem látom, a tavaly érettségizett osztályom egy félév kivételével végig elsőként végzett a tanulmányi átlagokat tekintve az iskolában - most egy kicsit dicsekedtem. 3, 75 felett volt az átlag, ami - régiesen mondva - egy szakközépiskolában jó eredménynek számít. Szerintem a diákok és a kollégáim is jól teljesítenek.
Egy tanár ma hatással tud még lenni a diákjaira? Ha valaki tehetséges, tudja lökni abba az irányba?
Ez pedagógus függő. A második mondat a lényeges, ez a szisztémám nekem is: a gyerekeket abba az irányba kell terelni, amiben tehetségesek. Ha egy diákom matematikából volt nagyon jó, de magyarból és történelemből kevésbé, akkor igyekeztem erre a kollégáim figyelmét is felhívni. Persze a gyengébb tárgyakból is elvárok egy minimum szintet, legalább egy hármast. De pluszt abból a tárgyból követelünk csak, amiben tehetséges.
Ha ebben partnerek a kollégák, akkor olyan eredményeket érhetünk el, mint például azt, hogy tavaly hét srác is a műszaki főiskolára ment.
Van olyan eset is, hogy egy diák a tanulásban nem tűnik ki, de sportban kiváló. Akkor kértem a kollégákat, hogy ha a minimumot teljesíti, akkor ismerjük el, hogy ő sportban igazán jó. Persze ezek a kérések sem találnak mindig nyitott fülekre, van aki szigorúan ragaszkodik a követelményekhez, de azért itt talán működik ez az – általam helyesnek tartott – rendszer, hogy a diákokat afelé a terület felé toljuk, amiben tehetséges.
Régóta tanít, van mi motiválja a mai napig?
Idén a harminckettedik évemet nyomom a pedagóguspályán, és én is arra számítottam, hogy majd elérkezik egy olyan idő, amikor majd kényszer lesz már a tanítás, és unni fogom.
Hétfőn, amikor átvettem ezt az elismerést, akkor éreztem, hogy érdemes csinálni, figyelnek a munkámra. Egy javaslat alapján kerültem fel az országos jelölésre, ahol aztán egy pontrendszer alapján értékelték, hogy megérdemlem-e. Szerencsére úgy alakult, hogy a jelöléshez megfelelő munka és megfelelő eredmények társultak.
Ez alapján kaphattam meg a kitüntetést, és ez még mindig motiválja az embert, hogy figyelnek rá, és van értelme dolgozni a gyerekek miatt, ezt az elismerést pedig megtiszteltetésnek veszem. A kollégáimnak, a barátaimnak még mindig azt tudom mondani, hogy szeretek tanítani, szeretek bemenni órára. Vannak rossz napjaim nekem is - így idősödve már biztos, hogy egy hétnek nem mind az öt napja tökéletes -, de a héten több azoknak az óráknak a száma, amire szívesen megyek be, és szerintem az ilyeneken a diákok is jól érzik magukat.
