Eltűnt finomságok nyomában

Csak egy idő után tűnik fel, hogy egykor keresett, közkedvelt finomságok tűnnek el az üzletekből. Olyanok, amelyek ma is sokaknak hiányoznak.
 
 

Eltűnt finomságok nyomában

Csak egy idő után tűnik fel, hogy egykor keresett, közkedvelt finomságok tűnnek el az üzletekből. Olyanok, amelyek ma is sokaknak hiányoznak.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Eltűnt finomságok nyomában

Csak egy idő után tűnik fel, hogy egykor keresett, közkedvelt finomságok tűnnek el az üzletekből. Olyanok, amelyek ma is sokaknak hiányoznak.

Furcsa teremtmény az ember. Sokáig fogyasztja kedvenc ételét, aztán szinte fel sem tűnik neki, hogy hiányzik, hiánycikk. Mindaddig, amíg eszébe nem jut, és rá nem fanyalodik. Nos, valahogy így vagyok egyik kedvenc cukrászsüteményemmel, a Sarokházzal.

Gyermekkoromtól fogva rendszeresen kértem a cukrászdákban, de az utóbbi években mintha elfelejtettem volna. Persze nem felejtettem el, csupán az történt, hogy kikopott a cukrászdák választékából, s fel sem tűnt a hiánya. Aztán, amikor betértem Szombathely egyik legrégebbi és legkedveltebb cukijába, és beugrott, hogy itt ettem valamikor a legfinomabb Sarokházakat, már meg is kívántam.

Volna. Mert, mint a pultban álló hölgytől megtudtam, a főnökség kivette a kínálatból a Sarokház alapját, a csokoládétortát, így nem tudnak Sarokházat készíteni. Hogy miért éppen a csokitortát vették ki – amely más cukrászok szerint is az egyik legkedveltebb torta -, talány. Aztán több cukrászda felkeresése után kiderült, hogy a Sarokház már csak az építőiparban létezik. Még ott sem kapható, ahol finom csokitortát is készítenek. (A Sarokház lényegében szőnyegszerűen, vastag tejszínnel beborított csokitorta.)

De nemcsak a Sarokház veszett, vész a múltba. Hasonló, tejszínnel gazdagon bevont sütemény volt valamikor a Csőszkunyhó. Igaz, már az 1970-es, ’80-as években sem sok helyen lehetett kapni. Először egy század eleji hangulatot árasztó hévízi cukrászdában kóstoltam meg, még az átkosban is meglehetősen borsos árért. Később a kőszegi Strucc hajdani presszójában fogyaszthattam.

Az Indiáner és a Párizsi csúcs (sokan keverik a Piramis szelettel) valamikor szinte valamennyi cukrászda választékában ott volt, most jó, ha egy-két helyen kapható. Egy régi, nagy tapasztalatú cukrász szerint azért, mert eléggé munkaigényesek, gyorsan túl kell adni rajtuk. Márpedig manapság nem vesznek naponta tucatszámra süteményt sem, ahogy fagylaltból sem kérnek a legtöbben 150-170 forintért három-négy gombócot.

S, ha már az édességeknél tartunk, az idősebb generációnak még sokat mond az egykor az élelmiszerboltok többségében kínált pirosas színű, vegyes gyümölcsíz, köznyelven a „Hitler- szalonna”. Ez lényegében egy lekvárfajta volt (ma inkább dzsemnek neveznék), amelyet tömbben árusítottak, és úgy szeleteltek, akár a tömbös sajtot. Egy hálószerű tetővel védték a legyektől, a szennyeződésektől, úgy, hogy azért még levegőt is kapjon. Kiváló volt nemcsak kenyéren, de különböző süteményekben, úgymint az isler, a fánk vagy a bukta. Nos, annak bukta van, aki manapság „Hitler-szalonnát” szeretne enni. Eltűnt a boltokból. Állítólag néhány helyen – főként piacokon – feltűnik egy házilag után gyártott változata, de ez már nem az igazi.

Kár a fentebb említett – s messze nem az összes – eltűnt finomságért. Hiányuk miatt nemcsak az ínyencek bánkódhatnak, de tovább szűkítik a klasszikus, úgynevezett retro-termékek körét.

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés