Az egyik megoldás, hogy a fényképezőgépet közvetlenül kötöttük össze a számítógéppel, aminek több hátránya is van, például hogy általában a fényképezőgép akkumulátorát merítjük vele, és sok gépnél előfordul az is, hogy ha nem a megszokott gépünknél dolgozunk, akkor illesztőprogramok – driverek – telepítésével kell szórakoznunk.
A másik lehetőség, hogy kártyaolvasóba tesszük a gép memóriakártyáját, és így töltjük át gépre az elkészült fotókat vagy videókat. Itt is több kompromisszumot kell kötni: plusz kiadás a kártyaolvasó, minden alkalommal ki kell szedni a memóriakártyát a gépből, letörik az esetleg nem megfelelő minőségű ajtó a gépről, stb. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mi van ha otthon marad a kábel vagy a kártyaolvasó, ráadásul a több gép többfajta csatlakozójából eredően a kábelek száma is drasztikusan megnő.
Bár még annyira nem elterjedt és nagyon sokan nem is tudnak róla, de létezik egészen jól működő, kényelmes és gyors megoldás ezekre a problémákra, ez a rádiós átvitellel működő memóriakártya. Mielőtt valaki azt hinné, hogy a szolgáltatások sora kimerül az egyszerű gépre mentés funkcióban, azoknak sok meglepetést fog tartogatni a következő néhány sor. Először a régebbi, de most felfrissített típust, az Eye-Fi névre hallgató Wi-Fi-s SD kártyát mutatjuk be néhány szóban.
Eye-Fi - nem csak másol
A történet 2007-ben kezdődött, amikor is a 2GB-os kártya jelent meg, azóta egyre bővült a kínálat és most már ott tartunk, hogy a legújabb generációs változat már 8GB-os, gyors 802.11n Wi-Fi szabványt használ, és rengeteg hasznos funkcióval rendelkezik. A kártyát többféle típusban meg lehet venni, már a legolcsóbb Geo változat is képes arra, hogy otthon routerünkön keresztül automatikusan a számítógépre mentse a fotókat, vagy hogy bárhol a világon ingyenes hotspoton (vezetéknélküli internetelérést biztosító ponton) keresztül szinte bármelyik fotómegosztó oldalra elküldje kiválasztott képeinket geotaggelve, vagyis bejelölve azt, hogy épp a világ melyik pontján készítettük a képet.
A drágább Pro X2 változat a nevéből adódóan is inkább a professzionális felhasználóknak készült, és már az ún. ad-hoc hálózatokat (router nélkül két gép közötti kapcsolat) is ismeri, tehát közvetlenül például a laptopunkra küldhetjük az akár tömörítetlen RAW képeket vagy videókat. A legújabb kártyák rendelkeznek egy ún. végtelenített memória funkcióval, aminek lényege, hogy a kártyán egy előre beállított hely erejéig tárolódnak a képek, ezután automatikusan számítógépre menti a legrégebben készült képeket, majd az újonnan készült fotókkal felülírja a kártyán a már lementetteket. A kártya minden SD vagy SDHC kártyás készülékkel kompatibilis, de átalakítóval akár a Compact Flash vagy más típus helyén is jó szolgálatot tehet.
Transflash - csak 3cm-ről
Nemrég a szabványokkal általában szembemenő Sony is bejelentette a TransferJet névre hallgató rádiós memóriakártyáját, ami 560Mbps maximális sebességre képes elméletben (375Mbps effektív), viszont a maximális hatótávolsága mindössze 3 cm.
Az előzőekben bemutatott kártyával szemben egyelőre viszont csak a Sony saját szabványát, a Memory Sticket használó készülékekben működik. A 3 cm-es hatótávnak előnye is van, például nem kell a készülékek összepárosítgatásával játszani, elég mindössze egymás mellé tenni őket és a kiválasztott file-ok áttöltődnek egyik helyről a másikra, vagy nézhetjük a telefonunkon tárolt filmet a legújabb LED tévénken.
Persze ezen kívül még számos lehetőség van a file-ok vezetéknélküli küldözgetésére, például ott van a sima USB-s kábeles kapcsolatokat lecserélni szándékozó W-USB és a Bluetooth legújabb 3.0-s nagy sebességű változata is, az idő majd eldönti hogy melyik marad életben és melyiknek felejtjük el még a nevét is pár éven belül.
