Még a csapból is a közlekedés folyik. Nap mint nap hallani, olvasni ilyen-olyan rendőrségi jelentésről, közlekedési akcióról, bírságokról, amelyek egyre növekednek és felülmúlják a nálunk jóval tehetősebb országokban alkalmazottakat. Úgy tűnik, mintha ez volna a legfontosabb társadalmi probléma ma. Az összes többi szabálysértéssel, bűnelkövetéssel együttesen nem foglalkoznak annyit, mint a közlekedéssel. Elég gyakran változnak a szabályok is, a felelőtlen, ámokfutó gépjárművezetők által okozott balesetet szinte mindig egy szabályváltoztatás követi. Pedig a vasúti átjáróban bekövetkezett karambolnak nem sok köze van ahhoz, hogy milyen sebességgel lehet az átjárót megközelíteni. Aki figyelmetlen, elbambul, pirosnál is megkockáztatja az áthajtást, annak édes mindegy, hogy harminccacal vagy hatvannal lehet csak áthajtani a síneken.
Ahogy a gyalogátkelőhelyeken történő balesetek okozóinak sem számít az, hogy a gyalogos átkelési szándékánál meg kell állni vagy sem. Apropó, átkelési szándék. Az is balesetveszélyt okozhat, ha a gyalogátkelőhöz érkező gyalogos miatt a járművezető hirtelen lefékez. Még a jól megválasztott követési távolság ellenére is belecsúszhat a hirtelen fékező gépkocsiba az utána haladó. Erre tavaly télen volt Szombathelyen egy tipikus példa, amikor a gyalogos még a zebrához sem ért, egy osztrák úrvezető hirtelen a fékre lépett, és a havas, csúszós úton a mögötte haladó fiatal hölgy belement a fékező kocsiba. Mindkét vezető és kocsi bánta.
Előfordul, hogy valaki csak nézelődik a gyalogátkelőhelynél, mások ott beszélgetnek a járdaszélen. Ha a szabályokat szigorúan vesszük és a gyalogosok egy része nem lenne toleráns a járművezetőkkel szemben, akkor bizony csúcsforgalomban vagy amikor sorra érkeznek a buszok az Ady téri buszpályaudvarra, akár meg is ebédelhetnének a kocsiban vezetők, amíg továbbhaladhatnak.
Akár egy havi fizetése is bánhatja egy átlagpolgárnak, ha piroson vagy sárgán halad át járművével. Jaj neki, ha lefényképezik. Találtunk azonban olyan közlekedési helyzeteket, amikor a járművezető bármennyire is nem akarja, büntethető lenne. Az egyik a szombathelyi Zanati út és a Puskás Tivadar utca kereszteződésében lévő lámparendszernél van. A kiegészítő lámpa zöldje lehetővé teszi az egyenes továbbhaladást. Amikor azonban hirtelen kialszik a zöld, nincs átmenet és a háromszínű lámpa piros jelzése van érvényben, ami azt jelenti, hogy tilos lenne a továbbhaladás. Bármikor előfordulhat, hogy az egyenesen haladó jármű - amikor kialszik a zöld - már nem tud megállni, anélkül, hogy az utána haladók ne fussanak bele. Kénytelen tehát a hármas lámpa piros jelzésénél továbbhaladni. Az esetleges következményt talán nem kell ecsetelni.
A Paragvári utca és a Bartók Béla körút kereszteződésénél, a kórház sarkánál van egy álló lámpa, de ezzel egy irányban, a kereszteződés túloldalán egy függő is. Ha a Petőfi Sándor utca felől érkező járművezető akkor kapja meg az álló lámpa sárgáját, amikor már megállni és visszatolatni sem tud, mire a függő lámpához ér, annál már pirosat kaphat és a továbbhaladással főben járó bűnt követhet el. Szükség van itt egyáltalán a függő lámpára?
Amúgy számomra kissé érthetetlen a sárgánál történő áthaladásnál a büntetés szigora. A sárga ugyanis még csak figyelmeztetés arra, hogy majd piros, azaz tilos lesz. A lámpák pár másodperces, késleltetett színváltása pedig elvileg kizárja a más járművekkel való összeütközést vagy a gyalogos elütését.
Bizonyára még sok hasonló példát lehetne találni, felvetni. Gyakran eszembe jut egy közlekedési szakembernek egy jó pár évvel ezelőtt a rádióban elhangzott nyilatkozata, miszerint, ha mindenki pontosan betartaná a közlekedési szabályokat és bizonyos helyzetekben nem érvényesülne a rugalmasság - egyszerűen megbénulna a közlekedés. Ezt persze a jogszabályokba nem lehet befogalmazni.
