Nemrég eldőlt, hogy az MSZP nem indul az április választásokon listán
Nem indul a választáson az MSZP
February
13.
14:10
. Mint a párt országos vezetésének egykori tagja, hogyan éli meg, hogy lassan eltűnik az MSZP?
Rosszul, abszolút nem jó érzés. De tudomásul kell venni, hogy ha a pillanatnyi erőviszonyok ismeretében az öt százalékos parlamenti küszöböt sem érné el, akkor egyszerűbb, ha nem indul el a párt. Amivel talán még a kormányváltást is támogatják.
Azok, akik esélyesek a választókerületükben, rendben, induljanak el függetlenként egyéniben, de listát ne állítsanak.
Két, magát jobboldalinak nevező párt az esélyese a választásoknak, hasonló helyzet van kialakulóban, mint korábban Lengyelországban, és a baloldal a háttérbe szorul. Mi erről a véleménye?
Ahhoz, hogy a baloldal labdába tudjon rúgni, folyamatosan dolgoznia kellene. A szociáldemokrata pártok mindig is helyileg alakítottak szervezeteket, erősek voltak a vidéki alapszervezetek és titkárságok.
nagyon szimpatikus vagyok, tessék engem kedvelni
Hogy ne csak az országos politikában, a parlamentben akarjanak szerepet vállalni. Legyenek jelen vidéken, a kistelepüléseken, szervezzenek helyi rendezvényeket, ahol el lehet beszélgetni az emberekkel, össze lehet ismerkedni velük. Ez most nem működik Magyarországon.
Most az van, hogy kiáll a jelölt, és azt mondja, nagyon szimpatikus vagyok, tessék engem kedvelni, válasszanak meg országgyűlési képviselőnek. Aztán, ha megválasztják, úgy érzi, négy évig nincs velük dolga.
Menjünk vissza az MSZP megalakulásához. 1989-ben történt, amikor már látszott, hogy itt rendszerváltás lesz…
…és akkor már voltak olyanok az akkori MSZMP-ben, akik azt mondták, hogy hagyjuk el a rovott múltú MSZMP-t, amihez elég negatív dolgok kötődnek, csináljunk helyette egy szociáldemokrata pártot. 1989. október 6-án volt egy pártkongresszus, ahová még MSZMP tagként mentünk. Azon a kongresszuson döntöttünk úgy, hogy megalakítjuk a Magyar Szocialista Pártot, az MSZP-t.
Az MSZP hivatalosan az MSZMP utódjának tartotta magát.
Egy dolog miatt, hogy a pártvagyonnal el lehessen számolni.
A kritikusok szerint azért, hogy megtartsák az MSZMP vagyonát és infrastruktúráját.
Persze, ez is igaz.
Utólag visszagondolva, nem lett volna jobb, ha az MSZP teljesen szakít az MSZMP-vel?
Nem tudom. Mindkét megoldás mellett szóltak érvek, amellett is, hogy meg kell őrizni a szervezetet, a tagságot. Azt is át kellett gondolni, hogy ha egy teljesen más, vadonatúj pártot indítunk, akkor kevesebb korábbi tagunk vállalja a folytatást. Aztán úgy döntöttünk, ahogy. Nem tudom, mi lett volna, ha másként döntünk.
A friss MSZP-nek mit jelentett 1989-90-ben a szociáldemokrácia, a baloldaliság? Abban a hangulatban milyen volt baloldalinak lenni? Kellett hozzá egy kis kurázsi?
Az MSZP egy közösség volt, a tagság által képviselt gondolkodásmód kifejezése. Felvállaltuk a baloldali értékeket, és azt is megfogalmaztuk, hogy ezt az összetartozást változatlanul szeretnénk megőrizni.
Gondolták akkor, hogy egy ciklus után újra visszatérhetnek a hatalomba?
Egyáltalán nem. Ezt önmagában a párt és a tagság nem is tudták volna elérni. Mi a folytatást képviseltük, a másik oldalon pedig olyan dolgokat hoztak elő, amelyek a nagy többségnek nem tetszettek. Az SZDSZ-nek például volt olyan politikusa, aki akasztást emlegetett, és ez elég volt ahhoz, hogy a választók többsége inkább az MDF-t támogatta, ami enyhébb hangot ütött meg. Majd négy év múlva minket.
Tartja magát a legenda, hogy az 1990-ben megalakult országgyűlés minden frakciójában voltak beépített titkosszolgálati ügynökök, egyedül az MSZP-ben nem. Igaz ez?
Nem tudom kizárni, nem tartoztam azok közé, akik ezt ellenőrizni tudták. Elképzelhető, hogy nálunk is voltak, nem tudom.
1994-ben aztán kétharmaddal nyerte a választásokat az MSZP. Egyedül is megvolt a kétharmad, de bevették a koalícióba az SZDSZ-t, Miért volt erre szükség?
Ennek a megértéséhez Horn Gyula gondolkodását kellene ismerni. Ő azt mondta, ne mi irányítsunk kétharmaddal, legyen mellettünk egy fékező erő, egy kontroll, akivel ki lehet alakítani egy közös politikai álláspontot. És ezt nagyon határozottan képviselte.
Abban az időben volt olyan vélemény, hogy az MSZP-sek olyan kínosan vigyáznak a demokratikus szabályok betartására, hogy az már a kormányzóképességet is veszélybe sodorhatja.
Igen, akkor mindig mindent megtárgyaltunk, megbeszéltünk, megszavaztunk, koalíciós partnert kerestünk, teret adtunk az ellenzéknek. És valóban, időnként már a működőképesség határait is feszegettük.
Aztán jött 1998-ban a Fidesz-kormány, majd 2002-ben ismét az MSZP, és ismét az SZDSZ-szel közösen. De ezek az idők már izgalmasabbak voltak, Gurcsány Ferenc például megpuccsolta Medgyessy Pétert.
2004-ben nagyon lecsökkent a támogatottsága a baloldalnak. Két lehetőségben gondolkodtunk, vagy Kis Péterrel indulunk a választáson és biztos, de szerény vereséget szenvedünk, vagy megkockáztatjuk Gyurcsánnyal, akivel nyerni is lehet. A többség Gyurcsányt támogatta, és ő lett a miniszterelnök.
Ekkor már túl voltunk a Hende Csaba-féle polgári körökön, a „haza nem lehet ellenzékben” mondaton. Lehetséges, hogy olyan embert kerestek, aki hasonló mentalitású, mint Orbán Viktor?
Ez nem volt szempont, ennyire nem lehetett bemérni, hogy Gyurcsány képes lesz-e legyőzni Orbánt. De aztán 2006-ban volt egy miniszterelnök-jelölti vita kettejük között, amit Gyurcsány nyert meg. Orbán azóta sem állt ki senkivel vitára. Aztán Gyurcsánnyal 2006-ban legyőztük a Fideszt.
Térjünk kicsit rá a szombathelyi helyzetre. A rendszerváltás után sokáig SZDSZ-fölény volt, de jelen volt az MSZP is. Ipkovich György mesélte, hogy 1990 és 1994 között ő volt az egyetlen MSZP-s a városi közgyűlésben, és mindenki rajta akarta leverni az „elmúlt 40 évet”.
Igen, de azért ezt a Gyuri egész jól tűrte. De 1990-ben Szombathelyen több tagja volt az MSZP-nek, mint Győrben. Itt a párt taglétszáma 520 fő volt, közvetlenül az alakulás után. Létszámában is nagyon erős szervezet volt, 4-5 alapszervezet is volt a városrészekben, erős volt itt a baloldal.
akkor zárjatok ki minket, de akkor is megcsináljuk
2002-ben országosan együtt indultunk az SZDSZ-szel, itt Szombathelyen az 1-es körzetben Hankó Faragó Miklós az országgyűlési képviselőjelölt, a 2-esben pedig én. Ősszel pedig Ipkovich Gyuri lett a közös polgármester-jelöltünk.
Úgy történt, hogy ültünk a Gyuri irodájában a Fő téren, a Feiszt Gyuri felhívta az SZDSZ központot, és közölte, hogy itt együtt indulnak az MSZP-vel. Azt mondták, szó sem lehet róla, a Feiszt Gyuri azt mondta, akkor zárjatok ki minket, de akkor is megcsináljuk.
Ennek eredményeként Hankó Faragó az országgyűlési választásokon már az első körben 50 százalék feletti eredménnyel nyert, és innen, Szombathelyről indult ez a fajta összefogás. Ősszel aztán Ipkovich lett a polgármester, egészen 2010-ig, két cikluson át.
Ebben Ön is részt vett?
Én 1994-től 2006-ig voltam városi képviselő, majd 2010-ig a megyei közgyűlés tagja. 2010-ben kiszálltam a helyi politikából és elmentem az országosba. Az országos választmány elnökhelyettese lettem, ahol Botka László volt az elnök. Később pedig a központi pénzügyi ellenőrző bizottságot vezettem.
Mikor kezdődött az MSZP népszerűségének a csökkenése? Az őszödi beszéddel?
Nem, az őszödi beszédnek nem volt igazán hatása a tagságra.
De sok szimpatizánst, támogatót veszített akkor a párt.
Ez igaz, valóban nagyon sokat. Ebben azért Gyurcsánynak múlhatatlan hibái vannak, nagyon sokat ártott az MSZP-nek. Neki már az őszödi beszéd után, 2006-ban ki kellett volna szállnia, nem tette.
Azért elég gyorsan változott Gyurcsány megítélése, 2006-ban még vele nyert választást a párt, nem sokkal később már ő volt az MSZP zuhanásának az oka.
Gyurcsány ennek csak az egyik, de nagyon fontos tényezője volt, hiszen Orbánék az ő elutasítottságára építve szerezték meg az első kétharmadukat.
Ön 2014-ben szállt ki a politikából. Miért hagyta abba?
Úgy láttam, hogy a párt vezetésében nincs meg az az egység, az a koncepció, ami mentén tovább lehetne menni, és ebben már nem akartam részt venni.
Szombathelyen hogyan állt ebben az időben az MSZP?
Jól álltunk, tagság és elfogadottság szempontjából is. Én szívesen támogattam az Ipkovich Gyuriékat, azt a csapatot, ami mentén kialakult a jelenlegi, Nemény András vezette erő. Ha megkerestek, szívesem segítettem őket, de szerepet már nem akartam vállalni.
Ez jó húzás volt már akkor is
A politika is megváltozott, az új helyzet gyakorlatilag megkövetelte, hogy kiszálljanak a pártpolitizálásból és inkább civil szervezetet alakítsanak. Sok olyan ember vállalt szerepet a civil szervezetben, amelyik egy pártot nem vállalt volna fel. Ez jó húzás volt már akkor is, ma meg már kifejezetten az.
2019-ben megnyerték a választásokat, tavalyelőtt pedig elvittek minden választókerületet.
Az volt a lényeg, hogy az elvesztett választások után nem hagyták széthullani a szervezetet, minden választókerületnek megvolt a saját felelőse. Sokat dolgoztak, képviselték az ott élőket, és a következő választásokon belőlük lettek a képviselőjelöltek.
Ma már ott tartunk, hogy Szombathelyen nincs is igazán baloldali párt.
DK azért valamilyen szinten van, de az az igazság, hogy Fidesz sem nagyon van. Pártként legalábbis, csak az országos politika ide nyúló csápjai jelennek meg időnként.
Túlhaladt az idő a pártokon?
Igen, úgy tűnik. A lakosságnak, a választóknak nem hiányoznak, legyenek inkább olyan civil szervezetek, amelyek egy-egy városrész vagy terület problémáival foglalkoznak. És ha jól működik ez a rendszer, akkor az önkormányzatban nem is kellenek pártok.
Régebben úgy gondolták, hogy a pártokon keresztül tudják az érdekeiket érvényesíteni az önkormányzatok.
Igen, ez így volt, de ma már a pártoknak sincs olyan befolyása az országos politikára, amin keresztül támogatásokat lehetne elnyerni.
Nem bánta meg, hogy kiszállt?
2014-ben jöttem haza Pestről, a pártközpontból a tisztújítás után, Csornánál jártam, amikor csörgött a telefonom. A Kunhalmi Ági és a Józsa Pista hívtak azzal, hogy nem találják a pályázatomat a központi pénzügyi ellenőrző bizottság elnöki posztjára. Mindenki biztosra vette, hogy pályázom, még ellenfelem se lett volna.
Mondtam, hogy ne keressék, mert nem adtam be. Kicsit megdöbbentek, és gyorsan körül kellett nézniük, hogy ki az, aki alkalmas a feladatra és vállalja is. Végül a Józsa István lépett a helyemre, aki nagyon tisztességes, nagyon normális, nagyon jól felkészült ember.
Ön már nyugdíjas vagy dolgozik még?
75 éves vagyok, amit én sem tudok hová tenni, időnként én is rácsodálkozom, hogy ennyi idős vagyok. Egy pillanatra se hagytam abba, mérnök vagyok és műszaki ellenőrként dolgozom. Balatonfüreden csináltunk a Műszaki Egyetem számára egy kampuszt, Pannonhalmán a főapátságnak egy látogatóközpontot, amit most kezdünk majd megint átalakítani. Az Audi számára Győrben az Audi-iskolát, az egy ötéves nagy program volt, ötmilliárd forintos beruházás.
a ti bőrötökre megy a játék, én nem akarok már ebbe belepofázni
Azért ez óriási dolog, és közben frissen tartja az embert. Amíg erőm van hozzá, addig nem hagyom abba.
Politika nélkül is lehet teljes életet élni?
Abszolút. Néha megcsörren a telefon, felhív valamelyik régi barát, hogy te akkor ez mit, hogy van? Erre azt szoktam mondani, gyerekek, a ti bőrötökre megy a játék, én nem akarok már ebbe belepofázni.
