Dennis Kelly: DNS 

Bandába verődve, brahiból halálra szívatni a legbénábbat, meddig buli? (Dennis Kelly: DNS)

Miért és hogyan fajulhatnak idáig a dolgok, a haveri ugratástól hogyan juthatnak el akár a gyilkosságig? Erre keresi a választ a WSSZ-ben Matusek Attila első rendezése.
 
 

Bandába verődve, brahiból halálra szívatni a legbénábbat, meddig buli? (Dennis Kelly: DNS)

Miért és hogyan fajulhatnak idáig a dolgok, a haveri ugratástól hogyan juthatnak el akár a gyilkosságig? Erre keresi a választ a WSSZ-ben Matusek Attila első rendezése.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Bandába verődve, brahiból halálra szívatni a legbénábbat, meddig buli? (Dennis Kelly: DNS)

Miért és hogyan fajulhatnak idáig a dolgok, a haveri ugratástól hogyan juthatnak el akár a gyilkosságig? Erre keresi a választ a WSSZ-ben Matusek Attila első rendezése.

Mielőtt bárki azt hinné, messze vagyunk az efféle brutális banda-sztoriktól, kattintsanak csak vissza! Az elmúlt hetekben két olyan borzalom is bejárta a sajtót, amiben magyar fiatalok néhány ital után csoportosan megerőszakoltak a közösségből egy lányt, közben felvették… Még tavaly magam is beszélgettem olyan, az egyik elitgimnáziumba járó gyerekekkel és szüleikkel, akik összeverődve azzal ütötték el az időt, hogy Szombathely Fő terén iszogatás után hajléktalant zaklattak.

Miért, hogyan fajulhatnak idáig a dolgok, ártatlan ugratástól hogyan juthatnak el akár a gyilkosságig?

A válaszra kísérlet Matusek Attila első rendezése, a DNS, ami amúgy egy angol kortárs darab, eredetileg DNA címen futott.

A szerzőről annyit, hogy Dennis Kelly nem az vasalt inges londoni belvárosi úri gyerek. Lakótelepen nőtt fel, négygyermekes bevándorló katolikus ír családból származik. 16 évesen elege lett a suliból, dolgozott szupermarketekben, ivással, verekedéssel telt a fiatalkora. Az amatőr színjátszás volt az egyetlen, ami a hivatalos önéletrajzába ebből a korszakból belefér. Aztán a londoni Goldsmith Collegban elvégzett Dráma és színház szakkal a háta mögött Kelly 30 évesen tiszta lappal nekivág a drámaírói karriernek. Volt miből merítenie a témáit…

A DNS című darabjában arra keresi a választ, hogy átlagos középiskolás srácokban és csajokban a szivatós játék hogyan és miért fordul át kegyetlen durvasággá. Mindannyian érzékelik a történtek súlyát, eluralkodik rajtuk a pánik, de nagyon különbözőképen emésztik a dolgokat. Ki hogyan próbál megbirkózni a bűn súlyával, milyen mentségeket fabrikál magának? Hogy tudnak kimászni az általuk okozott slamasztikából? Meddig mennek el?

Erős a kezdés: sötét tér, külön-külön álló és mobilozó fiatalokkal, aztán megérkezeik a balek, a Palimadár, kezdődhet a játék

Egy sufniban találjuk magunkat, zárt világban, ahol nincsenek felnőttek, láthatatlanok, saját belső törvényeik vannak, ranglistájuk, mint a videón a majmoknak, elvannak a saját falkájuk saját törvényei szerint. Többnyire végtelenül egyszerű dolgokra vágynak: hogy szeressék, befogadják és elfogadják őket, hogy hatalmuk, közegük, családjuk legyen. Talán egy srácnak van konkrét célja, terve, mások csak vannak, vagy félnek, vagy csak elfogadják azt a biztonságot, amit a csoport ad. Mindenkinek meglesz a maga indoka, amiért épp ehhez a bandához csapódik, és beszáll a kegyetlen játékba.

Én a főpróbát láttam, nem diákközegben, pedig úgy még érdekesebb lett volna, ők hogyan reagálnak, látni az arcokat...

A színészek nem tizenévesek, de fiatalok és hitelesek, bevonzanak a játékba. Hátborzongató Jámbor Nándor angyalarcú, hallgatag pszichopatája, közelről figyelem, mikor esik ki szerepből, de nem. Erős Gonda Kata, Kenderes Csaba, és sorolhatnám tovább a szereplőket. Elröppen úgy másfél óra, hogy igazán várnám még mi lesz, hova fut ki ezeknek a srácoknak és csajoknak a sztorija. Nem is kívánok ennek az előadásnak más utóéletet, csak azt, hogy nagyszámú tizenéves közönsége legyen. És azt, hogy szervezzenek minél több kibeszélős drámapedagógiai foglalkozást köré. Miért?

A darab kapcsán eszembe jutott az a privát beszélgetés, amiben általános iskolás lányok, akkor még nem ballagtak el, elmesélték nekem, hogy hétvégente az a buli, hogy páran összejönnek, ellopják az apjuk bárszekrényéból a piát, isznak, aztán felveszik egymást mobillal, az idétlen fotókat pedig dobják ki az Instagramra. De elvinném őket erre az előadásra!

Szereplők:
Lea/Alberti Zsófi
Pali/Jámbor Nándor
Tóth G./Balogh János
Ricsi/Szabó Róbert Endre
Csilla/Gonda Kata
Dani/Kenderes Csaba
Kata/Ostyola Zsuzsanna
Ádám/Kazári András

Közreműködik: Bajomi Nagy György, Újhelyi Barna

Videó: Kaczmarski Ágnes
Zene: Szabó Róbert Endre, Horváth Dániel
Jelmez: Varga Alexandra
Hang-, fény: Simon Ottó
Smink/haj: Takács Katalin
Kellék: Viszlay Zoltán Fülöp
Súgó: Jenei Ágnes
Rendezőasszisztens: Győrváry Eszter
Rendező: Matusek Attila

Bemutató: 2018. június 17. 19 óra, Stúdiószínpad

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés