Vacogva összehúzták magukat miközben telefonáltak, majd óráknak tűnő percek után - a lábujjak lefagyásának határán - megjött, akire vártak és együtt bementek az időpont ellenére még furcsán üres aulába. Benn már a Paganza énekelte - két fenyegetően közeledő időpontra: a matek érettségire és a Valentin-napra való a tekintettel - szerelmes dalát: „Olyan vagy nekem, mint a Thalész-tétel”.

HS7 koncert a moziban

Egyik évben, talán tavaly, de arra, hogy „tavasz volt, vagy ősz, vagy tél, vagy nyár, nem emlékszem már…”, mindenesetre akkor a Jurij játszott ugyanitt, az akkor is ugyanilyen kecsesen kongó teremben, az előzenekarok nehéz sorsára kárhoztatva. Ők is egy hasonló témájú dalt énekeltek, a konvergens címűt, ami valahogy így hangzott: „Hogyha bármely epszilonhoz, ami egy icipici pozitív szám, létezik egy küszöbindex, akkor már király - kiiirrrály!” Bár elsőre rémisztően hangzik, de én nem félek, hogy nem fogom érteni az alternatív zene új nyelvét, mert Lecsó „azt mondta segít nekem a matekban, mert eddig ostoba módszerrel tanultam…”

HS7 koncert a Savaria moziban

Egész kevesen voltak, olyan 100-120 ember, a színpad előtt táncoltak, ugráltak „száguldva távoli fények felé...” Így nem volt se tülekedés és egymás lábán taposás, se az a dög meleg, ami a moziban rendezett koncertek sajátja. Az a – viszonylag – kevés ember, aki ott volt, viszont biztosan nem tévedésből került oda. Mindenki, az ifjúság, a fölnőttek, sőt, még a fotósok is tudták a dalszövegeket, szóval mindenki együtt ordított és tombolt. Én a színpad sarkában álltam épp, mikor szóltak nekem is, hogy „mozdulj, mozdulj, mint, ha lennél ember!” de én „mondtam, hogy kösz nem, csak itt benn a fejemben” táncolok inkább „és szívszakadva énekem, hogy” „Márta vagyok, neked mártír.”

Ha te viszont egy igazi HS7 rajongóhoz méltóan tomboltál, akkor egy órával, egy visszatapsolással és két ráadásszámmal később hulla fáradtan indultál a ruhatár felé „és keresni kezdted a cédulát. Zsebbe nyúltál, oda volt gyűrve” és némi simítgatás után vetted észre, hogy pont a hetes az. Aztán két pulcsi, kabát, sapka, kesztyű, sál és indultál haza a Mennyország utcába.