Szinte csak ketten ülünk az étteremben. Kinn még vadul tombol az indián nyár. Közel egy éve készítettünk egy elemzést Ungár Szombathelyre érkezésről 
Ungár Péter komoly munkába fogott, hogy ősszel átvegye Szombathely irányítását 2018. December 17. 11:16 . Azóta sem hisszük, hogy meg tudnánk fejteni az „Ungár Péter jelenséget”, de azért törekszünk rá.
Kezdjük azzal, amivel valószínűleg sokan kezdenék. Amikor kiderültek a szombathelyi választási eredmények, mit mondott Önnek az édesanyja, Schmidt Mária?
Ez köztem és az édesanyám között fog maradni.
Gondolom, azért sokan gratuláltak.
Nem hiszem, hogy elsősorban nekem kellene gratulálni. Ez csapatmunka volt, és ezt a csapatot Nemény András vezette.
Amikor most leültünk egymással szemben, azt mondtuk, hogy ez számunkra egy történelmi pillanat. Ez az első nagyinterjú Önnel a Nyugaton. A mi viszonyunk ugyanis nem volt felhőtlen. Amikor Szombathelyre érkezett, elsősorban a Nyugattól távozott munkatársakra építve hozott létre a városban egy új online médiát. Amikor megkérdezték Öntől, mi motiválta, azt mondta: szeretné, hogy minden megyeszékhelyen lenne egy kormánytól független média. Erre nekünk kicsit felemelkedett a szemöldökünk, hiszen pont szombathelyi a legolvasottabb független vidéki hírportál, a Nyugat.hu.
Arról, hogy a Nyugat.hu működésnek feltételei hogyan változtak az elmúlt 3 év történelmi eseményeinek következtében, érdemes lenne külön beszélgetni. Ugyanakkor a szombathelyi demokratikus oldalnak biztonságot jelentett, hogy akárhogy is változnak a Nyugat.hu-t befolyásoló tényezők, mindig marad egy demokratikus elkötelezettségű híroldal ebben a városban, amit én hoztam létre, és ahol olyan kiváló újságírók dolgoznak, akiket részben Ön nevelt ki. Én egyébként az érdekeltségembe tartozó médiumokat nyíltan vállalom. Szerepeltetem őket a vagyonnyilatkozatomban és feltüntetem az impresszumokban. Nem mindenki operál így.
És mit gondol arról, hogy mennyire lehet objektív egy média, amelynek egy politikus is a tulajdonosa?
Meg lehet nézni a különbséget, hogy mennyi érdekes, objektív anyag jelenik meg a szintén az érdekeltségembe tartozó azonnali.hu-n, és mennyire objektív anyagok jelennek meg a Magyar Nemzetben. Abban a Magyar Nemzetben, aminek hivatalosan semmi köze nincs Orbán Viktorhoz, s még véletlenül sem szerepel annak vagyonnyilatkozatában. Sokkal tisztességesebbnek tartom, ha nyíltan közlünk valamit, mintha politikusként megjátsszuk, hogy semmi közünk nincs azokhoz a médiákhoz, amelyeket valójában mi tulajdonlunk. Én például nem férek hozzá a lapjaim szerkesztőrendszeréhez, nem nyúlok bele a cikkekbe. Az viszont mindenhol elfogadott – nem csak az ATV-nél, vagy a HVG-nél, de még a Washington Postnál is – hogy nem hozunk le a tulajdonos gazdasági érdekeivel ellentétes cikkeket. Ahogy valószínűleg a saját munkatársaink dolgairól sem fogunk részletekbe belemenően írni, ha erre gondol.
Hogy áll össze most a médiaportfóliója?
Az Azonnalin kívül, amely országos hírportál, Egerben és Szombathelyen van egy-egy online oldalam.
Amikor az Önnek szánt kérdéseket állítottam össze, úgy határoztam, nem firtatom a nemi identitását, mert valószínűleg mindketten úgy gondoljuk, hogy jó lenne egy olyan országban élni, ahol ez nem is merül fel kérdésként.
Egyetértünk.
Akkor inkább arról beszéljünk, mikor döntötte el, hogy politikus lesz?
2015-ben.
Hány éves volt akkor?
Huszonnégy.
Volt pénze, volt sok lehetősége, miért éppen ezt választotta?
Mert érdekel, és mert megvan az a szabadságom, hogy akkor tudom abbahagyni, amikor én akarom – nem a megélhetés miatt csinálom.
Ez a szabadság érezhető is Önön. Talán ezért is gondolták sokan, hogy bár keményen részt vett a szombathelyi kampányban, sokat is jár ebbe a városba, ha az ellenzék nem győz, gond nélkül távozik innen.
Akik így gondolták, nem ismernek.
Milyen tulajdonságát nem ismerik?
Ószövetségi ember vagyok: kitartó és bosszúálló. Emlékszik, ezt az interjút már a választások előtt megbeszéltük, és én még egy Fő téri kitelepülésen megmondtam a fideszeseknek, hogy a Trónok harcának is több évfolyama van, akármi is történik a választásokon, én maradok.
Többször is megkérdezték már Öntől: miért éppen Szombathely? Volt olyan interjú, amelyben azt mondta, hogy ez egy nagyon szép város, tetszik Önnek és szereti. Egy másikban pedig arról beszélt, hogy a frissen megválasztott LMP-s városi képviselő, Németh Ákos – aki önnek jó barátja –, mondta, hogy miért nem jön ide Szombathelyre? Ám, ahogy tapasztaltam, Ön nagyon racionálisan gondolkodik, s ebbe nehezen fér bele, hogy csak azért jövök egy városba, mert tetszik, vagy mert a politikus társam azt mondta, miért nem jössz ide? Úgy vélem, alaposan végiggondolta, hogy Szombathely miért alkalmas arra, hogy Budapesten kívül sikeresen politizáljon.
Két dologgal válaszolnék. Az egyik, állandó vád, hogy miért van az, hogy az ellenzéki politikusok csak Budapesttel foglalkoznak és nem törődnek a Budapesten kívüli településekkel. Aztán, ha az én esetemben így történik, akkor az a kérdés, hogy miért teszem meg. Ebben van valami, „ha van rajta sapka, ha nincs” jelenség. A másik pedig, hogy én láttam, Hende Csaba olyan szinten amortizálta, szétverte és rosszul irányította a szombathelyi Fideszt – mert valljuk be, ő irányította egészen a választásokig a várost –, és annyi lehetőséget hagyott ki, hogy ezért is lett mód ezt a mostani váltást előkészíteni.
Vagyis felmérte, hogy ebben a városban az önkormányzati választásokon győzhet az ellenzék.
Mondjuk azt, hogy ez korántsem volt biztos. Mégiscsak Nyugat-Magyarországon vagyunk, az egyik legfideszesebb megyében, ahol még az Európa Parlamenti választáson is nagyon jó szerepelt a Fidesz, de benne volt a lehetőség.
Jól látom, hogy Hende Csaba és Ön között egy személyes párbaj is zajlik?
Partizánnak, vagyis Gulyás Mártonnak volt egy videója, amiben Molnár Miklós, a Pro Savaria képviselője – innen is gratulálok neki az újraválasztáshoz – elmondja Hende Csaba 6 pontját. Most nem idézném, de szerintem, aki ezt végighallgatja, megérti, hogy egy ilyen emberrel szemben csak ellenérzése lehet az embernek.
Milyen pengeváltások zajlottak Önök között?
Nem fogok erről beszélni, de ez is benne van a dologban. Még csak annyit, hogy azt azért nem felejtem, hogy a választási újságjukban milyen inkorrekt módon foglalkozott a magánéletemmel.
Amikor Szombathelyre jött politizálni, láthatta, hogy ez egy nagyon zárt város, nehezen fogadják be a kívülről jött embereket. Lehet, hogy bármennyire is igyekezne, mindig kívülálló maradna. Ráadásul túl sok minden kapcsolódik az Ön nevéhez...
Mire gondol? Hogy itt 15 év után is gyüttmentnek számít az ember? Meg hogy én vagyok a rózsadombi milliárdos?
Ahogy látom, nem zavarja, hogy ez az utóbbi jelző kapcsolódik Önhöz.
Jó, vagy nem jó, tényszerű.
Mondhatjuk azt, hogy a munkáját biztos belerakta a szombathelyi kampányba, de lehet hogy mást is hozott, az anyagi támogatást, amely nagyon jól jöhetett a Fidesz alatt kivéreztetett ellenzéknek. Hogy is volt ez?
Például a lapommal anyagilag is támogattam a kampányt. Az Éljen Szombathely kampányfinanszírozása pedig bármikor ellenőrizhető. Ám szerintem nagyon érdemes lenne megnézni, hogy mennyi pénzből kampányolt az Éljen Szombathely és mennyiből a Fidesz.
Sok helyen megírták már, hogy édesapjától jelentős, főleg ingatlanvagyont örökölt. Ez a „milliárdosság” hogy tükröződik a mindennapi életében? Ön miben érzi a pénz előnyét?
A szabadságot jelenti.
Mit engedhet meg magának, amit más nem? Mire használja a pénzét? Ezt az interjút például az Ön kedvenc éttermében készítjük, amely itt luxusnak számít...
Álszent lennék, ha azt mondanám, hogy nem használom a pénzem. Szeretek utazni, de nem magánrepülőgéppel, sőt, extra autóm sincs, és nagyon jól el tudok lenni mondjuk az itteni Két medve nevű kocsmában is. A legdrágább üveg pezsgő, amit eddig vettem, pont most van nálam. A kampánycsapatból az egyik kollégámmal volt egy fogadásunk. Én azt mondtam, hogy Balázsy Péter, a Fidesz polgármesterjelöltje nem megy bele a jelöltek vitájába, ő meg arra, hogy belemegy. Balázsy kapkodása miatt egy ideig úgy tűnt, hogy én vesztettem, ezért megvettem a pezsgőt. Azóta is nálam van, de a napokban odaadom az említett kollégámnak.
Mennyi az ára ennek a legdrágább pezsgőnek?
Valamivel 15 ezer fölött volt.
Mit jelent önnek a családi háttere? Édesapja, Ungár András szociológus (a volt fideszes, majd SZDSZ-es politikus, Ungár Klára testvére), aki létrehozta a sokmilliárdos családi vagyont, édesanyja Schmidt Mária, a Fidesz egyik főideológusa. Mindez egyszerre lehet hátrány és előny.
Szerintem a családi hátterével mindenki így van, de ahogy múlnak az évek, egyre inkább rájöttem, hogy édesanyámmal egyre több mindenben hasonlítunk egymásra. Azt hiszem, Nemes Nagy Ágnes írta azt, hogy előbb utóbb mindenki rájön, hogy olyan lett, mint az édesanyja.
Azt mondta, részben az, ahova született és részben az, amekkora vagyonnal rendelkezik, ad egyfajta szabadságot Önnek. Ez érződik a viselkedésében is. Megengedheti magának, hogy hol egy helyi kocsmában, hol egy jól menő étteremben tűnjön fel, hogy ellentétes oldalon állókkal barátkozzon, büszkén hangoztatja zsidóságát, nem titkolja nemi identitását, vagy épp egy vadrózsaszín nadrágban várja az ellenzékkel a választások éjszakáján az eredményeket. Jól látom?
A nadrág nem vadrózsaszín, hanem mályva. Nem tetszett a nadrágom?
Nem volt vele gondom, de a barna bőrdzsekivel nem biztos, hogy jó színpárosítást.
Amúgy innen is szeretném megragadni a lehetőséget, hogy elmondjam, hogy a Momentum politikusa, Kerpel-Fronius Gábor eszméletlen jól öltözik, és a jó nadrágok versenyében jobb nálam.
Az ellenzéki politikusok közül egyedül elment a nyáron a Fidesz fesztiváljára, Tusványosra is. Támadták is ezért. Úgy gondolja, hogy nyugodtan átlépkedhet politikai pártok és társadalmi osztályok között?
Nem erről van szó, hanem arról, hogy én nem félek a liberális értelmiségtől. Azzal tudnám ezt a legjobban illusztrálni, amit édesapám mondott mindig: Fiam, nekünk nem jár a csorda című lap. Engem nem tudnak onnan kiátkozni. Ezért olyan dolgokat megteszek, amit mások is megtennének, politikailag racionális is, de mégsem jönnek például az ellenzék minden lehetőségét kihasználva a kormánnyal vitatkozni Tusványosra, mert félnek, hogy mit fog írni róluk mondjuk Tamás Gáspár Miklós.
A Fidesz erősen ügyel arra, hogy mellette ne tudjanak kinőni a földből olyan emberek, akik meghatározók lehetnek a magyar politikai életben. Ugyanakkor Önt, aki több médiát üzemeltet, sokat is szerepel más médiumokban, és egy sikeres ellenzéki hatalomváltásban is segített, nem támadják. Ön szerint miért van ez?
Engem az elmúlt öt évben a közszolgálati televízióba nem hívtak meg, ahogy a közszolgálati rádióba sem. Van olyan kormánypárti médium, amellyel jó viszonyban vagyok – amúgy így van a Vas Népe bizonyos újságíróival is –, ahogy sok jobboldali újságíróval is. Ez az én részben magammal hozott kapcsolatrendszeremnek is köszönhető, mert velük együtt szocializálódva nőttem fel, illetve ismerik édesanyámat és édesapámat még gyerekkorunkból.
Ön a cégei révén üzletei kapcsolatban is áll a fideszes kormánnyal...
Már előre tudom, hogy ilyenkor megkérdezik tőlem azt is, hogy milyen dolog az, hogy a NER segítségével gyarapodik a családi vagyonunk. Például a mezőgazdasági minisztérium bérel tőlünk irodákat. De ezzel az erővel, bárki, aki a piacon van és kapott az elmúlt időszakban állami megrendeléseket, az mind a NER-ből gazdagodik. A mi cégünk már a NER előtt is egy nagy cég volt, és a NER után is az lesz.
Sokakban felmerült, mit kér majd, ha Szombathelyen győz az ellenzék? Mert szép dolog, amikor több helyen is azt nyilatkozza, hogy semmit, szimplán boldogságból teszi, de nehezen tételezhető fel, hogy valaki a puszta boldogságért politizál. Szóval mit kér?
A boldogság az egy nagyon fontos dolog. Én annak örülnék, ha ez egy sikeres városvezetés lenne, és ha ebben bármiféle parlamenti eszközzel tudok segíteni, azt megteszem. Nem leszek a városvezetés része, nem kérek pozíciót. Én azt látom, hogy ez a győztes szombathelyi csapat lelkiismeretes emberekből áll, szinte mindegyikük egzisztenciával rendelkezik és a fideszesekkel ellentétben nem a politikából akarnak megélni.
Mit gondol, mi a garancia arra, hogy az ellenzék hatalomra kerülésével nem ismétlődik meg ugyanaz, mint ami a Fidesz vezetése alatt történt? Hiszen az emberek az elmúlt években láthatták, sok mindent meg lehet ebben az országban tenni. Politikusként átláthatatlan módon sok pénzt keresni, pozíciókat a barátoknak adni és még sorolhatnám.
Erre nincs garancia, de ha ezt teszik, annak nagyon-nagyon csúfos vége lesz. A választók soha többet nem fognak felhatalmazást adni nekik – és ezt jogosan is teszik.
Ha már a parlamentet említette, azt lehet hallani, hogy Ön valóban nem városi képviselő, hanem majd Szombathely színeiben a 2022-es választásokon országgyűlési képviselő szeretne lenni. Igaz ez?
Feltételezésekre nem válaszolok. Nagyon megtisztelő, hogy az itteni csapat része lehettem, és ilyen sokat tanulhattam. Ám én nem fogom soha azt hazudni senkinek, hogy én itt nőttem föl és emlékszem, milyen másnaposan a Romkert bulija után lángost enni a buszpályaudvaron, mert az hazugság lenne. Én azt szeretném, hogy azt érezzék az emberek, rajtam keresztül ez a város erősebb szerepet kap az országos politikában, és nem marad el mondjuk Győr, meg Zalaegerszeg mögött, amelyeknek most sokkal nagyobb lobbiereje van, mint Szombathelynek.
Attól nem fél, hogy azt mondják, most már olyan jól mennek a dolgok, hogy Szombathelynek nincs szüksége Önre?
A hála nem politikai kategória. Egyébként pedig az isten óvja az országot azoktól, akik összevissza moralizálnak, és azért politizálnak, hogy este, amikor hazamennek, melegség járja át a testüket, hogy ők voltak megint a legjobb emberek. Ők álszentek. Az álszentség nagyon rossz dolog a politikában, ezért próbálok én sáfárkodni a morális ígéreteimmel.
Ki a politikus példaképe?
Nicola Sturgeon skót miniszterelnök.
Miért éppen ő?
Mert nagyon jól ötvözte a nemzeti és a baloldali zöld gondolatokat.
Amikor az emberek beszélnek Önről, akkor még mindig azt mondják, hogy Schmidt Mária fia?
Nemrég nagyon örült édesanyám, mert – most nem emlékszem melyik újság, talán a HVG lehet – úgy írt róla, hogy: Schmidt Mária, aki Ungár Péter édesanyja.
Akkor öles léptekkel haladva lassan eljut édesanyja ismertség közelébe?
Nem, egyáltalán nem. Édesanyámnak van egy 30 éves, a nemzet lelkére vonatkozó teljesítménye, amit én nem fogok tudni túlszárnyalni.
