A XIII. Kardok Ünnepe Országos Szerepjáték Találkozó és író-olvasó esten jártunk. A játék és a közösségi élmény évtizedek múltán is tartja magát, ezúttal is telt házat találtunk, a résztvevők két szintet is megtöltve mérték össze tudásukat.
A két szervező Déri Norbert elnök és Ávár Imre modul író volt, a vendég pedig Erdélyi István (Raon), a MAGUS D6 rendszer vezető fejlesztője, akivel beszélgettünk is egyet.
Nyugat: Mióta foglalkozol a szerepjátékkal?
E.I.: Kezdetektől, az internet elterjedésétől, 1997-től napjainkig íróként és szerepjátékosként is kivettem részem a M.A.G.U.S. világának megalkotásából. Később a szerepjátékos rész kicsit háttérbe szorult, aktív és passzív szerzőként több kiadóváltást is megéltem. 2013-tól vagyok a sorozat szerkesztője, illetve írója is. Emellett az összes magyar szerzőt viszem a Delta Vision kiadónál, és íróiskolákat szervezünk, ami elég összetett feladat.
Nyugat: Milyen változások várhatók a szerepjátékban?
E.I.: 2013-tól kerestük azt a szerepjáték rendszert, amely mögé a kiadó oda tud állni. 3 éve dolgozunk az új kialakításán, én most már szerzőtársként is. Az 1993-ban megismert kialakítás alapjaiban változik, egyszerűsödik, viszont ez nem lehetetleníti el a régi játékot, nincs Star Wars-féle „új kánon”, hogy kidobjuk az eddig megteremtett világ felét, aztán vagy tetszik a játékosoknak, vagy nem. A régi karakterek átkonvertálhatók az új rendszerbe, amellyel egy új korszak kezdődik a játékban, bő fél évszázados ugrással. Ez lehetővé teszi, hogy a régi rendszert kedvelők továbbra is aszerint kalandozzanak.
Nyugat: Miért foglalkozik valaki ma, az elektronikus játékok korában ezzel?
E.I.: Hát nem feltétlenül a nagy piac, hanem a téma és a játék szeretete miatt csinálja az ember. Egyfajta szerepjáték reneszánszt érzünk. Az első generáció gyermekei már felnőttek, a szülőknek ismét van rá idejük, illetve egy új generációnak adhatjuk át ezt a közösségi élményt. Nemzetközi trend is van e téren, most fut föl újra a műfaj.
Nyugat: Hogyan sikerül fenntartani az érdeklődést a játék iránt?
E.I.: Tervezünk, igényeket mérünk fel, teljes brand managementben dolgozunk. Több fronton egy irányba vezetjük a csomagot, beleértve kártyajátékot, könyveket, szerepjátékokat. Az irodalmi szekciót Gáspár András, az alkotó halála eléggé visszavetette, az ő örökségét is méltóképpen szeretnék tovább vinni. Vannak terveink lapozgatós könyvre és társasjátékra is. Filmekkel és játékokkal a kis hazai piac miatt versenyezni nem lehet. A kiadó tulajdonosa viszont maximálisan elkötelezett a világ támogatása és fejlesztése mellett, maga is játékos.
Nyugat: Hogyan képes 3 évtized múltán is fennmaradni a játék, amikor ennyi idő alatt több másik bukkant fel, és merült örök feledésbe?
E.I.: Masszív saját táborunk van, az ő igényeiket próbáljuk kiszolgálni néhány év hanyatlás után, emiatt egyszerűbb és modernebb rendszert dolgoztunk ki. Nincs már az a nagyon részletes karakterépítés, mint régen, amely sokakat eltántorított a játéktól. Első, úttörő volt Magyarországon, sok kreatív ember rengeteg munkája van benne, unikális alkotás a maga komplexitásban. A 100. kötet felé közeledünk az irodalmi sorozattal. A sokszínűség értékét mindenképpen megakarjuk őrizni a fő, kalandozó vonal mellett. A régi vágású, heroikus fantasy megint divatba jött. Az új rendszer többféle játékra ad lehetőséget egyetlen világon belül: krimit, kalandot, vámpírosat, horrort, dark fantasyt játszhatunk azonos rendszerben, és amit még elképzelhetünk. Éppen ez a lényeg, hogy az egyszerű keretrendszer bármiféle történetnek helyt adhasson, ugyanakkor megmaradjon a játék élménye.
Déri Norbertet, a találkozó szervezőjét és a Legendák Ifjúsági Szerepjáték Egyesület elnökét is kérdeztük.
Nyugat: Honnan jött a szerepjáték-szerelem, mi motivál évtizedeken keresztül?
D.N.: 1980-as években találkoztunk diákként a SzÜV-be, Spektrum, Commodore 64 számítógépekkel, ezekre már sok játékot leprogramoztak. Sajnos elég korlátozott lehetőséget jelentettek, ahogy a lapozgatós könyvek is. Amíg az AD&D, D&D szerepjátékokkal nem találkoztam addig a számítógépes kalandjátékokkal játszottunk, amit átültettük négyzetrácsos papírra, hajtogattunk figurákat kupakokra, labirintusokat készítettünk. Dobókockákkal, játékmesterekkel játszottunk már 1987-től. Angol nyelvtanulásnak jó volt, ma is látjuk hasznát, illetve kreativitásunkat is kiélhettük. Természetesen az akkori fantasy filmek és könyvek is hatottak ránk. Egészen más saját főszereplésünkkel átélni egy történetet, mint amikor egy forgatókönyvíró azt mondja, hogy így lesz, és végig nézheted egy filmen, beleszólásod ugyanakkor nincs a történetbe.
Nyugat: Mikor találkoztatok a magyar szerepjátékokkal?
D.N.: A Kard és Varázslat készült először magyarul még ebben az időben. 1989-ben ismertem meg két nagyszerű embert, a kőszegi illetőségű Ávár Imrét és Ávár Tamást akikkel osztálytársak és legjobb barátok lettünk. A szerepjáték ülések Kőszegen, Imiék házában zajlottak. Egy idő után, mivel lusta voltam Kőszegre járni, Szombathelyen létrehoztuk klubunkat Vágvölgyi András népművelő segítségével, az Oladi Művelődési Központban. Itt tudtunk szombati napokon találkozni, illetve nyári szünetekben. 1989-ben megalapítottam a Legendák szerepjáték klubot, ebből nőtt ki az egész történet. Asztal, szék, kockák, jó társaság és fantázia kellett csak hozzá. Amíg anyu otthon főzött, a hasonló érdeklődésű gyerekek itt különböző játékrendszerekkel ismerkedhettek. Ma már 17 szerepjáték-rendszert ismerek, 4-et korábban meséltem, ma már inkább csak játszom. Ezek között vannak specifikusak, de több játéklehetőségeket biztosítók is. Ma egy játékos társunk, Feltzner Balázs nagypapájának egykori, kerti fodrász műhelyében kialakított klubhelységében folytatjuk találkozóinkat.
Nyugat: Hogyan nőtte ki magát a klub országos szintre?
D.N.: Szerettünk volna más játékosokat megismerni, ezért a Legendákkal, 1993-tól M.A.G.U.S. találkozókat szerveztünk. Részt vettünk utóbbi fejlesztésében is. Gáspár András, a M.A.G.U.S. szerepjáték egyik kitalálója és több regény írója sajnos 2020. január 14-én elhunyt, így a Kardok Ünnepe megnyitóját követően 1 perces néma felállással emlékeztünk meg róla. Ő Wayne Chapman álnéven több könyvet is írt. (Halál havában, Észak lángjai, stb.). Közben barátaink szerepjáték könyvesboltot is alapítottak, országosan terjeszkedtek, nagyon sok ritkaságot lehetett tőlük beszerezni. Az 1990-es évek második felében bejöttek a figurák, kártyák, stratégiai játékok (Magic, Kiválasztottak, stb.), ezekből is szerveztünk országos játékokat.
Nyugat: Honnan jött a harci játékok ötlete?
D.N.: „A Legendák” néven kitaláltunk egy élő szerepjáték rendszert. Először a Kőszegi hegyekben játszottunk, két kitalált ország, kitalált politika sajátos képviseletében különböző karaktereket, dalnokot, varázslót, harcost, lovagolt és amilyen szerep még eszünkbe jutott, saját készítésű jelmezekben. Gyakorló fegyvereket használtunk, vastag szivacs csomagolásban. Több hektárnyi területen (pl. Pilisborosjenőn), dobókockázás nélkül működtek ezek a történetek, amelyeket egyedileg találtunk ki minden alkalomra. Mint az életben, lehetett csatázni, diplomáciát folytatni, akár árulással is a célt elérni. Úttörő- és cserkész-táborok, számháborúk egyfajta továbbfejlesztése volt. Varázslat például egy teniszlabda-dobás volt, a fényvarázs egy zseblámpa, vagy védő varázslat működött fél lábon állva, amíg a szereplő bírta. Végeredményben a készségfejlesztés és a szórakozás mellett egy kis testedzést is belevittünk a dologba.
Nyugat: És a folytatás?
D.N.: A lehetőségek sajnos időközben beszűkültek, de mindig igyekeztünk megtalálni a megfelelő helyszínt. Pl. a Savaria kollégiumban is voltunk, itt külön szobákban, reggeltől estig, vagy akár éjjel is lehetett játszani 2-2 és fél napon keresztül. Bármilyen szerepjáték terítékre kerülhetett, akár film- vagy könyv adaptációkból pl.: Star Wars és Gyűrűk ura...
Nyugat: Mit gondolsz a M.A.G.U.S. változásáról?
D.N.: Nagyon leegyszerűsödött a régihez képest, sok alapvető játékelem nincs már benne. Ez lendületet adhat az új generációnak, illetve egy másfajta játékot. Dinamikus, életszerűbb lesz, nem kimondottan harcorientált. Annak nagyon örülök, hogy ma már nem kell azt magyarázni, mi a szerepjáték, tudják az emberek, mi az, és sokan a M.A.G.U.S.-ról is hallottak.
Nyugat: Mennyire tekinthető országosnak a rendezvény?
D.N.: Talán már nemzetközinek is nevezhetem, bár nem így terveztük. Jöttek játékosok Ausztriából és Horvátországból is, Magyarországról Pomázról, Debrecenből, természetesen Kőszegről és több más városból is. Sajnos ma már korlátaink vannak, 11 csapatot tudunk fogadni a jelenlegi helyszínen, ahol Rába Attila, Simon Gábor és Simon-Mesics Noémi barátaink segítségével tudtuk megrendezni az összejövetelt. Nagyon örülök annak is, amikor hirtelen több író is megjelenik rendezvényünkön (itt most öttel is találkozhattunk 1 óra leforgása alatt), illetve az évek során megrendezett találkozókon többen is önzetlenül, saját műveiket ajánlották fel díjazásként.
