"A Szent én vagyok"
Verecza Laci Szombathely egyik legkülöncebb embereként sokakat megihletett. Születtek róla videók, újságcikkek, sőt egy könyv is. Mi most ennek a könyvnek egy részletével idézzük fel az egykori matematika tanár, piaci régiségárus , majd önmagát szentté avató, 2019-ben elhunyt ember emlékét.
Részletek Horváth András 2002-ben, Budapesten megjelent könyvéből:
Szombathelyen van egy fura figura, aki a Vásárcsarnok egyik boltjában árulja a régiségeket. Ahogy kinyitja a fémajtókat, nagyot köszön a szomszéd árusoknak, majd beöltözik. Fejére teszi fekete cilinderét, nyakába egy óriási püspökkeresztet és négy-öt vastag fémnyakláncot akaszt.
Üzletében az értékes tárgyak és a lim-lomok békésen megférnek egymás mellett, így az értékes porcelánok, többtucatnyi zsebóra, régi idők letűnt pénzei, valamint az általa oly sokat támadott szocialista rendszer vödörnyi kitüntetése. Varecza László matematikus, egykori főiskolai docens, ma régiségkereskedő, és szentnek mondja magát. A bolt asztalának sarkában Varecza könyveket láthatunk, azokat, melyeket ő írt.
Ezidáig 47 könyve jelent meg.
Varecza László 1936-ban született Vácon. Az egri főiskola matematika-fizika szakán végzett, majd az ELTE-n szerzett matematika diplomát. 1970-ben jelent meg első könyve, Konkrét és absztrakt struktúrák címmel. 1975-ben – ösztöndíjasként – a varsói Matematikai Kutatóintézetbe kapott meghívást. Varecza könyve nagy vihart kavart, olyannyira, hogy 1975-ben még mindig vitatéma. Mikor hazajött, a pécsi tanárképzőn tanított, majd Szombathelyre került. Többször konfliktusba került matematikusokkal, oktatási miniszterekkel.
1981-ben öt nap figyelmeztető sztrájkot jelentett be a Szombathelyi Tanárképző Főiskola Matematikai Tanszék vezetőjének. Nem sokkal később Varecza levelet kapott a Művelődési Minisztériumból, melyben értesítik, hogy fegyelmi vétség elkövetése miatt, vizsgáztatási kötelezettséggel járó összefüggésben kifogásolható magatartásáért eljárást indítanak ellene. Másnap az egyik főigazgató-helyettes azonnali hatállyal felfüggesztette a munkavégzés alól.
Három évig csak teng-leng, gyakorlatilag táppénzen volt. Munkaviszonya a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán 1983-ban szűnt meg.
Annyi pénze még volt, hogy vegyen három régi érmét, melyeket nagyon jó áron sikerült értékesítenie, az érmék árából további érméket vett. Később porcelán tárgyakat, szobrokat, régiségeket vásárolt fel, aztán megnyitotta régiségüzletét.
Varecza időközben érdekes színfolt lett Szombathelyen. Művészeti kiállításokon tűnik fel, az emberek összenéznek a háta mögött, ő pedig mintha mosolyogna magában: „A nagy halat akartam megfogni: a világ legmélyebb algebrai tételét megcsinálni, többször megcsillant, egy-egy pillanatra megláttam, de annyira síkos volt, hogy mindig kicsúszott a kezemből. Ha még egyszer születnék, megfognám. A hal csak akkor tudja meg, hogy milyen jó a vízben, ha kiveszik belőle. Egy tudással gazdagabb, de már késő.” – írja A Szent én vagyok című könyvében.
Beszélgetés Varecza Lászlóval
Manapság majdnem negyedévente jön ki egy-egy új Varecza könyv. Megtudhatjuk, hogy Ön miért nevezi magát a szentnek?
1996-ban egyszer Ják felé mentem autóval. Egy megunt régiséget akartam vásárolni. Már majdnem beértem Jákra, mikor azt éreztem, hogy ha nem állok meg, azonnal megbolondulok. Valami eszméletlen őrült belső feszültség hatalmasodott el rajtam. Megálltam és kiszálltam az autómból. Az autóút mellett, jobboldalt néhány fenyőfa volt ültetve, a pici tűlevelek között egyre jobban fújt a szél. Észrevettem, hogy a fenyők között egy keresztre feszített Jézus-szobor van. Távolban a kőszegi hegyek gyönyörűsége látszott, egy út szinte a semmiből, a száraz fűből kanyargott a végtelenségbe. A szobor felé fordultam, miközben egyre jobban hallom, hogy recseg-ropog a szobor.
Azt tudtam, hogy nem káprázok, és nem hallucinálok. A kereszt szögei meglazultak, mintha a Jézus-szobor közelebb akart volna hozzám férkőzni. A szobrot tartó két szög már majdnem kiesett, és megdöbbenve láttam, hogy a Jézus-szobor, ahogy engedett a feszület szorításából meghajolt előttem. Még jobban megdöbbentem, amikor a szobor megszólalt, és azt mondta: „Varecza Laci, téged szentté avatlak.” Közben továbbra is recsegett-ropogott a szobor, miközben monoton hangon mondogatta szenté avatásom indokait, többek között azért, mert megdöntöttem a bolsik hatalmát, és igyekszem letépni a milliárdos magyar rablógyilkosokról a leplet.
Említette, hogy 13 évig kriptában töltötte mindennapjait. Hol található ez a kripta?
A kriptát allegorikusan kell érteni. Ott mélyítettem gondolkodásomat a végsőkig. Megkeresett az Úristen, és csodálta, hogy 13 éven keresztül csak imádkoztam hozzá.
Ezért írja könyveit Szent Varecza Halott néven?
Azért írom Halott néven könyveimet, mert engem többször is megölt a magyar társadalom.
Ön levelet írt II. János Pál pápának is. Miért?
A pápának több levelet is írtam. Elsősorban azért, hogy közöljem vele, Jézus szentté avatott. A pápa legitimációjával nagyobb lett volna biztonságérzetem, megerősítette volna azt, hogy az egész világ fölött állok.
Válaszolt a pápa?
Nem, de végül is a pápa áldása nem sokat számít, mert engemet maga Jézus Krisztus avatott szentté, II. János pápa pedig csak a földi helytartója.
Ön szerint miért nem válaszolt a pápa?
Talán azért, mert már nagyon öreg, és beteg.
Mit jelent az, hogy az egész világ fölé helyezi magát?
Ennek egyszerű oka van, mégpedig az, hogy az egész Világegyetemet én teremtettem.
Hogyan?
Kezdetben nem volt semmi, csak a lelkem. Egyedül bolyongtam a végtelen semmiben, még a kozmikus óra sem ketyegett, egyszer csak a kezemben éreztem egy kicsi pontot, az volt a lelkem, ahogy megfogtam, felrobbant. Ezt a robbanást nevezték el a csillagászok ősrobbanásnak. A pici pont tágulni kezdett és lett belőle a végtelen világegyetem, ami még ma is tágul, mindaddig, amíg le nem állítom. Amikor megteremtettem a világot, hatályba léptettem a természeti törvényeket, amelyeket Newton is felfedezett.
A gravitációt csak egy esetben kapcsoltam ki, akkor, amikor a piramisokat építették, hiszen az építők a több tonnás köveket az én segítségemmel nem tudták volna egymásra rakni. Ahogy kikapcsoltam a gravitációt, egyből pillekönnyűek lettek az óriási kövek, és amikor láttam, hogy felépítették a piramisokat, visszakapcsoltam a gravitációt.
Mit kell tudni az ön vallásáról?
Képzeljen el egy hatalmas hármas Bibliai triptichont. A balszárnyon van az Ószövetség, középen az Újszövetség, míg jobboldalt van a Legújabb Szövetség: a költészetem. Amikor írom soraimat, egyszerűen önkívületi állapotba kerülök, jön a sugallat, aztán jön a tudat alatti, és a tudat fölötti gondolat. Ezeket a gondolatokat hozom egységbe, lehetek akár egy feneketlen kút legmélyén vagy akár egy magas kémény tetején. Vallásomban ezt az egymástól irdatlan távolságra lévő két pontot hozom egy szintre. És azt is elmondhatom, Mózes után én vagyok az első, akivel szövetséget kötött az Úristen.
Hogyan?
Amikor megkeresett az Úristen, néhány kiválasztottal ott álltunk előtte, majd azt mondta, hogy szúrjuk le a gallyakat. Másnap pedig szemlét tartott.
Ez hol történt?
Egy másik dimenzió misztikus szférájában. Szóval, amikor Úristen megtekintette a gallyakat, csak az enyém hajtott ki. A gally, később leveleket és gyümölcsöket hozott. A kihajtott ág ma is ott van a frigyládámban. Akkor azt mondta nekem az Úristen: „látom Varecza Laci, te egy nagy lángelme vagy, benned van a teremtő erő, ezért megkötöm veled a szövetséget”.
Miután ez megtörtént, aláírtuk, majd lepecsételtük a szerződéseket, betettem a frigyládámba, a szövetség ládájába. Ezeket az iratokat bárki megtekintheti. Ebben a misztikus szférában – később megismertem, aztán elvettem Szűz Máriát. Le is feküdtünk egymással.
Hm... de azért jár néha templomba?
Természetesen igen, de csak ritkán. Hetente egyszer elmegyek a város egyik legrégebbi templomába.
Az ön élete egyfajta reinkarnáció, vagy valami más jellegű ismeretlen, megmagyarázhatatlan lélekvándorlás?
Az én életem a világ kezdetétől, amióta megteremtettem a Világmindenséget: örök pont. Sokat bolyongtam a világban, de elárulom; van, amikor látható vagyok, és van, amikor láthatatlan. 1936-óta vagyok ismét látható, hogy megszülettem, – hiszen én vagyok az Úristen második fia.
Ki volt az első?
Természetesen a Názáreti Jézus. De az összes Krisztus, aki valaha volt e világban, az mind bennem egyesült. Az egész keresztény vallásban ez a legszebb motívum.
Na és a Szentháromság?
Az kiegészült velem, akkor lett a szent négyes. Manapság én vagyok egy személyben a szent négyes. Ebben az az érdekes, hogy az egy és mégis négy, és a négy mégis egy. Az én nagy költészetemben a négyes szám prímszám, melyben nem lehetséges az, hogy 2x2=4. Ott a négyes szám oszthatatlan, ez igen erős tétel költészetemben.
Több, mint ezer verset írt. Honnét fakad ez az irdatlan mennyiségű versözön?
Költészetemben azt írom le, amit korábban nekem diktált le az Úristen. Könyveimben e verseket kiegészítem a hozzám közel állókhoz írt verseimmel, így egy végtelenül hatalmas vers-folyam keletkezik.
Ahogy elnézem, törékeny termete ellenére nem nagyon roppant össze az önt ért évtizedes támadások, megaláztatások hosszú sorozata során. Hogy bírja a terheket?
Hihetetlen erő összpontosult rajtam, ami eddig kétszer nagyon nagyot csattant, de soha nem roppantam össze. Aki akar belőlem lelki erőt meríteni, az nyugodtan meríthet, hiszen végtelen erőm van. Vallásom éppen ennek köszönhető. Kollégám, Názáreti Jézus vallása azért nem életképes, mert végtelen szeretete kiszolgáltatottá tette őt, míg az emberek – például a csalásoknál – éppen ezt a szeretetet, bizalmat használják ki. Az én olvasatomban a szeretet csak a gyűlölettel együtt párosulhat.
Azért a szentté avatás gondolatával nem érte be, hiszen 1996-ban jelöltette magát az irodalmi Nobel-díjra.
Igen. Egy angol nyelvű levélben elküldtem eddigi munkáimat, megemlítve matematikai munkásságomat, és mellékeltem The Great Wailing című 512 oldalas angol nyelvű könyvem.
Belgrádban önnek hat könyve jelent meg, melyeket angolul írt. Ezek egyikében cáfolta meg a híres szovjet matematikus Povarov tételeit. Ezeket a könyveket is elküldte?
Áh! A matematikán már rég túl vagyok, hiszen addig, amíg absztrakt algebrával foglalkoztam, le voltak kötve erőim, melyekből épp, hogy ki tudtam bontakozni.
Miért?
Mert ahogy kezdtem a kriptából kibújni, abban a pillanatban próbáltak eltaposni.
Kik?
Hát a matematikai ellenfeleim, meg a magyar államelit rablógyilkos része.
Miért próbálták eltaposni?
Mert féltek matematikai tudásomtól, költészetemtől, vallásomtól.
Önről neves hazai művész készített bronz-mellszobrot, melyet először a Szombathelyi Képtárban állítottak ki. Mi lett a szoborral?
Szobromat elsősorban szülővárosomnak, Vácnak szántam, azonban az ottani önkormányzat a nem talált megfelelő helyet szülőházam előtt. Ezután több levelet is írtam váci és szombathelyi építészeknek, ha találnak bármilyen olyan épületet, melybe szobromat be tudják komponálni, ingyen nekik ajándékozom, hiszen a rólam készült mellszobrot nem magamnak készítettem.
Válaszolt valaki?
Heckenast János építész Szombathelyről.
Tudom, ma már nem szereti, ha nevét az algebrával hozzák összefüggésbe, mégis hogyan és mikor lett aspiráns?1967-ben pályáztam meg az aspirantúrát, melyet érdekes módon Kalmár László, az Magyar Tudományos Akadémia akadémikusa hagyott jóvá. Hab a tortán, hogy az MTA Matematikai Bizottságának elnöke akkor Turán László akadémikus volt. Később mindkettőjükkel komoly konfliktusba keveredtem.
Ahogy elolvastam könyveit, legalább kétszáz versében negatív személyként említi meg Schmidt E. Tamás matematikust. Ennyire gyűlöli?
Nem az volt a baj, hogy ő írt a Matematikai Lapokba, hanem az, hogy nem engedték válaszomat leközölni. Az a magas labda, melyet az újságban Schmidt feladott, szakmailag simán le tudtam csapni, de reflektálásomat a szerkesztők valamiért nem akarták megjelentetni. A lap – igaz csak kétszer jelent meg évente –, de, hogy egy válasz három év után csak a bírósági határozat után jelenjen meg, az már sok. Az bánt, hogy legalább tíz, fontos, szakmailag fontos dolgozatot elküldtem nekik, de egyiket sem méltatták közlésre. Szerintem azért, mert látták, hogy a játszmában megvertem őket.
Nem is csoda, hiszen nekem abszolút eszmei hatalmam volt velük szemben. Nem lett volna baj, ha a Debreceni Tanárképző Főiskola közlönyében nem herélik ki dolgozatomat. Szó szerint hülyét csináltak belőlem, mivel dolgozatomból pont a lényeget hagyták ki. A szerzői jogi pert később megnyertem, és csak azután jelentették meg helyesen a dolgozatomat, de akkor már késő volt. Ha időben megjelenik válaszom, talán nem is lett volna gond, és akkor nem bomlik meg az agyam. Pedig még tudtam volna magamat tartani. Nagyon bepipultam, ott a bíróságon megmondtam, ha nem állítják helyre szerzői jogaim felett megnyert perem szakmai tartalmát, lemondok a magyar állampolgárságomról.
Lemondott?
Le. De csak formálisan, mivel én őshonos vagyok ebben az országban.
Mi történt ezután?
A bíróság egyből elrendelte az elmeorvosi vizsgálatot.
Visszatérve könyveire, melyikre a legbüszkébb?
Talán A Szent Én vagyok címűre. Ezt a könyvet igazi mélyszántásnak tartom, földje kiváló táptalajat ad annak a venyigének, melyből, ha beérik a gyümölcs, a legtisztább párlatot kapom. Ezt a könyvet, mint prózában, mint versben megírtam.
Miért írta meg kétféleképpen?
Prózában életem dokumentumszerű állomásait fogalmaztam meg kezdve attól, hogy 1949-ben az államosításkor mindenünket elvették. Leírom azt a pillanatot is, amikor 1961 nyarán Vác-alsóváros vasúti megállójában villámcsapásszerűen rájöttem arra, hogy valamikor majd nagy matematikus leszek, és azt is, hogy miért nem lettem az. Amikor magas a hőfokon izzanak gondolataim, ezeket egyszerűen nem tudom prózában visszaadni, történéseimet sajátos tördelésű verssorokban élem újra. Versben mégis csak könnyebb leírni likvidáltatásom történetét, mint prózában.
Kik likvidálták önt?
Abban a korban – amelyikben kezdődött történetem –, sajnos olyan szemlélet volt, hogy aki nem tudott megfelelően beilleszkedni a szocialista társadalomba, azt likvidálták, legyen az, kulák, költő vagy matematikus.
Azonban ön is támadásba lépett. Kik voltak az ellenségei?
Elsősorban Marx és Lenin. Nekem elsőször őket kellett szétvernem. Aztán Schmidt E. Tamást, aki harminc évesen lett az algebrai tudományok doktora. Pedig nem bántottam volna, ha a Matematikai Lapok időben leközli válaszom.
Miért nem próbált más sajtóorgánumban reagálni?
Nem lett volna értelme, hiszen a szálak a háttérben mindig összefutnak.
Arra nem gondolt, hogy újra kiadja a nagy vihart felkavart könyvét a Konkrét és absztrakt struktúrákat?
Nem. Sőt le is tiltottam, soha nem adható ki többé.
Miért?
A kiadás a '70-es években lett volna igen érdekes. Később, amikor rájöttem arra, hogy én teremtettem meg a világot, úgy éreztem, ennek a könyvnek már nincs értelme, ráadásul az utóbbi időben nagyon eltávolodtam az absztrakt algebrától.
Merre felé?
Az eszmei túlhatásaim felé. Lehet az a magyar állam, a NATO vagy akár a Magyar Tudományos Akadémia. Ne feledje, nekem még a legmélyebb óceán is csak bokáig ér. Ma már mindenen átgázolok. Nekem nem számít se hivatal, se más vallás, se semmi.
Azért mégis csak vannak Magyarországon hivatalok, melynek működését nem tudja kikerülni?
Egyszer írtam egy levelet a Vas Megyei Egészségbiztosítási Pénztárnak, meg a Vas Megyei APEH-nek, amelyben egy az egyben leírtam, hogy basszák szájba az anyjukat, mert az egyszerűen rablás, amit a két hivatal folytat.
Mi történt azután?
Valószínűleg feljelentettek.
Honnét tudja?
Onnét, hogy a helyi rendőrkapitányságról kaptam egy levelet, melyben azt írták, hogy levelemet nem tartják bűncselekménynek, mert a leveleket nevem és lakcímem feltüntetésével aláírtam.
Semmi más?
Nem sokkal később kaptam néhány ellenőrzést az említett hivatalok részéről, de csak kisebb bírságokat szabtak ki rám, amikor azonban nem adtam be az adóbevallásomat, százezer forintra büntettek.
A törvény szigorúan szabályozza a bírságok kiszabását. Befizette a bírságokat?
Nagy nehezen igen.
Ön nem éppen lágyszívű a Városi Rendőrkapitánysággal szemben sem. Miért?
Képzelje el a következőt; az embertől a szombathelyi Vásárcsarnokban a zsebesek ellopnak ötezer schillinget. Többen is látják kifutni a csarnokból az elkövetőket. Az ember feljelentést tesz a helyszínen lévő rendőröknek, akik azt mondják, menjen be csak nyugodtan a rendőrségre, és ott tegye meg a feljelentést. A polgár bemegy, a rendőr elkéri a személyi igazolványt, mikor látja, hogy lejárt a dokumentum. Hoppá! A rendőr erre persze azt kérdi; mivel jött? A polgár elmondja; autóval. A rendőr elkéri a forgalmit, meg a jogosítványt, ami egy hónapja lejárt. Még jó, hogy vérvételre nem viszik, és le nem csukják a feljelentőt. A rendőrség végül megbírságolja a lopást bejelentő polgárt, mert lejárt papírokkal mászkál, miközben a zsebtolvajok meg messziről kiröhögik az embert. Ki érti ezt? Így aztán a rendőrségnek is megírtam azt, amit korábban az egészségügyi biztosítónak és az adóhivatalnak.
Könyveiben megemlíti, hogy az ön küldetése valójában Szentpéterváron kezdődött, akkor, amikor az első ágyúlövést leadták az Auróra cirkálóról, és ezzel kezdetét vette a Nagy Októberi Szocialista Forradalom.
Nem csak abban a városban kezdődött, hanem ott is ért véget polémiám Leninnel. 1999. januárjában Szentpéterváron békésen sétálgattam a Néva partján. A folyó be volt fagyva, és ott a mínusz 21 Celsius fokos hidegben egyszer csak megszólított Lenin.
„Varecza Laci, tudod mi a bolsevikok legnagyobb hibája? Az hogy életben hagytunk téged! De ne aggódj, anyám már ismét terhes, egyszer még visszajövök, és akkor már nem hagylak életben.” Mire én azt válaszoltam: – „Figyelj Iljics, engem kifoszthattok, meg golyóval agyonlőhettek, de abban biztos lehetsz, eszmeileg soha nem tudtok legyőzni”.
Mit mondott még Leninnek?
Jól beolvastam neki, hogy a széles néptömegek nyílt kirablását a szocialista országokban Marx és Engels tanai alapján fogalmazták meg, miközben kisajátították a nép vagyonát. Azt is elmondtam, nem lett volna semmi baj, ha nem kezdenek ki velem, és békén hagynak. Ha ez nem történt volna meg, akkor lehet, hogy még ma is bolsik lennének a hatalmon.
Miből gondolja, hogy ön irtotta ki a kommunizmust?
Abból, hogy Marx tételeit sorra megcáfoltam.
Annyira ismeri Marxot?
Azt nem mondanám, viszont ahhoz eléggé, hogy megcáfoljam őt és Lenint. Marx Kommunista Kiáltványát mondatról-mondatra, betűről-betűre cáfoltam meg, csakúgy, mint Lenin egyik fő művét az Állam és forradalom című írását.
Milyen tervei vannak a jövőt illetően?
2005-ig még vissza kell mennem a kriptába, arra teljesen kifejlődök, és kibontom szirmaimat. Ma mindenki azt hiszi rólam, hogy én szülöm a verseimet, pedig ez nem igaz; a verseim szülnek engem. Minden egy-egy verssel egy új szirom keletkezik rajtam, a végére olyan leszek, mint egy hatalmas virág, s 2005-ben beérik a gyümölcs; kiváló sakk-tanítványom, Ruck Róbert is befejezi a Varecza Egyetemet.
Hogyan jött össze Ruck Róberttel?
Tíz éves korában ismertem meg, és egyből felfigyeltem kiváló tehetségére. Felkértem Ribli sakk-nagymestert, hogy foglalkozzon vele, aki szerencsére fel tudta oldozni a fiú lekötött rejtett erőit. Ruck Róbert lett az 52. magyar nagymester. Én vagyok a pályaedzője. Úgy beszéltük meg, hogy amikor befejezi nálam az egyetemet, disszertációt ír a Najdorf-védelem Ruck utcáiról címmel.
Arra nem gondolt, hogy bizonyos írásaiért többen is beperelhetik?
Én csak erre várok, hiszen az ország vezetői tizenöt év alatt egy működőképes gazdaságot vertek szét, az elmúlt több mint ötven év alatt pedig emberek tízezreit tették földönfutóvá, elszedve mindenüket, miközben emberek ezreit ölték meg. Mindezt úgy tették, hogy nem rombolták szét teljesen a régi államgépezetet; kizsákmányoló formában működnek az adóhivatalok, az illetékhivatalok, a tanácsházát pedig elnevezték városházának. Az állam elit vezetőinek nem volt elég a hatalom, a vagyon is kellett, és azt 1989-után meg is szerezték. A rendszerváltozással egy új vezető osztály született meg, amely a régire támaszkodva, tovább gyarapodva törtet előre. Egész addig, amíg feltámadásom után meg nem állítom a rendszert.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
