Emlékszünk még a kétezres évek elejére? Nem volt az olyan rég, technológiai fejlődés szempontjából azonban már a messzi távolból szemléljük kirohanásainkat, amik egy-egy mobilos újításnak szóltak, például a polifonikus csengőhangok megjelenésének, vagy a telefontörténelem első színes kijelzős készülékének, a Sony Ericsson T68-nak 2001 karácsonyán. Hol volt akkor még a mobilfotózás? Sehol. És hol van most? Ott, hogy fotóriporterek így készült képekkel nyernek fajsúlyos díjakat.
Sajtófotó: olcsó trükk vagy hatékony megoldás?
Az első "hivatásos" fecske az AP hírügynökség fotóriportere, David Guttenfelder lehetett, aki 2010 tavaszán Afganisztánban egy iPhone 3-at állított csatasorba, letöltve rá a Shake It! nevű, a képeket polaroidszerű effekttel ellátó alkalmazást. Ő már korábban is bizonyított hagyományos, digitális sajtófotóival, újító kísérletét azonban nem fogadták egyöntetű lelkesedéssel.
Az online kritikusok fő indoka az volt, hogy ilyen nosztalgikus tónusokat "olcsó" trükkel elérni nem kifejezetten etikus (hiszen a program maga az analóg fényképezőgéppel készített képeket igyekszik utánozni), egy háborús fotózsurnalisztától nem ezt várták, és így tovább.
Kevésbé zavaró, mint egy méteres objektív
Itt azonban álljunk meg egy percre, és göngyölítsük fel a kontrák mellett a pro érveket is. Kezdjük azzal, hogy a telefon elfér egy kabátzsebbe, így a fotós hamarabb tudja előrántani akció esetén. Nincsenek bonyolult beállítások, továbbá nem elhanyagolható az sem, hogy a katonák is természetesebben fognak viselkedni, ha nem azt látják, hogy valaki egy kályhacsőnyi objektívvel hadonászik mellettük - ez a mobillal lövöldöző fotózsurnalisztáknak is az egyik legerősebb érve. És akkor ott van még a gyorsaság, vagyis hogy a fotók adott esetben rögtön továbbíthatók róla.
Mi itt a Nyugaton is közöltünk már ilyen fotóriportot, ehhez a Hipstamatic nevű appot használtuk - ami egyébként a mobillal kacérkodó fotósok egyik elsőszámú kedvence lett az elmúlt években. Ezt is tudjuk dátumhoz kötni: szintén 2010-ben, de már az év végén terjedtek el a neten Damon Winter így készült képei, amik már sokkal "vibrálóbbak" voltak elődjénél, hiszen a Hipstamatic mögött már egy sokkal hatékonyabb szoftver áll.
Talán nem is borult volna akkorát a bili, ha Winter fotói nem nyernek el egy jelentőségteljes harmadik helyezést az Év Képei nemzetközi versenyen. Chip Litherland, aki szintén a New York Times fotósállományát gyarapítja, keményen fogalmazott blogjában: azt írta, ez a díj újabb kést nyomott a sajtófotózás már bomladozó holttestébe. Szerinte nem az a gond, hogy mivel készültek a képek, hanem hogy át lettek futtatva egy programon, ami megváltoztatta őket.
Minél inkább folytatódik a gyakorlat, hogy díjazzák ezeket a képeket, annál inkább beszélhetünk a sajtófotózásról múlt időben
- fogalmazott.Winter erre azt mondta: a verseny más, komoly felszereléssel készített fotóin is kézzelfoghatóak a módosítások.
A képeken látható információk nagy részét elhomályosítják az esztétikum érdekében. Mi, emberek például nem fekete-fehérben látunk. És nem is 1,2-es rekesz mögül látjuk a világot.
(ez szűk mélységélességet jelent, vagyis a fókuszba kerülő tárgy nagyon éles lesz, ami tőle távolabb vagy közelebb van, az meg nagyon elmosódott - a szerk.)Egy bizonyos: a fotográfia átalakulóban van, és ez nem csak a riportozásnál van így. Az iPhone 4S kameráját már a világ legjobb mobilos lencséjének tartják, és ha körülnézünk a Flickren, a szerkezet tényleg bámulatos munkát végez. De hogy még ezt is felturbózzuk, ahhoz alkalmazások egész sora kínálja magát - egy következő cikkben ezeket tekintjük át.
