Déltájban a színészbüfében, a társulat újdonsült tetőtéri fészkében ezúttal a média gyülekezett. Mi is meglepődtünk, milyen magas létszámban voltunk kíváncsiak a sajtóebéddel egybekötött tájékoztatásra. A nap fő témája mi más lehetne: a nemrég a közgyűlésen megszavazott szombathelyi költségvetés, ezen belül a színház csökkenő támogatása. Ahogy Jordán Tamás felvezetőjében elmondta, szeretné a sajtó segítségét kérni abban, hogy a Weöres Sándor Színház önkormányzati támogatásával és működésével kapcsolatban végre eloszlassanak néhány súlyos félreértést. Lássuk, mit is.

196 helyett 145 millió áll rendelkezésükre

Miközben mindenhol arról hallani – folytatta a direktor – hogy a szombathelyi kulturális ágazatot sújtó megszorítások ellenére a színház jól járt, hiszen támogatása a tavalyi összeghez képest 11 millió forinttal nőtt, addig a tények épp az ellenkezőjét bizonyítják. A költségvetésben szereplő 196 millió forintból a színház ténylegesen csak 145 milliót fordíthat saját működésére. Ugyanis – magyarázza Jordán - 15 millió forint a Mediawave-nek jár, a színházon csak keresztülfuttatják ezt a pénzt. Öt millió forint pedig a Karneválszínházé. Továbbá szerepel egy 36 milliós tétel is, amit a színház bérleti díj címén a városnak fizet. Ez az összeg azonban a város egyik zsebéből a másikba vándorol.

Galéria: Sajtótájékoztató a színészbüfében

A valóság tehát az – hangsúlyozta – hogy a tavalyihoz képest 20 millióval kevesebbet kapnak, viszont ezzel együtt megnövekedtek a terheik – így a költségvetésükből összesen 45 millió hiányzik.
A városatyák nem vették figyelembe, hogy az új színházban nemcsak a feladataik nőttek meg, hanem méretében is nagyobb intézményt kell működtetniük. – Saját számításaik szerint 25 millióval több a rezsijük.

A direktor hangsúlyozta, a normális működésükhöz még legalább 11 embert kellene szerződtetniük. Ha körbenézünk a környékbeli vidéki színházaknál (Sopronban, Zalaegerszegen, Veszprémben) legalább 120 fő dolgozik, ezzel szemben a szombathelyiben jelenleg mindössze 68-an. A jelenlegi feltételek mellett 50-60 millió forintos működési hiánnyal kell számolniuk. Ezért öt százalékos bércsökkentést terveznek, és az új munkaerőt (világosítókat, fodrászokat) példátlan alacsony bérért tudják csak szerződtetni, 100 ezer forint bruttóért, úgy, hogy nyáron nincs fizetés. Aki ennyiért eljön – kesergett a paradox helyzeten Jordán - azt viszont már ő maga sem szeretné alkalmazni.

A 2011-es költségvetés igazi vesztese Jordán szerint a szombathelyi színház, ekkora hiánnyal ugyanis egy kulturális intézménynek sem kell szembenéznie Szombathelyen. Reálisan – tette hozzá a színész-direktor - 25- 30 millióra lenne szükségük a normális működéshez.

Négy és fél év után végre lehetne dolgozni…

Az elmúlt hetekben többen felvetették, miért is szervez a szombathelyi színház az előadásokon túl más profilú rendezvényeket, miért is akar „agorázni”, miért nem marad a saját területén, a színházi előadásoknál. Jordán Tamás hosszasan ecsetelte: maga az Agora (az összevont szombathelyi kulturális intézmény) neve is az ő ötletéből született, akkor, amikor 2007-ben egy Wagner vendégudvarbeli találkozón, a város prominensei előtt felvázolta színház alapításának terveit, akkor ott kimondta ezt a szót, ami aztán megtetszett a szombathelyi kulturális intézmény vezetésének.

Az Agora Jordánnak húsz éve mániája, az, amelyről négy és fél éve beszél: hogy a színház ne csak színház, hanem pezsgő találkozóhely legyen. A Merlinben is ez volt a „heppje”, aztán a Nemzeti pályázatában is ez az álma szerepelt. Nem elsősorban azért jött Szombathelyre – folytatta – hogy színházi előadásokat hozzon létre, azokat Pesten is megrendezhette volna, hanem mert megtetszett neki Szombathely, és tényleg egy pezsgő kulturális közeget, egy színházi agorát álmodott ide.

Galéria: Ízelítő a Pygmalionból

Kihangsúlyozta, azok a programok, amiket a színházba szerveznek, amelyek vonzóvá teszik az intézményt, (a Szóról szóra, a Kötelező olvasmány… stb…) nem konkurálnak a város más programjaival, ezek Jordán saját szellemi termékei, nem az Agorától veszik el a teret. Szombathely más intézményi nem szerveznek ilyet. Nincs párhuzamos működés. Selmeczi György például azért jön le Szombathelyre, mert harminc éve barátja, nem mert csak nekik jutott eszükbe meghívni…

Minden szinten zajlik az élet

A tájékoztatás után mi is körbenéztünk, dél tájban mi folyik épp a színházban.

A nagyteremben Béres Attila (az Operettszínház művészeti vezetője) a Kabarét próbálta épp, Fekete (Ernő) a kisteremben a világítókkal egyeztette az esti előadást, a Katona József Színház színésze Weöres Sándor verses összeállításával lép fel ma este. A stúdióban pedig Csonka Szilvi épp Trokán Pétertől kért nyelvleckét. A Pygmalionból pár perc is meggyőzött bennünket, a virágáruslány históriája nem avíttas darab, mai nyelvezettel, Nádasdy Ádám friss fordításában szólal meg. A színház éttermében aztán mákos nudlival megfejelt menüvel örvendeztettek meg, mert a színházban már ebédelni (sőt vacsorázni is) lehet.

Galéria: Ez itt a Kabaré

Búcsúzóul Jordán (merthogy őt is próbára hívták) még elárulta: készül a jövő évad terve. A bemutatókról nem mesélt, csak arról, ugyanazok fognak rendezni, mint az idei szezonban: hirtelenjében Valló Péter, Mohácsi János és Jeles András nevét még feljegyeztem...