Hát ez nem az az este, ahová lasszóval kell fogni a közönséget! Előrelátó ismerősünk révén jutunk be, hetekkel ezelőtt bespájzolta a jegyeket. Így is az utolsó sorok egyikébe ülünk, a jobb helyekre két-három hete lecsaptak. Vámos töretlenül népszerű: nevéhez kötődik az utolsó valamire való kulturális közszolgálati sikerszéria (1994 decemberétől hetvenhárom adáson át), egy ország élvezte a szürke öltönyös táskás értelmiségi beszélgetéseit, régimódi, ráérős történetmeséléseit. Lehetetlen? Inkább hihetetlen. Teltház előtt kortárs irodalmat adagol, felér egy sikeres Mars expedícióval.
Mindenesetre a nem kis örömünkre a szombathelyi színházban újjáélesztett Kötelező olvasmány mostani célközönsége a negyvenen (inkább ötvenen) túliak társasága, egyetlen kölyköt látok magam előtt, aki a beszélgetős estét a papa okostelefonjával teszi elviselhetővé. Míg hallgatja az íróember anekdotáit, az okoson képregényeket olvasgat. Néha azért ő is felnevet.
Jordán Tamás kilép a megszokott házigazdai szerepéből, kötelező könnyed diskurálás után háttérbe vonul, és egy félreeső helyről szemlél. Dr. Iker János lesz az est hivatalos házigazdája. Ő is szokatlan szerepbe került, a felvezetésből nem tudjuk meg, miért is ő lett Lévai Balázs után a „Kötelező olvasmány” felelőse. Amúgy a Szombathelyen közismert tanárember ügyesen megoldja „lehetetlen” küldetését, jók a kérdései, kicsit talán erőtlen a hangja, a hátsó sorokban néha kiesik ez meg az, de üsse kő. (Nehéz pótolni Lévai Balázs, humorát és „irodalmi megjelenését”, de legyen ez az én bajom…)
Nincs okunk panaszra, Vámos teljesíti feladatát, közlékeny, humoros, rutinos színpadi ember, érdekeset mesél, jó alany és remek dramaturg módjára építgeti szóban is a történeteit. Az első tíz perc után nyert ügye van, a közönség elolvad. Az esendő és alázatos Ámbár tanár úr megkezdi szemináriumát…
Új beszélgetős kötete, a Kedves kollégák az est apropója, amiről amúgy kevés szó esik, nincs kötelező kikérdezés sem. A kötetben Vámos azokat az eszmecseréket rögzítette, amiket kortárs írókkal a Pax és a Duna tévén folytatott. Hetvennégy interjút készített, a legkedvesebb kollégákat kétszer hívta meg.
Beszélgetést készíteni trükkös feladat – árulta el - mert ha nem teszel fel olyan kérdést, amire te nem válaszolnál, akkor nem jó beszélgetés…
Amikor egy Vízöntőt faggat egy Skorpió – Hogy mi van?
Az író vasárnap született, koraszülöttként két hónappal előbb jött a napvilágra, hogy aztán túlélje a
szovjet inkubátort
… sokan az ötvenes években ugyanis szemük világával áldoztak az életükért. Így lett vízöntő, szűz aszcendenssel. A napi bulvár-horoszkópokban nem hisz, de az Apák könyve írásakor beleásta magát az asztrológiába. Regényében 12 hőse személyiségjegyeit a csillagjegyekre építette, olyannyira sikeresen elsajátította ezt a tipológiát, hogy ha kellően kipihent, ránézésre megmondja, ki milyen jegyű.Azóta ha regényt ír, szereplőinek személyiségjegyeit is az elképzelt csillagjegyek alapján tudja legkönnyebben mederben tartani. Iker János azért csendben megjegyzi, mielőtt Vámos találgatásba kezdene: ő skorpió, de erről inkább ne... Jordán is viccel:
Biztosíthatlak benneteket, én egyetlen színésznőt sem kérdeztem még meg, hogy szűz-e.
Előkerülnek a fiatalkori sérelmek, miért is nem vették fel anno a bölcsészkarra. Tizenévesen, a hatvanas évek végén ugyanis az akkori ellenzékiekkel barátkozott:
Ismertem az egész akkori magyar ellenzéket, szám szerint heten voltak…
A magyar bölcsészkarba nem fért bele, így hát tanított a Yale-en, no és egyszer egy kurzust vezetett az ELTE-n, de nagyon megbánta.Még elárulja, hamar elunja magát, igyekszik minden regényében nagyon másként írni, még azt is előre eldönti, milyen hosszú sorokat ír. Regényeit, ahogy az életben dolgait, mérnöki pontossággal tervezi meg. Amúgy – meséli önmagáról - mérhetetlen derűvel szemléli a világot:
Nem tud olyan rossz dolog jönni, hogy ne találjak benne valami jót
.Néha Jókai Mór nevében is dedikál…
Egy művészt ne finanszírozzon az állam! - mondja egy helyütt, kivételt tesz a színház és film esetében, de vallja, nem jó, ha az írók és festők alapítványtól és államtól kuncsorognak.
Milyen író az, aki nem tudja saját megélhetését finanszírozni?
– kérdezi. 5 évig volt kuratóriumi tag, ahol szomorúan tapasztalata, hogy a világ legtermészetesebb dolgaként a tagok egymásnak szavazgatták meg a támogatásokat. Utánanézett, előtte is így volt, utána is, csak a tagok neve cserélődött időnként…Még elárulja, nem nagyon ismeri a borokat, nem is szereti az alkoholt, részeg ő anélkül is:) És nem egyszer előfordul, hogy dedikálások alkalmával mondjuk Jókai regényét tolják elé. Ezen is könnyedén átlép, nem akar ő senkit megsérteni. Így dedikálja: Jókai Mór nevében…
Még megsúgja, szolgálati közleményként: legyenek szívesek tavaszi bérletet venni! Merthogy a WSSZ-ben hamarosan indul a tavaszi szezon! Ne feledjék!
