Csillag Tamás a Bolyai végzős tanulója. Rövidesen érettségizik, hogy aztán Abhu Dhabiban tanulhassa a politikus mesterséget.
Pókember is segített
- Hol van Abu Dhabi?
- Jajj ne, mindenki ezt kérdezi.
- Tudtad volna a választ rá egy évvel ezelőtt is?
- Na jó, megfogott. Elsőre az emberek többsége azt mondja, Dubai, de a Közel-Kelet is szinte mindig szóba kerül. Szaúd-Arábia mellett van, a Perzsa-öböl mellett.
- Jó tanuló vagy?
- Maradjunk annyiban, hogy jól beszélek angolul és rendkívül ambiciózus embernek tartom magam.
- Hogy került egyáltalán kapcsolatba a New York-i egyetem Abu Dhabiban működő politikus képzőjével?
- A Bolyait jereste meg a New York-i egyetem, két diákot jelölhettek erre a programra. Rajtam kívül még Kovács Krisztián, és Kun János próbálkozott.
Rengeteg esszét írtunk és küldtünk ki nekik. Kíváncsiak voltak, mit akarunk elérni az életben, hogyan akarjuk azt megvalósítani, mit gondolunk a világról. Nem volt egyszerű. Az első írást egy este alatt kellett összehozni - természetesen angolul. Nem sikerült jól, nagyon meglepődtem, hogy továbbmentem. Azis komoly fejtörést okozott, amikor arról kellett írni, hogy ha találkozhatnék egy híres New Yorkival, akkor ki lenne az.
- Igen, elég nagy a paletta...
- Beismerem, nekem csak Pókember jutott eszembe. Ezt a tesztsort amerikaiaknak találták ki, nyilván híres budapestit könnyebben találtam volna... Persze kereshettem volna a neten, de aztán végül amellett döntöttem, hogy őszinte leszek. Maradt Pókember. Megírtam, hogy a gyerekkorom egyik meghatározó szuperhőse volt, akit az önzetlensége miatt nagyon tiszteltem.
- Hogy tetszett a New Yorki egyetemen egy magyar diák véleménye Pókemberről?
- Na, ezt konkrétan nem tudom, az viszont biztos, hogy rengeteget dolgoztunk a feladatokon. A suliban lemaradtunk, a válasz pedig, hogy felvettek-e csak nem akart megérkezni. Reggel e-mailt néztünk, délben e-mailt néztünk, este ugyanez. Két hetet kellett várni. Akkor meghívtak minket egy nyílt hétvégére Abu Dhabiba.
Soha nem késett a busz
- Nem szokványos iskolalátogatás.
- Harminc országból voltunk, ötvenen. Európából heten, ebből pedig négyen magyarok. Amikor elindultunk, fogalmunk sem volt, mit kell teljesítenünk ott. A hivatalos részét nem is vitték túlzásba, utolsó nap egy tanárral találkoztunk, aki picit beszélgetett velünk. Elsősorban arra volt kíváncsi, hogy éreztük magunkat.
- Ez szokatlan felvételinek tűnik...
- Amikor megérkeztünk a repülőtérre, egy VIP ember várt minket egy kis táblával, amire rá volt írva a nevünk. Pont mint a filmekben. Az egyetlen rossz élmény is idekapcsolódik, hogy elvesztek a csomagjaink. Az egyetem azonban segített, tudtunk venni magunknak ruhát.
- Megérkezik egy szombathelyi diák az arab világba. Nem lehet könnyű, hiszen egészen mások a szokások.
- Még itthon kaptunk egy tájékoztatót arról, hogy mit szabad és mit nem. Ez kitért az öltözködésre, a viselkedésre. Megtudtuk, hogy a hölgyeknek nem kell csadort viselni, de konzervatívabban kell viselkedni, mint idehaza. Cső toppot például tilos felvenni.
A fiúknál nem volt ennyi szabály. A teát, vagy kávét nem illik visszautasítani. Hát ittunk belőle épp eleget. Keserű volt. Tilos érintkezni lányokkal, férfi férfival viszont nyugodtan sétálhat kézen fogva. Ez egyáltalán nem volt egyedi eset. A tájékoztatóban ugyan nem volt benne, de láttunk az utcán birkát és kecskét áldozni is. Igaz utána azonnal jött a takarító személyzet és rendet rakott.
- Olajozottan működnek a dolgok arrafelé.
- Igen. Ezt tapasztaltam. A busz soha nem késett, soha egy perc csúszás nem volt. A Sheraton Hotelben laktunk. Saját tengerpartja volt és káprázatosan szép volt.
Ahogy megérkeztünk, csoportokra osztottak minket, gondoskodva arról, hogy mi magyarok máshova kerüljünk. Volt egy vezetőnk, aki tudatosította bennünk, hogy bármilyen kérésünk van, azonnal mondjuk. Kibéreltek csak azért egy lakosztályt, hogy ott összejöhessünk. Állandóan volt étel, négy laptop, internet és bármikor bármennyit telefonálhattunk haza. Ingyen.
Ez egy meggyőző hétvége volt
- Ez eddig lobbynak, nem felvételinek tűnik.
- Nem, valóban. Ez egy meggyőző hétvége volt. Azt akarták, lássuk, mit veszítünk, ha nem őket választjuk. Mert voltak olyan amerikai diákok, akik komolyan azon gondolkoztak, hogy melyik jó nevű egyetemre menjenek. Mert ez az intézmény mégiscsak most indul, mi leszünk az első diákok.
Én féltem is attól, hogy kevés szak indul, nem tudunk majd mindent tanulni, de megnyugtattak, ha vannak kéréseink, kívánságaink akkor szereznek tanárt, aki azt nekünk megtanítja. Az iskolába belépve is csak ámultunk. Nem volt túl nagy, de rendkívül high-tech. Faltól falig Apple gépek. Ami ott volt, azon még az amerikaiak is ledöbbentek.
- Felmerül a kérdés, hogy vajon az arab világban megvan-e minden, ami egy fiatalembernek kell. Eltud-e menni diszkóba, be tud-e ülni egy kávézóba a tengerparton.
- Minden van. Koncertek a klasszikustól a rockig. Vannak Diszkók. Sivatag ide vagy oda, lehet korcsolyázni, és ha pár kilométert utazunk, még síelni is lehet. Van jégkorong csapat is, de a krikettért megörülnek. Ennek ellenére nem jöttek zavarba, amikor azt mondtuk, mi azért inkább focizni szeretnénk. Azt mondták, sebaj, építenek pályát, lesz az egyetemnek saját csapata.
- Magyarországon különösen nagy „kultúrája” van a foci és a politika kapcsolatának. Bajnai Gordon már a második olyan miniszterelnök, aki igazolt játékos...
- Itt azért még nem tartunk. :) Én is szeretek focizni, az osztálycsapatban kapus vagyok vagy balhátvéd.
- Azt abszolút értem, miért akar valaki 18 évesen focizni, de az továbbra is rejtély, hogy miért akar politikus lenni. A mai magyar közéletet figyelembe véve, nem sok érv szól-e pálya mellett...
- Engem ez nagyon fiatal korom óta érdekel. Már általános iskolában diákönkormányzati tag voltam, indultam diákpolgármesternek. Aztán a gimnáziumban a diákönkormányzat vezetője lettem. Mellette persze készültem orvosnak. Aztán kijutottam Rotterdamba a diákparlamentbe, és akkor minden eldőlt. Rengeteg fiatal, tele ambíciókkal, akik más háttérrel, más módon, de tenni akartak Európáért. Leadtam a biológiát, a kémiát és nekiálltam a történelemnek.
- Illúziók miatt a nagy váltás?
- Ezek nem illúziók. Igenis hiszek abban, hogy a mi generációnkból nem olyan politikusok lesznek, mint a maiak. Mi tenni akarunk, és ezt nagyon komolyan gondoljuk.
Európai politikus akarok lenni, aki tenni akar Magyarországért. De ne kérje tőlem azt, hogy konkrétan elmondjam, pontosan mit szeretnék csinálni. Talán az oktatás terén dolgoznék. Ez az egyetem, ahova járni fogok, remek kapcsolatokat teremt majd, hiszen beutazhatjuk a világot. Fél évet tölthetünk Ghánában, Párizsban vagy éppen Shanghaiban. Ismerősökkel fogunk találkozni tehát akkor is, ha elkezdjük a munkát.
Abu Dhabiban egyébként nem titkolták, a jövő vezető politikusait, tudósait akarják felnevelni.
Az Apple gépek fogságában
- Mit szóltak itthon?
- Ámulnak és bámulnak. Féltenek, hogy annyira elragad ez az egész, hogy soha többet nem jövök haza. Lassan azonban kezdi mindenki felfogni, hogy milyen lehetőséget kaptam. Kiktől tanulhatok, milyen körülmények között, mi lehet belőlem. Sok osztálytársam azt mondja, ők nem merték volna vállalni ezt a váltást, és nem mentek volna ki, én azonban már az első perctől kezdve tudtam, ha megkapom a lehetőséget, másnap csomagolnék és mennék. Tele vagyok ambíciókkal és nem félek az újdonságtól. Politikus akarok lenni.
- Újdonságban lesz részed bőven.
- Biztosan furcsa lesz, hogy osztálykiránduláson búvárkodni, Indiába vagy éppen New Yorkba megyünk. Az Apple gépek is lenyűgöztek, sőt talán azok tetszettek a legjobban.
