Eljön a nap, amikor ciki lesz nem színházba járni

Színészek, színésznők, a színház összes munkatársa, Szombathely politikusai, valamint a média képviselői lepték el ma délelőtt az intézményt. Cigaretták gyúltak, puszik cuppantak, nagy ölelésektől, színes nyári történetektől, és

Boldog új évet!

, meg

Jaj, de jól nézel ki!

felkiáltásoktól volt hangos az udvar. Megszületett Szabó Tibke és Bálint Éva második gyermeke, Dorka, emellett két házasságkötés, egy válás (ez lehet, hogy csak a poén kedvéért hangzott el) és egy francia énekverseny is tarkította a színészek rövidke nyarát. Utóbbin Fekete Linda egy kétszemélyes robogót is nyert, ami még mindig Franciaországban várja, hogy hazahozzák...

A színészek is újjáéleszthetnek

A jó hangulatú információátadás mellett persze Jordán Tamás értékelte az elmúlt öt évet, és megtartotta évadnyitó beszédét is, előtte azonban dr. Puskás Tivadar polgármester szólt néhány rögtönzött, ezúttal nem hivatalos szót a jelenlévőkhöz.

Olyan kulturális műhely alakult ki Szombathelyen, ami meghatározza a gondolkodást, legalábbis egy rétegét biztosan. Van egy társulat, egy stáb, amely arra felé megy, amerre a vezetője viszi. Igaz, jómagam nem mindig értek egyet az iránnyal

– mondta a polgármester, mondókáját többször is nevetés szakította félbe, jó ötlet volt a nyarat egy kötetlen stílusú beszéddel zárni.

Amiből ráadásul az is kiderült, hogy politikai pályafutását többre tervezi a jelenlegi ciklusnál:

Jordán Tamással hasonlóak a terveink. Most csak egy ciklusról beszélünk, de majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

A színház következő évadához még annyit fűzött hozzá, hogy a templom már elkészült, már "csak" hirdetni kell az igét. No és annyi biztos, hogy az elkövetkezendő hónapokban a színészekhez is eljutnak a jól ismert bábuk, hisz rajtuk a sor, hogy elsajátítsák az újjáélesztés technikáját (a polgármester újjáélesztési kampányáról többször is írtunk, legutóbb itt).

Válságban a magyar színházi élet

A nagyterem színpadán fekete háttér, fekete függönyök, csak egy kis lépcső, és egy emelkedő szolgált díszletül. Persze rögtön megkezdődtek a találgatások, vajon mit akar ezzel sugallni Jordán Tamás? De hamar kiderült: semmit. Így volt reggel a színpad, amikor megérkeztek az eseményre, ők pedig így hagyták, és inkább egy hangulatos körítést adtak hozzá: kifejezi a puritánságot, a mértéktartást, a szerénységet. Emellett szimbolikus jelentése is van, hisz az emelkedő lehet lejtő is, minden csak nézőpont kérdése, A minimális takarófal pedig jelzi, hogy ugyan van takargatnivalója a társulatnak, de nem olyan sok.

A nevetés után azonban komolyra fordult a szó, és a 21 éve színházdirektorként dolgozó Jordán Tamás megnyitotta a 2012/2013-as évadot.

Soha nem volt még olyan válságban a magyar színházi élet, mint most. A színház feladata ma más, mint akár öt évvel ezelőtt. Sok intézmény kénytelen bezárni, a megmaradtak pedig kétségbeesett harcot vívnak a fennmaradásért

– mondta el az igazgató, de ígéretet tett arra, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy beteljesülhessen az az álma, melyben Szombathelyen elterjed a polgári élet, annak minden szépségével, közösségformáló erejével együtt.

Ehhez persze óriási kitartásra és összefogásra van szükség, de ha mindenki teszi a dolgát, eljön még a nap, mikor ciki lesz nem elmenni egy színházi premierre.

Önző önzetlenséggel vágunk bele az évadba, s a következő öt évbe. A magam részéről önzetlenül megteszek mindent, hogy megvalósuljon az önző álmom, és a Weöres Sándor Színház a keretein túllépve, agorává, fórummá, találkozóhellyé váljon. És olyan vidéki, szombathelyi jelenség legyen, mint három évtizede Kaposvár volt

– hangsúlyozta a direktor.

Az elképzelés megvan, jöhet a megvalósítás

A színházat egy nyitott klubbá emelni, ahova az emberek bejárnak beszélgetni, enni-inni, szórakozni, az előadások után pedig a színészek is „elvegyülnek” a közönség között és eszmét cserélnek, meghallgatják a véleményeket – egészen újszerű gondolat. Jordán Tamás szerint azonban csak így lehetséges életben tartani a haldokló magyar színházat.

Rég megszűnt már az a kultusz, ami Darvas Ivánt, Tolnay Klárit és az egykori művészeket körüllengte, az emberek másképp gondolkodnak, nem emelik piedesztálra a színészeket, sokkal inkább igénylik a közelségüket, a hétköznapi emberi arcukat. Persze ezzel nem minden érintett ért egyet, de Jordán Tamás szerint egy próbát mindenképp megér a gondolat.

Sokak szerint van még a városban egy ezerfős potenciális közönség, akik bár évek óta terveznek színházba menni, eddig még nem jutottak el egyszer sem. Az ő felkutatásukra Jordán Tamás Repülőjátékba kezd, és szeptemberben „becsábítja” a teátrumba az érintetteket. A színházbarátoknak szól ezért az üzenet: ha van olyan ismerősük, akinek csak egy kis nógatás kellene, hogy megnézzen egy előadást, küldje el a nevét és az elérhetőségét a jordan_PONT_tamas_KUKAC_wssz_PONT_hu e-mail címre, és segítsen az igazgatónak a hálózatépítésben!

Addig pedig álljanak itt az évad programjai.