Októberben írtunk arról
Kelta ezüstkincset rejtett a föld a 7,5 milliárdos szombathelyi trafóállomás alatt October 21. 15:13 , hogy nem mindennapi régészeti felfedezéseket hozott a szombathelyi északi transzformátor-állomás építése. A Muskátli utcában, a 7,5 milliárd forintos energetikai beruházás helyszínén közel 400 régészeti emléket találtak, köztük egy több mint 200 darabból álló kelta ezüstkincset.
Az E.ON most újabb részleteket osztott meg a feltárásokról, és egy jó hírt is közölt: a leleteket a közeljövőben a Savaria Múzeum időszaki kiállításán a nagyközönség is megismerheti.
208 ezüstérme lapult alig 40 centiméter mélyen
A kincs pontosan 208 ezüstérméből áll, össztömege meghaladja a két kilogrammot. A szakemberek szerint az úgynevezett velemi típusú tetradrachmákról van szó, amelyeket a Krisztus előtti második század végén vagy az első század elején verhettek.
A pénzeket egy gödörben rejtették el, egy részüket pedig egy kis edényben helyezték el. Különösen meglepő, hogy a kincs mindössze 30–40 centiméterrel a földfelszín alatt lapult. Az évszázadok mezőgazdasági munkái már megbolygatták a leletegyüttest, a régészek először csak néhány érmére bukkantak. Fémkeresős szakemberek segítségével aztán fokozatosan jutottak el a kincs központi részéig.
Az érméket feltehetően a Velem–Szentvid térségében verhették, amely légvonalban nagyjából 15 kilométerre található a szombathelyi lelőhelytől. A kincs elrejtésének okáról a régészek között sincs teljes egyetértés: lehetett az isteneknek szánt áldozati ajándék, de az is elképzelhető, hogy valamilyen válsághelyzetben rejtették el a vagyont.
A lelet jelentősége nem pusztán az egykori vásárlóerejében rejlik. A pénzek ritkasága, ezüsttartalma és megtalálásuk pontos körülményei miatt a régészek szerint pénzben aligha fejezhető ki az értékük.
Egy kutya is otthagyta a nyomát a római kori építkezésen
A feltárás azonban nem csak a kelta ezüstkincsről szólt. A csaknem hétezer éves történeti időszakot átfogó ásatás során számos olyan tárgy került elő, amely az egykori lakók mindennapjairól árulkodik.
A legrégebbi leletek közé tartozik egy csaknem hétezer éves, apró, csiszolt kőből készült vésőbalta. A régészek szerint ezt egykor erdőirtáshoz, famegmunkáláshoz vagy építkezéshez használhatták. A kora vaskorból egy pávaszemmintás üveggyöngy is előkerült, amely valaha egy ékszer része lehetett.
A korabeli temetkezési szokásokról azok az edények mesélnek, amelyeket az elhunytak mellé helyeztek, feltehetően étellel és itallal megtöltve. A kelta időszakból pedig egy földbe mélyített épületben talált kézimalom két, épségben fennmaradt köve került elő.
A területen a római korban villagazdaság működött. Bár az épületek jelentős részét az évszázadok során elbontották, a régészeknek sikerült részben rekonstruálniuk a központi épület alaprajzát is. Az egykori épületrész mintegy 300 négyzetméteres lehetett.
Innen került elő az egyik legszokatlanabb lelet is: egy római kori téglatöredék, amelyen egy kutya mancsának lenyomata maradt fenn. A téglát feltehetően az épület padlófűtési rendszerének fűtőterében használták.
Hamarosan a múzeumban is találkozhatunk velük
A régészek 2023 és 2025 között dolgoztak a területen. Az építkezés előtt és a földmunkákkal párhuzamosan végzett feltárások során csaknem 400 régészeti emléket és több ezer leletet dokumentáltak. A legkorábbi tárgyak a Krisztus előtti ötödik évezredből származnak, a feltárások pedig egészen a kora újkorig vezettek.
A területen ma már az E.ON új villamosenergia-alállomása működik. A vállalat közlése szerint a beruházás és a régészeti munkák összehangolásával sikerült biztosítani, hogy az építkezés mellett a történelmi emlékek szakszerű feltárása és dokumentálása is megtörténjen.
A következő fontos állomás tehát már nem a föld alatt, hanem a múzeumban lesz. Az E.ON tájékoztatása szerint a leleteket a közeljövőben a Savaria Múzeum időszaki kiállításán mutatják be. A pontos időpontról és a kiállítás részleteiről egyelőre nem közöltek információt.