Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Boldogult úrfikorunkban (14.) - Úttörőház és villamos

Hatvan fillér volt a jegy az én úrfikoromban, amit felidézni annak, aki már az egyforintost sem ismeri, maga az anakronizmus.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Miközben úgy tűnik, ennek a kettőnek az ég egy világon semmi köze nincs egymáshoz, dacosan kell kijelentenem, dehogynem. És nemcsak annyi, hogy mindkettőt belepte az idő, hanem tételesen is, amit majd az alább előadandó mesém fog fényesen igazolni. S mivelhogy úrfikorunk felidézésének oka és indoka, hogy az utánunk jövő nemzedék ne felejtse el, miben éltek elődei, ezért foglaljuk össze azon elemeit, amelyek ma már nincsenek, vagy, ha vannak is, teljesen átalakultak, ahogyan velünk együtt korosodik a város.

Sok olvasói kérdés érkezik hozzánk. Mi pedig szeretnénk friss, hiteles híreket adni neked. Támogasd a munkánkat!
Támogatom

S hogy mi kerül épp terítékre, s milyen sorrendben, az a mesélő emlékeitől függ, amitől mindez szubjektíven melankolikus lesz, holott az az idő, amit bemutat, egyáltalán nem volt az. A mai sihederek hallják tán itt-ott az öregebbek villamosozását, sóhajtozásukat a valahai csilingelő jószág után, meg a vágyakat, hogy de jó lenne, ha újra lenne. De, ha ránéznek a város mai arcára, tán elképzelniük is nehéz, hogy valaha abban villamosok közlekedtek, pedig nagyon is. Régen volt meg igaz is volt, de annyira, hogy magam is utaztam rajta, és még mennyit.

villamos
fortepan

Hatvan fillér volt a jegy az én úrfikoromban, amit felidézni annak, aki már az egyforintost sem ismeri, maga az anakronizmus. De menjünk először sorjában: a szombathelyi villamos 1895-től 1974-ig működött folyamatosan fejlődve és bővülve. Virágkorában a Kálváriától a vasútállomásig közlekedett Fő téri kerülővel, kiszámíthatóan, hat-kilenc percenként, hogyha lecsúsztál az egyikről, mindjárt jött a másik. Nyereséges volt, a hetvenes években évi hétmillió utast szállított, mégis meg kellett halnia. Ki érti ezt?

A villamoson utazni maga volt a kiszámítható boldogság, ha tudta az ember, mozgó járműről, főleg menetiránynak háttal leugrani nemcsak veszélyes, hanem hülyeség is, amit úrfikori zúzott térdeim igazolnak. Hol voltak akkor még a sziszegő ajtók és az automatizálás, olyan emberszagú volt a világ, mint valami porond a Colosseumban, cipőt a cipőboltból és még mindig centrumhétfő szlogenekkel Gobbi Hilda hangján, azaz, az épülő és létező szocializmus. Ez teremtette aztán a Magyar László Úttörőházat is a Bagolyárban.

Ma se úttörő, se bagoly, csak egy múlttal terhes épület, ami ez. 1851-ben építette az angol, romantikus tornyos kastélyt bizonyos Zwitkovich Károly hadbiztos, akkor Károly vár volt a neve. Megvette aztán 1871-ben Sövegjártó ügyvéd, aki egy ötmázsás vasbaglyot helyeztetett a homlokzatára, hogy attól fogva Bagolyvár legyen, mint ma is, bár a bagoly már sehol. Viszont 1961-ben költöztek ide az úttörők, s vált Károlyból, baglyosból Magyar László Úttörőházzá. Épp időben, hogy látogathassam, mert ugyanis úrfikoromban itt tartották a rajz szakköröket Pozsonyi János festőművész irányításával.

Magyar László Úttörőház
BDK archívum - Horváth László, 1979.

Sok minden volt ott tanulható, festés, rajzolás, linómetszés és batikolás, meg a képzőművészet ezernyi csínyja, de mégis a legnagyobb élmény a mohos szagú, roppanó lépcsős épület volt, teli soha fel nem táruló titkokkal. Az a rendszer valami perverzió okán ilyen kastélyokba öregeket vagy gyerekeket helyezett, lovardából étkezők váltak, úri szalonokból istállók, így mutatva fricskát a most már el sem lehet dönteni kinek és minek. Mindenesetre 1990-ig szolgálta az épület a pajtásokat, amikor is az ilyen pajtáskodás az ismert okok miatt megszűnt.

És most következik, amivel kezdeni kellett volna, tehát a villamos és az úttörőház örök kézfogója bennem, amíg még vagyok. A távoli Szabó Miklós utcában lakván a rajzszakkörök eléréséhez mindig igénybe kellett venni a villamost, mindig együtt döcögtünk Pozsonyi művész úr színe elé, s ha mindezt fel akarom idézni, elég egy Fantát innom. Mert ugyanis a rajzszakkörök után, tehát villamos előtt mindig be kellett ugranom Margit néni bérmakeresztanyámhoz, aki – akkori nevén – bambival és barackmag sütivel várt mindig. És, ha jól belegondolok, ilyenekből születnek a családregények.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Csak Szombathely

Hirdetés