"22 éve dolgozó fotós veterán, aki a maga megátalkodott módján örökíti meg a dolgokat, egy nagy arany középső ujjat mutatva a tradíciónak" - áll a John Michael Cooper munkásságát taglaló PR-szövegben. Az extrém fotográfus nevét világszerte sokezren veszik szájukra remegve, hiszen tudják: mindig olyat kapnak tőle, amit mástól nem fognak. Legismertebb kitalációja a már egy évtizedes kort megért "Trash The Dress" (magyarul nagyjából: kukába a ruhádat) trend, ami egyre több menyasszonyt és fényképészt hódít meg magának.
A las vegas-i művész koncepciója valami ilyesmi: felejtsük el a hófehér elegancia mindenhatóságát, ünnepélyesen tépázzuk meg azt a ruhakölteményt, de legalább annyit tegyünk, hogy a díszes arát emeljük ki eredeti környezetéből! Ebből kiindulva a kecskeszakállas-piercinges fotós képein ábrázolta már a boldog feleségeket kietlen sivatagban, szakadt-rozsdás autó mellett, repülőtér melletti szögesdrótnál. Legismertebb fotóján odáig ment, hogy lángba borította a tündéri dresszt - természetesen nem akkor, amikor a menyasszonyon volt, hanem két külön készített kép egybefésülésével. "Egyébként alig tíz másodperc alatt elégett a ruha. Szóval próbáljanak meg nem tüzet fogni, amikor menyasszonyi ruhában vannak" - adja az évszázad tanácsát Cooper.
Alternatíva a giccstől irtózóknak
Sokakat zavarhat, hogy egy méregdrága, és valahol a szentség glóriájával övezett ruhának ilyen sorsot szánnak - pedig a fénykepezés végeredményeként alakot öltő kontrasztok lebilincselőek és felszabadító hatásúak is tudnak lenni. És hogy miért választja valaki ezt a fajta fotózást? "Óriásit csalódtunk, amikor a hivatalos esküvői fotózást kettészelte a leömlő eső, mi pedig fedezékbe rohantunk. Azóta már megbántuk a döntést" - mesélte a Dailyecho-nak a southamptoni Nicky Burke, aki azóta már megismételtette a fotózást, amint besétál a tengerbe, a parton nézelődők nagy meglepetésére, az enyészetnek áldozva 400 fontot érő ruháját.De akit még ez, és a fotók szépsége sem győzött meg, annak a nemzetközi Trash The Dress blog gyorsan ideológiai hátteret is kanyarít: "Miért tennéd tönkre az esküvői ruhát? Inkább az a kérdés: miért ne? Elkötelezted magad a férjed mellett. Ő az egyetlen és igaz szerelmed, nemde? Akkor sosem lesz még egyszer szükséged erre a ruhára. És nem, a lányod sem fogja viselni húsz-harminc év múlva. Szóval két választásod van: begöngyölöd műanyagba és kidobod, vagy pedig megmutatod a férjednek, mennyire elkötelezett vagy a ruha megsemmisítésében. És még néhány vidám képpel is gazdagodsz!"
Nem csak egy kaptafára készülhet
Vérmérséklettől és ízléstől függően lehet válogatni az egyes TTD műfajok között, mert nem csak egy van belőle. Aki bevállalta, de nagyon nem akar elmélyedni benne, az megszavazhatja magának a természet lágy ölét, elterülhet egy mohával benőtt kősziklán, vagy begázolhat egy erdei patakba - de Amerikában közkedvelt a tanyasi gazdaság mocskos szerszámai és érdeklődő haszonállatai közötti fotózkodás is. Lehet viccesre venni a figurát mindenféle komolytalan kiegészítőkkel (például csíkos zokniban felültetni az arát egy hullámvasútra), elmenni extrémebb irányba (láncokkal, művérrel, vámpírnak ábrázolva az alanyt), a legkeresettebb vonal persze - már csak a műfaj elnevezéséből adódóan is - a kosz beemelése a művészi kompozícióba. A határ a pénztárcán túl a csillagos ég, és az ifjú pár bátorsága.
