Van az a gyárlátogatás, ahol az ember kap egy rövid ismertetőt, körbevezetik néhány gép között, aztán a végén megpróbálja összerakni, hogy tulajdonképpen mit is látott. A szombathelyi TDK-ban pénteken, a Modern Gyárak Éjszakája rendezvény keretében ennél jóval többet kaptunk.
Két különböző csoporttal, két külön gyártóüzemet jártunk be, így a fotós kollégánkkal mi voltunk az egyetlen közös pont a két társaságban. A látogatók között felnőttek és gyerekek is voltak mindkét turnusban, ezért a magyarázatoknak úgy kellett működniük, hogy a műszaki érdeklődésű felnőttek és a technológiával most ismerkedő fiatalok se maradjanak le.
A recepció után ezúttal is az első állomás egy rövid tájékoztató volt. Fiedler Péter, a vállalat kommunikációjáért felelős munkatársa köszöntötte a résztvevőket, majd gyorsan kiderült, hogy a TDK szombathelyi telephelye jóval nagyobb annál, mint amit egyetlen órás séta során be lehetne járni.
A teljes gyártási terület 72 ezer négyzetméter. Ha valaki mindenhol megállna, és alaposan körülnézne, akár három órát is eltölthetne a csarnokok között. Nekünk most két, egyenként nagyjából egyórás bejárás jutott.
Villám, a kis kondenzátor felnőtt társaságban is érdekes
Az első csoport a kondenzátorgyártás világába kapott betekintést. Aki olvasta korábbi beszámolónkat
Villám, a kis kondenzátor a TDK gyárába és a gépészmérnökség alapjaiba is bevezette a gyerekeket Szombathelyen May 31. 11:30 a TDK gyerekeknek szervezett programjáról, annak ismerős lehet Villám, a kis kondenzátor története. A mesekönyv ezúttal sem maradt otthon, a gyerekek most is megkapták az alkatrész kalandjait bemutató kiadványt.
A mese helyett azonban most a gyártásé volt a főszerep. Először megismerkedtünk azzal, hogy milyen kondenzátorokat készítenek Szombathelyen, és ezek hol találhatják meg a helyüket a világban.
A kínálat meglehetősen széles. Vannak például nagyobb, csavaros kondenzátorok, amelyeket akár olajfúró tornyokban, vasúti berendezésekben vagy tengeri környezetben is alkalmaznak. Más típusok az autóiparban, illetve a különböző elektronikai eszközökben kapnak szerepet.
A legérdekesebb újdonságok között ott vannak az úgynevezett Ultra Compact kondenzátorok. Ezeknél a kis méret különösen nagy teljesítménnyel párosul: egy apró alkatrész egy jóval nagyobb, hagyományos kondenzátor teljesítményére is képes lehet. A fejlesztés egyik fontos felhasználási területe a mesterséges intelligenciát kiszolgáló szerverparkok világa, ahol egyre nagyobb teljesítményű és megbízhatóbb elektronikai megoldásokra van szükség.
Az új kondenzátorok 105 Celsius-fokos üzemi hőmérsékletet is elviselnek. A gyártásukhoz használt, speciális laminált alumíniumfólia pedig a hagyományos megoldásokhoz képest jelentősen nagyobb felületet biztosít. A bemutatón elhangzottak szerint ez akár 40-50-szeres felületi növekedést is jelenthet.
Aztán jött az, amiért igazán érdemes volt felvenni a hajhálót és a sárga köpenyt: beléptünk a gyártóterületre.
Alumínium, papír és egy meglehetősen pontosan dolgozó géppark
A kondenzátorok előállítása elsőre talán nem tűnik különösebben látványos folyamatnak. Alumíniumfólia, speciális papír, tekercselés, majd egy sor további művelet. Közelről nézve azonban hamar kiderült, hogy a részleteken rengeteg múlik.
Az alapanyagok nagy tekercsekben érkeznek, amelyeket a gyártási igényeknek megfelelő szélességű darabokra vágnak. Ezekből állítják össze az egyes termékekhez szükséges csomagokat, majd következhet a tekercselés.
A gépek egymás után dolgozzák össze az alumíniumfóliákat és a különböző papírrétegeket. A folyamat során különösen fontos, hogy az anyagok végig pontosan a megfelelő helyzetben maradjanak. Egy-egy tekercs elkészítése mindössze körülbelül tíz másodpercet vesz igénybe.
A következő állomáson már az elektrolit kerül a tekercsekbe. Ez a kondenzátor működésének egyik fontos alkotóeleme. A hagyományos termékeknél a folyamat során hőmérsékletet és vákuumot alkalmaznak, az újabb konstrukcióknál azonban már túlnyomásra is szükség van. A legmodernebb berendezések már akár 40 bar nyomással dolgozhatnak.
A gyártás következő szakaszaiban a tekercsek megkapják a házukat és a fedelüket, majd a kész termékeket ellenőrzik. A bemutató során az is kiderült, hogy a fejlesztés nem csupán új termékeket, hanem új gépeket és gyártási megoldásokat is jelent. A vállalat jelentős gépparkfejlesztést hajtott végre, amelynek eredményeként egyre nagyobb szerepet kapnak az automatizált folyamatok.
A látogatás egyik legjobb része az volt, hogy nemcsak kívülről nézhettük a gépeket: az alapanyagokat és a már elkészült tekercseket is kézbe vehettük. Így valamivel könnyebb volt elképzelni, hogyan lesz néhány alumínium- és papírrétegből egy olyan alkatrész, amely később akár egy mesterséges intelligenciát kiszolgáló szerver működésében is szerepet kap.
A második üzemben már az autók elektronikájához vezetett az út
A második bejáráson egy másik gyártási területet ismertünk meg. Itt a TDK úgynevezett közös módú zavarszűrő tekercsei készülnek, amelyeket többek között az autóipar használ.
Ezeknek az alkatrészeknek fontos feladatuk van: az autó különböző elektronikai egységei közötti kommunikáció során fellépő elektromos zajok kiszűrésében segítenek. A modern járművekben rengeteg rendszer kommunikál egymással, a kameráktól a parkolóradarokon át a különböző vezérlőegységekig. A zavarszűrő tekercsek ezeknek a rendszereknek a megbízható működéséhez járulnak hozzá.
A gyártás első lépéseként egy speciális mágneses mag kerül a megfelelő tartóba. Ezeket az alapanyagokat a TDK japán gyárából szállítják Szombathelyre, ahol a további műveleteket végzik el rajtuk.
Ezután következik a tekercselés. Aki azt gondolná, hogy itt valamilyen vaskos rézdrót dolgozik, annak érdemes közelebb hajolnia a gépekhez. A felhasznált huzalok egy része ugyanis vékonyabb az emberi hajszálnál: a legvékonyabb változatok mindössze néhány mikrométer átmérőjűek.
A gépek nagy sebességgel dolgoznak, miközben a különböző alkatrészek összeállítását, hegesztését és ellenőrzését is automatizált rendszerek segítik. A kész termékek százszázalékos elektromos és optikai ellenőrzésen esnek át, mielőtt csomagolásra kerülnek.
A gyártósorok mellett állva különösen jól látszott, mennyire kevés helye van a véletlennek ebben a munkában. A kis méretű alkatrészeknél a legapróbb eltérések is számítanak, ezért a gépek és az ellenőrzőrendszerek pontossága alapvető követelmény.
Nem csak a gépek kaptak szerepet
A két bejárásban az volt a közös, hogy a technológiai részleteket nem próbálták egyszerre a látogatókra zúdítani. Minden állomáson annyi információ hangzott el, amennyit az adott folyamat megértéséhez érdemes volt tudni, és közben bőven maradt lehetőség kérdezni is.
A gyerekeknek sem kellett végig a felnőttek magyarázataira hagyatkozniuk: a kezükbe vehették az alkatrészeket, megnézhették a gépek működését, és természetesen Villám, a kis kondenzátor története is velük tartott.
A két, nagyjából egyórás program végére úgy érezhettük, hogy valódi betekintést kaptunk a gyártásba, mégsem kellett műszaki szakembernek lennünk ahhoz, hogy követni tudjuk a folyamatokat. Nem volt rohanás, nem volt túlzsúfolt program, és az információk sem érkeztek olyan tempóban, hogy a végére már azt se tudjuk, hol vagyunk.
A hajháló, a lábzsák és a sárga köpeny tehát ezúttal is a dresszkód része volt a gyárlátogatás során, a végén pedig még csokit is kaptak a résztvevők, így a humán energiaveszteség újratöltésére is volt megoldása a cégnek.
A Modern Gyárak Éjszakája így nemcsak arra adott lehetőséget, hogy belessünk egy nagy múltú szombathelyi vállalat mindennapjaiba, hanem arra is, hogy közelebbről lássuk, milyen technológiák készülnek a városban. Olyan alkatrészek, amelyekről a legtöbb embernek talán eszébe sem jut, hogy léteznek, miközben a mindennapi életünk egyre több területén nélkülözhetetlenek.