A mai nap legnagyobb nyertesei minden bizonnyal a Szombathely belvárosában hálót szövő pókok, ugyanis nagyon peches az a nyolclábú, amelynek nem akadt bele a hálójába néhány szárnyas csemege. Hétfőn délután sokan szembesülhettek a falakat, fényes felületeket, oszlopok tövét ellepő hangyákkal. A repülő rovarok a ruhákon is igyekeztek megkapaszkodni, így ma a szokottnál több hangyás ember söpörgette magát a Fő téren.
A vendéglátóhelyeknek is okozott némi fejtörést az invázió. A sört célszerűbb volt zárt helyre vinni, a teraszokon ugyanis hamar kétségbeesetten kapálózó hangyákkal dúsult az innivaló és ennek sem a szomjas vendég, sem a csapdába esett hangya nem örült.
Mi a kora esti órákban indultunk hangyanézőbe, addigra azonban a hangyák többsége eltűnt. Videónkban azért így is látszik, rengeteg rovar lephette el a környéket. A boltokat nem kell megrohanni különböző mérgekért, ugyanis ahol eddig nem voltak hangyák ott ezután sem valószínű az előfordulásuk. Ahol mégis, ott a vegyszerek előtt célszerű kipróbálni inkább a szódabikarbónát, ecetet, sütőport, vagy a földre locsolt sört.
A méhekkel és darazsakkal rokon hangyák néhány dologban mutatnak hasonlóságot az emberekkel. Szervezett államaik vannak, fantasztikus építményeket hozhatnak létre, ha kell vándorolnak és megküzdenek a területekért. Átvernek apró lényeket és átverhetők, szintén apró lények által. A munkát példaértékűen megszervezik és előfordul, hogy "rabszolgákat" tartanak, amelyeket más kolóniákból rabolnak el. Bár hat végtaggal is támaszkodhatnának a lapáton, ez rájuk mégsem jellemző, így ebben eltérnek pl. a 86-os út munkásaitól.
Fontos különbség az embereknél megszokott munkamorálhoz képest, hogy a hangyamunkások voltaképpen elsatnyult, szárnyatlan nőstények, az agyuk azonban fejlettebb, mint az ivaros egyéneké. A munkásokon kívül egyes hangyafajoknak katonái is vannak, amelyek jóval nagyobb termetűek, mint a munkások. Különösen feltűnően nagy a fejük és rágójuk. A katonák hivatása igen különböző, sokszor valóban a harcos feladatát végzik az állam megvédésében, legtöbbször azonban részt vesznek a békés élet különböző munkáiban, így például a maggyűjtőhangyák katonái a kemény héjú magvak felbontásában segédkeznek, vagy mint a kapushangyák a portás kötelességeit végzik.
A szárnyas hímek teste karcsú, csápostoruk jóval hosszabb, összetett szemük is nagyobb, mint más alakoké. Rövid életűek és nem olyan tehetségesek, mint a nőstény és a nőnemű munkások. A szárnyas nőstény a megtermékenyítés után elveszti szárnyát, de ezután is meg lehet ismerni hatalmasan kifejlődött toráról. Ezeket a megtermékenyített nőstényeket nevezik királynőknek. A királynők évekig elélnek, egyes kutatók szerint akár 15 évig is. A megtermékenyített királynők önállóan tudják kis családjukat felnevelni, amelyből később a pompásan megszervezett kolónia vagy állam kialakul. A hangyaállamban rendszerint egyetlen királynő van, egyes fajoknak az államában azonban 3–4, vagy több királynő is megfér egymás mellett.
Szex és magány
A hangyaállam harmonikus rendjét a rajzás közelgő ideje szokta megzavarni, amikor a nászrepülésre érett szárnyas hímek és nőstények lázas sietséggel igyekeznek elhagyni bölcsőjük sötét helyét. Ilyenkor úgyszólván minden rend felbomlik az államban, a szárnyas hímek és nőstények a nagyobb államokban ezerszámra szaladgálnak ide-oda, nem használ már ilyenkor semmit a munkások kedveskedő cirógatása. Hiába húzogatják vissza őket szárnyuknál fogva a fészek kijáratától, szinte elvakulva törekednek kifelé. A munkások is izgalomba jönnek, amikor az ösztönüktől űzött szárnyasoknak sikerül idő előtt kijutni a fészek belsejéből, utánuk rohanva, megragadják és szigorúan visszahurcolják őket.
Amikor azonban elérkezik a nászrepülés alkalmas napja - rendszerint egy szélmentes és napfényes délután -, akkor korlátozás nélkül kelnek szárnyra a hangyaállamokból a hímek és nőstények milliói és a levegőben igyekszik megtalálni mindegyik a maga párját. A hangyák rajzásakor néha óriási tömegek kerülnek a levegőbe, úgyhogy elhomályosítják a napot. Többnyire valamilyen magasan kiálló pont körül keringenek a rajzó hangyák, kilátótornyok vagy templomtornyok csúcsa körül gyülekeznek. Messziről nézve rajzásuk sötét, gomolygó füstfelhőhöz hasonlít.
A hangyapárok nem minden esetben egyesülnek a levegőben, gyakran végbemegy a párosodás a felrepülés előtt. Megesik az is, hogy már a fészek belsejében megtörténik a nőstény megtermékenyítése, legtöbbször azonban inkább repülés közben, úgyhogy végül a nászrepülők részben összekapcsolódva, részben egyenként a fészektől távolabbi helyen lehullanak a földre. Itt a hímek csakhamar elpusztulnak, a megtermékenyített nőstényre pedig az a nehéz feladat hárul, hogy a legtöbb esetben minden segítség nélkül új családot alapítson. (Forrás: Wikipedia)
Július közepétől számítani lehet Vas megyében a kérészek rajzására is. Ilyenkor egy-két napig szárnyasok ezrei köröznek éjszaka a közvilágítás lámpái körül, majd néhány óra múlva holtan hullanak a földre.
