Az őszi önkormányzati választások eredményei után várható volt, hogy Orbán Viktor új elemeket keres a politikai kommunikációjához. De a vasárnapi évértékelőn megint sorosozott, kommunistázott, a liberálisokat diplomás kommunistáknak nevezte. Annyira bejöttek ezek az elemek, hogy nem akar változtatni?
Amikor egy politikus új témákat, új irányokat keres, az nem azt jelenti, hogy amit addig következetes, kemény munkával felépített, mind kidobja a kukába. A mostani beszédben nyilván benne voltak a folyamatosságot jelentő mondatok, ezek kellenek is ahhoz, hogy a tábor ne zavarodjon össze.
De ennél sokkal fontosabbak az újdonságok: az önkormányzati választás utáni új helyzetre adott reakciók, az ágaskodó önbizalom megmutatása az egyik oldalon, illetve a kritikák nyomán beemelt új témák, a fiatalok megszólítása vagy a klímastratégia részletezése a másikon.
A klímastratégia bejelentése viszont új elem volt. Komolyan gondolhatja ezeket a lépéseket, vagy csak a korszellemnek akar megfelelni, hiszen nemrég a Fidesz még tagadta a klímaváltozást?
Igen, ebben a kérdésben kétségtelenül volt egy komoly bizonytalanság a kormányoldalon az elmúlt időszakban: a téma teljes tagadásától az ügybirtoklás átvételéig sok minden elhangzott korábban.
Most a miniszterelnök szava nyilvánvalóan eldöntötte ezt a kérdést, a Fidesz nem szeretné, hogy az ellenzék ragadja magához ezt a témát, nem akar úgy járni vele, mint a határkerítéssel a baloldal. Azaz: nem akar beleszorulni abba a pozícióba, hogy minden kimondott szó ebben az ügyben az ellenfelét erősítse, így aztán maga próbál meg zöldebbnek látszani még a zöldeknél is.
Szerintem ez okos döntés, arról nem is beszélve, hogy kivételesen nem csak politikailag hasznos, hanem talán még amúgy is. Kérdés persze, hogy a klímaszkeptikus kormánypárti beszélő fejek is képesek lesznek-e ennek szellemében kizöldülni, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem esélytelen a vállalkozás.
Fáradtnak és megviseltnek tűnt a miniszterelnök. Hogyan látod, valóban képes így mozgósítani vagy ez egy kötelező kör volt a számára?
Nem szeretem az elemzésnek azt a szintjét, ahol fáradtságot, öregedést és ennél is cifrább dolgokat próbálunk meg belelátni a nekünk nem tetsző politikusokba. Nyilván nem könnyű egy politikusnak közel harminc évnyi politizálás és most már egyhuzamban tíz évnyi miniszterelnökösködés után kielégíteni az emberek újdonságigényét, fenntartani a lelkesedést, támogatást.
A rossz politikusok magukat nyírják ki, a sikeresekkel az unalom és az idő végez – ez régi igazság. De hogy mikor jön el az az idő, mikor történik meg a varázstalanodás, azt nem az elemzők döntik el, hanem a választók, különösen azok, akik korábban még a politikus mellett álltak. Márpedig az a helyzet, hogy egyelőre kevés jel mutat arra, hogy a miniszterelnök támogatói tömegesen dezertálnának.
Ha végignézzük – mondjuk – az elmúlt öt év évértékelőit, melyek a legszembetűnőbb változások? Jogosnak érezzük-e azt, hogy Orbán nem nagy akar vagy nem képes kiszakadni a megszokott klisékből?
Szerintem az állandóság szembetűnőbb. Nyilván az aktuális témák változnak, de a miniszterelnök nagyon hasonló módon, formailag és tartalmilag is, alakítja ki ezeket a megszólalásokat. Nyugodtan mondhatjuk, hogy stílust teremtett, amit láthatóan nagyon sokan utálnak, de közel ugyanennyien meg kedvelnek, sőt, kifejezetten élvezik ezeket az alkalmakat.
S most itt nem is csak az évértékelőkről beszélek: nehéz vitatni, hogy politikai értelemben ma ezt az országot a miniszterelnök személyéhez és politikájához való viszony osztja két, egymástól fényévekre lévő táborra. Lázár János korábban úgy fogalmazott, hogy van a Fidesz és a nem Fidesz, de valójában orbánisták és antiorbánisták vannak, és ez a választás minden más kérdést részben háttérbe szorít, részben pedig meg is határoz.
