Bár 2011. január vége van, dermesztő a tél, a Weöres Sándor Színház épületét melegben is szemügyre vehetjük. A teátrum aulájában, az étterem előtti térségben az egykori Hemo-ból kialakított épület méretarányos, századrészére kicsinyített makettjét láthatjuk, vitrin üvege alatt. Minden lényeges elem a helyén van. A parkolóban még Csonka Szilvi fehér robogója is ott áll – ebből is sejthetjük, odabent épp próba zajlik.
Az élethű színházmakett a január 22-i ünnepélyes avatóra készült, a kivitelezője Mészáros Zsolt, a színház fotósa, aki nem mellesleg szerkesztőségünk tagja is. A villamosmérnöknek tanuló Zsolt (Sadness) bennünket is meglepett különös hobbijával. Erről faggattuk.
LEGO-hajótól a Globe színházig
Mindennek a LEGO az oka
– Kezdte Zsolt, hiszen gyermekkorában ennek köszönhetően lett a 3D-s épületek szerelmese. Van egy sztorija is erről:
Egy hajós film ment a tévében, én is ott ültem apámmal, öt percig. Aztán átmentem a másik szobába. Fél óra múlva egy nagy LEGO-hajóval tértem vissza. Talán így kezdődött. Egy idő után cikinek is éreztem, hogy míg anyuék az újonnan vásárolt számítógépen pasziánszoznak, én a földön ülve legózom. Aztán egy őszi vagy tavaszi vásáron találkoztam egy árussal, aki papírmaketteket adott el, füzetekben. Mindjárt a legnehezebbel indítottam, a tiszadobi Andrássy kastély volt az első, amit megvásároltam és kiraktam, aztán jött a többi.
A magyar Parlamentet ötödikes korában, a napközis tanárától vásárolta meg. Ma is emlékszik rá, mindössze 150 forintba került a már akkor is muzeális darab. Olyan régi volt, hogy a vörös csillag is szerepelt az elemek között. Máig sem rakta teljesen össze, ugyanis több elemet rosszul szerkesztettek benne.
Nagyszülei házát, majd a gépiparit is lemodellezte
Nyáron, amikor a nagyszüleimnél nyaraltam, unatkoztam, hát elővettük a ház tervrajzait, annak alapján elkészítettem a családi ház makettjét. Aztán amikor otthon átalakítottuk a konyhát, előre megcsináltam azt is, mi hova kerüljön.
Az első komolyabb darabot középiskolás korában készítette, akkor kilenc hónapig dolgozott iskolája, a Gépipari Informatikai Műszaki Szakközépiskola miniatűr 3D-s épületén. A suli fennállásának 50 éves jubileumára készítette, olyannyira sikeres lett a próbálkozás, hogy a makett azóta is az intézményi aulájának a dísze. Zöldfülűként – saját bevallása szerint – még eléggé kezdetleges módszerekkel dolgozott: a falakat és a homlokzatot maga rajzolta és színezte, de már akkor kitalálta, hogy a modellt hungarocell-alapra építi, és az ablakokat is besüllyesztette a falakba. Ráadásul méretei miatt ez a makett még akkora volt, hogy úgy tudta csak bevinni, hogy kitalálta, a falakat puzzle-ként szét lehessen szedni, aztán újra összeilleszteni.
Az első színházi makett irodalomórára készült: a középiskolai magyartanárnak csinálta meg a kicsinyített shakespeare-i Globe színházat. A szép és impozáns épületek a mai napig szenvedélyei, legszívesebben csak ezeket fotózná. Építésznek készült, de a rajz alkalmasságin elcsúszott, így végül villamosmérnök lett.
A színház fotósaként hétről-hétre megörökítette az (át)építést
Felvételei alapján első körben egy 3D-s virtuális modellt készített az épületről – ez tartott a legtovább, három hónapig dolgozott rajta, nap mint nap, munka után. Akkor jött az ötlet, hogy ennek alapján elkészíthetné a valóságban is a Weöres Sándor Színház makettjét.
Az épület hungarocell vázát szilveszter napján, nagyapja körfűrészén vágta ki. A falakat azonban már modernebb technikával hozta össze, mint annak idején a középiskola kicsinyített mását. A kész 3D-s terveket síkra vetítette, az oldalfalakat öntapadós papírra kinyomtatta, majd ezt kasírozta könyvkötő papírra. Utána ezeket az elemeket aprólékos munkával ki kellett vagdosni, és összeragasztgatni az összeillő darabokat. A legnehezebb feladat a bejárat, az íves lépcső, és az üvegfelületek kitalálása (fóliával) és azok összeillesztése volt.
A modellben a növényzet külön tervezést és utánajárást igényelt. Méretben a vasútmodellezésben szokásos arányokat használta, így számos kiegészítő elemet interneten, modellezők boltjában be tudott szerezni: a villanyoszlopoktól a padokon át a műkavicsig. A bokrokat azonban maga hajtogatta drótból.
A makett persze az utolsó pillanatban, a hivatalos átadás előtti órákban került a vitrinbe. Most még ideiglenes helyen, Weöres Sándor portréja alatt fekszik, de a színház egy külön talapzatot terveztetett neki, hogy szemmagasságból is szemügyre lehessen venni. A vitrin alján, körben a társulat és a színház dolgozóinak az aláírásai sorakoznak.
És, hogy mennyit kóstál egy ilyen épület-makett? Zsolt ki se meri számolni, sok-sok munkaóra van benne. Ráadásul édesanyja, barátnője és a családja is jócskán segédkezett benne, ha kellett, az apró ablakkereteket ragasztották, oszlopokat festettek. És a munkának persze nincs vége ezzel: Zsolt most azt fontolgatja, nekilát az Iseum épületének…
