A politikai előrejelzések szerint a 2024-es év vízválasztó lehet mind a világpolitikában, mind az európai politikában. Egyetért ezzel?
Minden év elején elhangzanak hasonló mondatok, a 2023-as évben is így volt, nem is alaptalanul, hiszen tavaly is voltak fontos választások. De kétségtelen, hogy politikailag 2024 több szempontból is érdekesnek ígérkezik. Ha a világpolitikára tekintünk, akkor több országban is lesznek fontos választások idén, Az amerikai elnökválasztásra gondolok elsősorban, de Európa több országában is várhatóak olyan szavazások, amelyek nem csak Magyarország de az európai politika szempontjából is jelentősek lesznek.
Például a román vagy az osztrák választásoknak is lehet érdekes kimenetelük. Júniusban jön az európai parlamenti választás, aminek eredménye fontos jelzés arról, hogy hol tart az európai politika. Vízválasztónak nem nevezném a 2024-es évet, de politikailag érdekes év elé nézünk.
Úgy tűnik, a külpolitika határozza meg most a magyar kormány politikáját, hiszen a kormányfő inkább csak a külpolitikával foglalkozik. Ennyire nem fontos most a belpolitika?
Szerintem a hatalompolitika folyamatosan zajlik, hiszen ahhoz, hogy a miniszterelnök szabadon foglalkozhasson a külpolitikával, arra van szükség, hogy stabil legyen a politikai hatalmi szerkezet. Nyilván a költségvetési lépésektől kezdve a személyi döntésekig sok mindent értek ezalatt. Egy politikai rendszer soha nem lesz önmagától stabil, márpedig a kormányfőnek, a kormánynak ahhoz, hogy a nemzetközi céljait érvényesítse, idehaza leginkább stabilitásra van szüksége.
Egy politikai rendszer soha nem lesz önmagától stabil.
Tudom, hogy most mindenki azt mondja, hogy a magyarnál stabilabb politikai rendszer talán nincs is az Európai Unióban. Ez igaz, de a stabilitás nem magától alakul ki, azon folyamatosan dolgozni kell.
De abban igaza van, hogy egy ilyen stabil politikai szerkezet lehetővé teszi a politikai vezetőnek, hogy az átlagosnál jobban kifelé, a nemzetközi politikára, külpolitikára figyeljen. A kérdésben megfogalmazott állításnak azzal a részével egyetértek, hogy a magyar kormányfő mozgását jelentős részben külpolitikai, nemzetközi politikai események vagy nemzetközi politikai realitások vagy vágyak határozzák meg már jó ideje.
Ön is említette az amerikai elnökválasztást. Orbán Viktor teljes mellszélességgel kiállt Donald Trump mellett, legutóbb például azt mondta, hogy Trump elhozza a békét majd nekünk. Ezek a mondatok befelé szólnak, vagy külföldre is jelezni akarja, hogy hogy ő tulajdonképpen hol is áll?
Korábban az ilyen kérdésre azt szokták mondani, hogy jelentős belpolitikai vonatkozása van. Én viszont azt gondolom, hogy ezen már túl vagyunk. Lehet, hogy négy évvel ezelőtt, amikor Orbán Viktor először beszélt arról, hogy Trump győzelmére fogad, akkor annak, ott volt belpolitikai üzenete is, bár azt hiszem, hogy akkor sem ez az üzenet volt jelentős.
De most már egyértelmű, hogy egy hatalompolitikai, világpolitikai, nemzetközi politikai játszmáról van szó, és abban Orbán Viktor szerepéről. Ahogy négy évvel ezelőtt, most is 19-re lapot húzva Orbán Trump mellett tette le a voksát, és teljes mértékben arra játszik, hogy Trump nyerje az Egyesült Államok elnökválasztását. Ugye, ez négy évvel ezelőtt nem jött be, és ennek voltak fájdalmas következményei a magyar kormány mozgásterét illetően. De ha most bejön, az nyilvánvalóan jelentős mértékben segítheti a magyar kormány nemzetközi helyezkedését, mozgását.
És ha nem jön be?
Akkor marad az, ami eddig volt. Szerintem négy évvel ezelőtt valóban kockázatos lépés volt kiállni Trump mellett, nem is jött be. A mostani helyzetben már nem hordoz nagy kockázatot, hogy Orbán ennyire nyíltan és egyértelműen Trump mellett áll. Szerintem most már csak annak van némi kockázata, hogyan tudja elmagyarázni a híveinek, hogy ő miért foglalkozik az amerikai politikai kérdésekkel, miközben idehaza folyamatosan a szuverenitásról beszél.
Az idén lesznek az európai parlamenti választások is, amivel kapcsolatban Orbán határozottan kijelentette, hogy el akarják foglalni Brüsszelt, át akarják venni az irányítást.
Orbán Viktor kétségtelenül a kommunikációs trükközésnek egyik jelentős nemzetközi szereplője. De azért azt is el kell mondani, hogy egyértelműen fogalmaz a politika céljait illetően. Szerintem most is ez a helyzet.
Orbán Viktor már elég régóta, közel egy évtizede azt a célt tűzte ki, hogy az általa képviselt politikai irányvonal egyre erőteljesebben jelenjen meg az európai térben. Emlékszünk, hogy a korábbi európai parlamenti választás előtt egyenesen a lázadást vizionálta, és akkor is nagyjából hasonló politikai terveket készített, bár akkor még az Európai Néppártból lógott kifelé.
Orbán végül egyedül maradt.
Most már egy sokkal kényelmesebb, de nyilván sokkal nehezebb pozícióban van. Bizonyos értelemben légüres térben mozog az európai színpadon, ahhoz, hogy az ő súlya erőteljesebb legyen, támogatókra, intézményesített keretekre lenne szüksége., Ma nem nagyon vannak szövetségesei, ha megnézzük az Európai Unió kormányfőit, vagy az Európai Unió vezetőit, nem nagyon tudunk olyat mondani, aki egyértelműen a szövetségesének nevezhető. Talán csak az olasz és a szlovák vezetés az, aki valamelyest közel áll az ő politikájához.
De velük is vannak nézetkülönbségei, például Ukrajna ügyében.
Igen, Orbán végül egyedül maradt. Miközben azért tudjuk, hogy vannak, akik hasonlóan gondolkodnak ezekről a kérdésekről, de ők azért messze kisebbségben vannak. A legjobb indulattal is, esetleg két-három támogatója lehetséges ma az európai politikában.
Az Európai Parlamentben pedig egyértelműen kisebbségben van az az irányvonal, amit ő képvisel. Így nem nagyon lehet más célja az európai politikában, mint abban bízni, abban reménykedni, hogy ez a tábor megerősödjön, és ennek a tábornak Orbán Viktor valamilyen európai vezetőjévé válhasson. Egyébként nem teljes mértékben esélytelen az, hogy az európai uniós választásokon több országban is jelentősen előtörhetnek azok az erők, amelyek közelebb állnak Orbán Viktor politikájához.
De az Európai Unió politikáját, irányvonalát főleg a Bizottság és az Európai Tanács határozza meg, nem az Európai Parlament. A Bizottságban és a Tanácsban pedig a nemzeti kormányokban hatalmon lévő politikusok képviseltetik magukat, nem az európai parlamenti képviselők.
Így van, ezért is nagyon nehéz arról beszélni, hogy valaki elfoglalja Brüsszelt. Ha Orbán céljait nézzük, akkor az első lépés lehet, hogy az Európai Parlamentben megerősödjenek a vele szövetséges politikai pártok, később pedig a nemzeti választásokon kellene ezeknek a politikai erőknek kormányra kerülniük.
Ezért hangsúlyoztam, hogy jelenleg csak talán a szlovák, meg az olasz hivatalos kormányzati politika az, amelyik közelebb áll Orbán terveihez. Láttuk azt is, hogy az olaszok is teljesen vele ellentétes ukrán politikát képviselhetnék, ha a migráció kérdésében vannak is jelentős hasonlóságok. És bár Giorgia Meloni olasz miniszterelnök szavakban nagyon közel volt a kampányban Orbán Viktorhoz, végül az Európai Tanács ülésén eltérő volt az álláspontja.
Szóval, nagyon nehéz és hosszú folyamat kellene ahhoz, hogy egyáltalán arról beszéljünk, hogy az orbánizmus el tudja foglalni Európát. Nagyon sok nemzeti választáson kellene olyan erőknek győzniük, amelyek ma olyan messze vannak a győzelemtől és a kormányzati hatalomtól, mint Makó Jeruzsálemtől.
Moszkva viszont viszonylag közel van, és Orbán Viktor orosz-politikája azt sugallja, hogy ő az oroszokkal barátkozik. Mi lehet ennek a következménye?
Vannak olyan kormányzati döntések, amelyekről valóban kimutatható, hogy a magyar álláspont a legtöbbször az orosz érdekeket támogatja. Ezeket a döntéseket pedig oroszbarátságnak is lehet érezni,
Ugyanakkor, ha oroszbarátságnak értelmezzük, az azt is jelentené, hogy a magyar kormány tudatos oroszpárti politikát képvisel. Én eddig nem mennék el, hiszen nem ismerjük a motivációkat. Kétségtelen viszont, hogy az Európai Unió jelenlegi kormányai közül a magyar kormány politikája a leginkább az, amelyik Oroszország érdekeihez közel áll.
a magyar különutas szuverenista politika jelenleg Oroszország érdekeihez áll közelebb
Talán nem is véletlen, hogy maga Putyin elnök is az újévi jókívánságaiban egyedül a magyar miniszterelnököt említette az Európai Unió kormányfői közül. Hogy hova futhat ki, az attól függ, hogy mi a valós motiváció mögötte. Egyszerűen arról van szó, hogy ez a magyar különutas szuverenista politika jelenleg Oroszország érdekeihez áll közelebb. De kérdés, hogy valóban az-e a célja, hogy Oroszország érdekeit segítse, vagy pedig egy valódi oroszpárti politikáról van-e szó. Ezt én elemzőként nem tudom megmondani, mert nem ismerem a motivációkat.
Ez egy fontos kérdés.
Szerintem a mai magyar politikának ez a legfontosabb kérdése. Ha lehetne egy kívánságom a jó tündértől, akkor elemzőként azt kívánnám, hogy erre legyen világos és egyértelmű válaszom. Sajnos nincs, mert a motivációkat elemzőként nem tudom megállapítani, ezért nem tudok válaszolni arra a kérdésre sem, hogy ez hová futhat ki.
Mikor derülhetnek ki ezek a motivációk?
Nyilván majd a kormány tetteiből fog kiderülni, később, utólag majd össze lehet rakni az eseményeket. Egyelőre látunk egy irányt, amiben elég közel került a magyar politika az orosz politikához. Hogy aztán ez a közeledés a jövőben is így marad-e vagy más irányt vesz, azt jelenleg én innen nem tudom megmondani. Nyilván azok, akik ismerik a miniszterelnök pontos szándékait, motivációit, sokkal többet tudnának erről mondani.
Viszont vannak elemzések, melyek szerint hamarosan várható a két nagy tömb összecsapása. Az egyik tömb a Nyugat, a másik pedig a kínai-orosz tengelyre felcsatlakozó többi keleti ország. Ezért is furcsa a magyar kormány orosz-politikája.
Ha egy pillanatra elfogadjuk azt, hogy a magyar kormánynak valóban az a célja, ahogy azt Orbán Balázs a könyvében írja is, hogy a konnektivitás politikáját kövesse a nemzetközi világban, azaz megpróbálja összekapcsolni a Nyugatot és a Keletet, és megpróbáljon mindenkivel együttműködni, akkor kétségtelenül magyar sorskérdés az, hogy merre halad a világ.
A nemzetközi elemzések egy része valóban arról szól, hogy egy újfajta bipolaritás felé halad a világ, egy amerikai, nyugati és egy Kína által dominált világ irányába, amelyek között előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz egy újabb, valamifajta összecsapás vagy legalábbis hidegháború. Ennek számos jele van már. Nyilván, ha ez így történik, akkor abban egy idő után tarthatatlanná válik az a magyar politika, amelyik megpróbál mindenkivel jó viszonyt ápolni, és amely a Kelet felé legalább annyira elkötelezett, mint a Nyugat irányába.
Ez egy kulcskérdés a magyar politika szempontjából. Ebből a szempontból kétségtelenül soha nem volt annyira fontos a világpolitikai realitás, mint most. Ha valóban újra két nagy világrend, a bipolaritás felé halad, akkor egy idő után nyilvánvalóan mindenkinek el kell köteleződnie, választania kell majd. És akkor egy ilyen, mindenkivel jóban lenni akaró, az összekötő szerepét játszó politika kevésbé lesz tartható.
Kétségtelen, hogy vannak változások Keleten is, de azért a dolog nem ennyire egyértelmű, nem világos a kapcsolat Oroszország és Kína között. Hogy finoman fogalmazzak, nincs még lejátszva, hogy mi lesz pontosan a hierarchia, a viszonyrendszer. De nem olyan egyszerű sem ezt a két nagy birodalmat egy körbe sorolni, sem kötőjellel, vagy akár az egyiket a másik fölé sorolni.
kulcskérdés, hogy a magyar politikai vezetők jól lássák, hogy a világ éppen merre halad
Oroszország még nem adta be teljesen a derekát, hogy ő a kínai világversenynek legyen a támogatója, szóval, ezek a dolgok nem ilyen egyszerűek. De nyilván, ha valaki nemzetközi stratégiát dolgoz ki, akkor leginkább ezek azok a kérdések, amelyekre figyelnie kell. És itt lehet nagyon nagy hibát elkövetni.
A magyar politika az elmúlt 100-150 évben néhányszor megmutatta már, mit jelent az, amikor valaki rosszul olvassa a nemzetközi trendeket. Gondoljunk csak a két világháború közötti időszakra, vagy akár korábbra. Kifejezetten kulcskérdés, hogy a magyar politikai vezetők jól lássák, hogy a világ éppen merre halad, és ehhez alkalmas adekvát stratégiát találjanak. Azt hiszem, mi leginkább csak reménykedni tudunk abban, hogy ez így van.
Térjünk át a belpolitikára, a közelgő önkormányzati választásokra. Akárhogy nézzük, benne vagyunk a kampányban, de a Fidesz még hónapok múlva ígéri csak a jelöltjeit.
Márciusra, igen.
Mi van itt most? Mi ez a csend?
Nekem úgy tűnik, hogy az ellenzék nem tud, a kormányoldal meg egyelőre nem akar igazán kampányolni. Az ellenzéknek a szűkös erőforrásokból nincs lehetőségük egy hosszú kampányra, nyilván majd csak a választások előtti néhány hónapot tudják megnyomni. A kormányoldal pedig láthatóan nem érdekelt abban, hogy egy elhúzódó hosszú kampányt folytasson. Persze nem csak stratégiai, taktikai okai vannak annak, hogy a kormányoldal több helyen nem nevezte meg a jelöltjeit.
Van, ahol egyszerűen nincs lehetőségük, hogy jó jelölteket indítsanak. Budapesten sem arról van szó, hogy rejtegetik a jelöltet, hanem egyszerűen nincs még meg a jó döntés, és vannak még más megyei jogú városok, ahol hasonló a helyzet.
Szombathelyen is ez van.
Igen, így van. Szombathely is ilyen, és még néhány más megyei jogú város is ide tartozik szerintem, ahol egyszerűen nincs még abban a fázisban a kampánytervezés, hogy a mindenki megelégedésére szolgáló jelöltet most kiállítsák. És még egyszer mondom, azért abban is érdekeltek, hogy inkább egy lerövidített kampány legyen. Hogy miért, azt nem tudom pontosan, de a jelek erre utalnak.
De azt is meg kell jegyezni, azért egy ilyen stabil, domináns politikai szerkezetben nincs olyan óriási nagy jelentősége a helyi hatalmi viszonyoknak. Nem azt állítom, hogy nincs jelentősége, de azt állítom, hogy nem kardinális kérdés.
A Fidesz számára nem olyan nagy veszély az sem, ha megint elveszít néhány megyei jogú várost, vagy akár Budapestet. Az a politikai rendszer stabilitását nem fogja veszélyeztetni. Bizonyos értelemben a kormányoldal felől nézve ez egy másodlagos választás, míg persze az ellenzéknek ez az egyetlen olyan választás, ahol érdemi esélye van arra, hogy legalább helyi hatalmi pozíciókat birtokolni tudjon.
Vannak olyan hírek, miszerint Szombathelyt elengedte a Fidesz. Van olyan vélemény is, hogy nem is bánja annyira a Fidesz, ha egy-két várost így elveszít, mert a politikai stabilitást ez nem veszélyezteti, és kifelé azért még mutathatja, hogy ez itt egy demokratikus rendszer, hiszen van, ahol meg lehet verni a Fidesz jelöltjeit.
De azért azt látni kell, hogy a hatalmi logika szerint legyen minden a miénk, ami a miénk lehet. Nyilván a Fidesz nem futna el az elől, hogyha minden lehetséges pozíciót megszerezhetne, sőt, nyilván ebben lenne érdeke, de az kétségtelen, hogy az elmúlt öt évben bizonyította, hogy nagy tragédia nem keletkezik abból ebben a stabil domináns politikai rendszerben, hogyha néhány várost az ellenzék vezet. Még az sem probléma, hogy Budapestet az ellenzék vezeti. De még egyszer, nem arról van szó, hogy a Fidesz direkt adja át ezeket a városokat az ellenzéknek.
a hatalmi logika szerint legyen minden a miénk, ami a miénk lehet
Tegyük hozzá, amikor '19-ben elég jól szerepelt az ellenzék, akkor sokan azt gondolták, hogy ezek a városok a fontos hídfőállásai lesznek az ellenzéknek és ezekből az ellenzéki politika építkezni tud. De szerintem ez nem vált valósággá. Egy-két ellenzéki politikus tudott ebből építkezni, például a szombathelyi polgármester is egyébként.
Nemény András szerintem jelentős mértékben emelte a politikai presztízsét az elmúlt években, de valójában nem az ellenzék építkezett ezekből a győzelmekből. Az országos hatalmi viszonyokat igazán nem befolyásolták ezek az eredmények, és azt is láttuk, hogy volt néhány olyan megyei jogú város, Tatabányára, Dunaújvárosra vagy éppen Egerre gondolunk, ahol az ellenzék számára kifejezetten ártalmasnak bizonyult, hogy hatalmi helyzetbe tudtak kerülni. Mert inkább a kormányzásra való alkalmatlanságuk bizonyosodott be, és nem az, hogy jól tudják intézni a helyi ügyeket.
Milyen eredményre lehet most számítani az önkormányzati választásokon? Az ellenzék meg tudja tartani a mostani városait, esetleg el tudnak nyerni újabb pozíciókat a Fidesztől?
Fontos jelezni, hogy a magyar önkormányzati választások eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy szemben a parlamenti választásokkal, itt, ezeken a választásokon sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy ki a hivatalban lévő, korábban megválasztott polgármester. Vagyis, nem könnyű legyőzni a hivatalban lévő polgármestereket. Egy parlamenti választáson nincs ilyen tendencia, ott simán veszít a hivatalban lévő képviselő, ha az országos széljárás megfordul.
Az önkormányzati választásokon jelentős előnye van annak, aki hivatalban van. Éppen ezért gondolom, hogy nem lesz nagy felfordulás az önkormányzati politikában. Nem hiszem, hogy jelentős ellenzéki vagy akár kormánypárti előretörés következne be.
Szerintem nagyjából hasonló helyzetre lehet számítani, mint 2019-ben, tehát a megyei városok egy jelentős részében van esély arra, hogy ne kormánypárti győzelem legyen. De azért sok kormánypárti hely meg fog maradni, ahogy ez 2019-ben is így volt. Még egyszer mondom, szerintem az állandóság jelentősebb lesz, mint a változás.
Azt gondolom, Szombathely inkább ebbe a körbe tartozik, jelenleg nagyobb esélye van annak, hogy a hivatalban lévő polgármestert újraválasztják, mint az, hogy változás legyen. De nyilván, miután ez egy többségi választási rendszer, kis különbségek is jelentős szerephez juthatnak. Biztosan szoros lesz a választás, ahogyan szoros volt öt évvel ezelőtt is.
Szerintem azoknak a polgármesterek, akik viszonylag jól teljesítettek, akiknek a nevéhez nem kötődik valami nagy botrány, vagy nem lett kormányzásképtelen a testület, esélyük van az újrázásra.
