Tegnap délután kinéztünk a múzeumfaluba, s bár lógott az eső lába, így is sok családot találtunk, és a parkolóban is alig akadt hely. - De hol van a rengeteg ember? - kérdeztük az ismerőstől, mire ő: - Hát ez nem egy vásár! Szépen jönnek-mennek egész nap a családok, így ünneplünk mi. Gyertek, egyetek egy kis pogácsát meg van itt... - s máris kínált bennünket körbe, a háttérben nemzetiségi zene szólt, több helyen is, tisztára, mint egy nagy kerti parti. Nemrégiben körbejártuk a Vasi Skanzent az évforduló alkalmából, korábbi fotóinkat ide kattintva 
Negyvenéves a múzeumfalu - fotóriport 2013. May 18. 15:05 nézhetik meg olvasóink.
Negyven lettem
A vasi skanzen éppen negyven évvel ezelőtt, 1973. augusztus 20-án nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A múzeumfalu több hektáros területét Tóth János építész tervei alapján a hatvanas években jelölték ki. Az építkezés a hetvenes évek elején kezdődött, a szakemberek tájegységenként bejárták azokat a falusi portákat - lakóházakat, gazdasági épületeket - amelyek leginkább reprezentálták az ott élők életmódját és életkörülményeit. Az épülteket és egyéb objektumokat lebontották és újjáépítették a múzeum területén.
Délelőtt polgármesteri köszöntő volt ünnepi kenyérszegéssel, de este hatkor is koccintottak még egyet a skanzen tiszteletére. Kenyérsütés egész napos program, így mi is kóstoltuk, és nagyon finom lett, mást nem is mondhatnánk a friss, forró és ropogós héjú szeletekre. Körbesétáltva a faluban, s szerencsénkre mindenhol pont annyian voltak, hogy odafértünk a szamárhoz, az íjászokhoz, az ólomöntőhöz, a táncházhoz, a karikahajtáshoz vagy a vitézi bajvíváshoz.
