Nem csodálkoznék, ha az utcai politikai megmozdulásokon a résztvevők harci színekkel festenék ki magukat, és eljárnák a harcra buzdító táncot. A politika jó ideje törzsi alapon működik, a mieink a jók, a többiek a rosszak, akik minimum gazemberek, akiket valamilyen hátsó hatalom irányít azért, hogy minél több kárt okozzanak.
Nekünk, újságíróknak ezzel is szembe kell néznünk, főleg az utcai megmozdulásokon. Ahol azért kapunk rendesen, jobb esetben csak verbálisan.
Jó pár éve történt, hogy
Bajnai Gordon érkezett
Sokan várták Szombathelyen Bajnait - nem csak kisfiús mosolyáért
2013.
May
29.
06:50
Szombathelyre. A volt miniszterelnököt - aki egyébként politikailag nem volt túl aktív, és csak egy rövid időre vállalta a globális gazdasági válság magyarországi kezelését - ellentüntetők fogadták.
Ami bele is fér, de az ellentüntetők indulataiból azok is kaptak, akik passzív résztvevők voltak. Mint például az újságírók.
Bajnai a Claudius Hotelben tartott fórumot, az ellentüntetők a bejárathoz vezető út szélén próbáltak hangerővel elnyomni mindent. Egy másik lapnál dolgozó kollégával igyekeztünk befelé, el kellett haladnunk előttük. És amikor megláttak, minden gyűlöletüket rám öntötték. Azalatt a fél perc alatt voltam Magyarország szégyene, hazaáruló, külföldről pénzelt zsoldos.
Pedig csak annyi volt a bűnöm, hogy tudósítani, tehát dolgozni mentem egy politikai rendezvényre.
Ami viszont igazán szíven ütött, hogy az ellentüntetők között láttam fiatalkori barátaimat is. Akikkel valamikor együtt buliztunk, bandáztunk, most pedig válogatott szidalmakat öntöttek rám.
A meglepetéstől meg is álltam, hátha rosszul hallok, ez még jobban felbátorította őket, aztán szomorúan mentem tovább.
Az egykori barátok azóta is átnéznek rajtam, igaz, nagyon ritkán találkozunk, máshol éljük az életünket. Ők egy törzsben, ahonnan mindenki más ellenségnek látszik. El sem hiszik, hogy az ő törzsükön kívül van normális élet.
Könnyű lenne azt mondani, hogy el kell kerülni az ilyen helyzeteket. De nem tehetjük meg, egy újságírónak az a dolga, hogy ott legyen, ahol a dolgok történnek, és az eseményeket elfogulatlanul, saját valójukban mutassa be.
Még akkor is, ha közben tele van csalódottsággal, szomorúsággal, látva, hogy a törzsi politizálás mit tesz az emberekkel.
