Ahogy az utcákon egyre kevésbé leküzdhetővé nőttek a hóhegyek, úgy változott valódi kalapbirodalommá a budapesti Duna Palota ruhatára szombaton: a három éve még Megújuló Magyarországért név alatt kampányoló Torgyán József és hívei itt öntöttek lelket egymásba a 2010-es választásokra. Úgy látszik, a kisgazdák legalább annyira szívósak, mint amennyire esélytelenek a parlamentbe kerülésre, a regisztráció során kapott jelvény a "100 éves sikertörténet" felirattal is jó előre jelezte: kedvenc doktorunk, a magyar politikai vicctár korábban állandó forrása, a tökéletes sugarú körmondatokban szónokló Torgyán József még mindig süt az optimizmustól.
Egyelőre azonban nem ő, hanem a Jávor Pál Nemzeti cigányzenekar, majd a Baki Pántlika Néptáncegyüttes volt soros a színpadon, illetve megcsillantotta tudását Bokor János nótaénekes, aki Makóban indul a Torgyán-Kisgazda-Koalíció egyéni képviselőjelöltjeként. A felhozatal legalább annyira színes, mint a nemzeti lobogóba csavart cserépvirágok a színpadon, és nem csak a reflektorok csóváiban, de a széksorokban is: a párt főembere mellett nem csak felesége foglalt helyet az első sorban, de Dr. Kunhegyi József is, a ex-FKGP Vas megyei ex-elnöke. Ez már csak azért is különös, mert éppen ő volt az, aki Torgyánról a Nyugat fórumvendégeként négy éve úgy nyilatkozott: nagy szerencse, hogy eltűnt, mert "mint jogászember a mezőgazdaságra káros hatással volt."
Pusztító világerő markában vagyunk
Az érdekes relációról Drábik János pénzügypolitikai kutató sokkal ijesztőbb összeesküvésekkel vonta el a figyelmet. A kampánynyitó első előadója pusztító világerőről beszélt, ami "Magyarországra rászabadította a világháborúkat, utánuk pedig a trianoni és a párizsi békerendezést, ma a pénz világbirodalma haszonélvezőjeként telepedett rá Magyarországra." A gyakran dörgedelmes hangsúlyokkal nyomatékot teremtő szakpolitikus az Európai Uniót feleslegesnek, a multikat pedig körmönfontnak tartja, hiszen azok értelemszerűen nem hagyják veszni azt a tyúkot, ami évi nettó 8 milliárd euró kivitt profit formájában tojja számára az aranytojásokat.
Esett még szó a magyar nemzet orvosi segédlettel - abortuszok által - történő kivéreztetéséről 1956 után, adósságcsapdába lökött népről, és arról, hogy a GDP a rendszerváltás évében magasabb volt, mint ma. A cigányság témája sem maradt érintetlenül, Drábik szerint ugyanis a demográfiailag is megroggyant nemzetnek ők lehetnek az utánpótlás, "hozzánk tartoznak, kész, ennyi." (Itt először hallik morajlás a nézőtérről.) Pár szóban méltatta még Torgyánt, aki idős kora ellenére ismét kész a magyarság szolgálatára. "Fiatal kora ellenére!" - kiált fel a színpadra a pártelnök maga.
Torgyán: "valódi Eldorádó lehetne itt"
De még mindig nem ő következett a sorban, hanem Fabio Rainieri, az olasz parlament mezőgazdasági bizottságának titkára, aki tolmács útján firtatta a mezőgazdaság fontosságát, és még néhányan rajta kívül, de a levegőben már kézzelfogható volt a várakozás - mindenki a nagy embert várta.
Ő a tűkön ülés meghálálva erős belépővel nyitott: "Nekünk a kommunizmus semmiképpen nem kell, de nem kell a kapitalizmusnak nevezett népnyúzás sem, hanem hozzunk létre önmagunknak egy társadalmi rendszert. A kiút csak ez lehet."
Torgyán doktor úron mintha nem fognának az évek, színpadképes és energikus, kisujjból rázta mondandóját: legkeményebb rémálmunk sem fogható a jelenlegi romlott országvezetéshez, az SZDSZ idén MDF néven indul újra, Magyarország lehetne a világ éléskamrája és agrárnagyhatalma. "Ha a nálunk sokkal kedvezőtlenebb adottságú Hollandia meg tudta ezt teremteni, mi miért ne tudtuk volna, ha a vezetőink magyarok maradnak?"
Ismeri a türelem határait
"Az iparban milliárdokat lehet elvesztegetni egy-egy rossz elképzeléssel, de a föld az mindenféleképpen hasznot hozó beruházás, nagyon kis pénzzel nagyon nagy eredményt lehet elérni" - hangsúlyozta, és érdemeit szokás szerint leporolva - a világpiac felé nyitás jegyében - elmondta azt is, hogy miniszterként személyesen ő szerezte meg a szingapúri húsbeviteli engedélyt, vagy Amerikába a magyar téliszalámi bevitelének engedélyét. Megfékezné még a bankokat, a zöldségnek hazudott kemikáliabombák importját - ugyanakkor biztosította publikumát, hogy ismertek a megoldások az ország problémáira, de ugyanennyire ismeri a tűrőképesség határait, ezért inkább megköszöni a figyelmet.
