Dominik Duka prágai bíboros-érsek a színpadon arról prédikált, hogy Szent Márton mennyire jó ember volt, még a köpenyét is megosztotta a rászorulókkal. Hallgatta mindezt a bársonypárnás székeken a felső tízezer, miközben a hívők tőlük kordonokkal elválasztva álldogáltak a füvön. Ezzel le is írtuk a Szent Márton Találkozó első nagy eseményét, az ünnepi szentmisét.
Ha eltekintünk ettől a képmutatástól, akkor egész élvezhető istentiszteletet láttunk, igaz, a felét nem értettük, mert a prágai bíboros három nyelven is felszólalt, de egyik sem volt magyar. Cserébe a fontosabb részeknél kapott tolmácsot, szóval nem voltunk teljesen elveszve. Amúgy a Találkozó liturgikus füzetében tudtuk nyomon követni, hogy éppen hol tart a mise, habár egy-két részt itt is kihagytak a fordításból.
A hívők már jó egy órával az istentisztelet előtt "ráhangolódhattak" az eseményre, énekelgettek, elmélkedtek, miközben egyre többen érkeztek az Emlékmű alatti dombra. Az igazán felkészültek magukkal hozták a kerti székeiket vagy a pokrócaikat, aki meg nem gondolt ilyesmire, az végigállta a másfél órás misét.
Aztán tíz óra felé rendőri felvezetéssel begurult néhány fekete Audi, amiből még az idősek is tudták, hogy megjöttek a politikuscelebek.
Szép számmal érkeztek még papok, érsekek, apácák is, szerencsére ők mellőzték a feltűnést.
Közben persze ment a gyónásmaraton, igazi, sosem látott módon, a szabad ég alatt. A gyóntatófülkéket felváltotta két-két szék, amin a plébánosok és a hívők a fejüket összedugva sutyorogtak, miközben a sorban állók szépen kihallgatták, hogy miről is beszélnek. Elég meghökkentő volt azt látni, hogy az amúgy anonim és legnagyobb titoktartás között végzett gyónásba most igazából mindenki belehallgathatott.
Az ünnepi misét Veres András kezdte, ő köszöntötte a prágai érseket, a megjelenteket, meg azokat, akik a tévében néztek minket, hiszen az MTVA végig közvetítette az eseményt. Végül a mise Veres Andrással is zárult, elbúcsúztak tőle, ugyanis Ferenc pápa nemrég Győrbe helyezte át a szombathelyi püspököt. Az szentmise után végül tartottak egy kis "szünetet", bográcsoztak egyet a kinn lévőkkel, hogy megmutassák, azért mégiscsak törődnek az átlagemberekkel.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
