Drága színházi kollégák, más műfajban alkotó művészek, a művészet befogadására alkalmas polgártársaink!
Tehát mindenki!
1956-ban 13 éves voltam. Ott álltam a Budafoki úton a Műegyetem bejáratánál, amikor a felhevült egyetemisták a legendás gyűlésükről kiözönlöttek. Édesapám elvitt minket az öcsémmel a Sztálin szobor ledöntésére. Életem felülmúlhatatlanul legnagyobb közösségi élménye.
Egyike a világtörténelem magasztos pillanatainak. Eufória. Mindenkinek könnyes volt a szeme, ismeretlenek ölelték és csókolgatták egymást. Ennek voltam gyerekként megrendült tanúja.
Mégis: október 23. sohasem volt ünnep. A rendszerváltásig ellenforradalom volt, utána pedig a legdurvább politikai csatározásokra adott alkalmat.
Szeretnélek Benneteket rávenni, tegyünk meg mindent, hogy október 23. politikamentes népünnep legyen.
Fogjunk össze, hogy ezen a napon a Köztársasági Elnök Úr ünnepi beszédén kívül, mely mindenkihez szól, semmilyen politikai erő ne kapjon lehetőséget, hogy kisajátítsa ezt a napot. Legyen ez a közös emlékezés, a szabadságszeretet ünnepe. Örüljünk egymásnak, mert tudunk.
Ez tanulható, megszokható.
Útjára indítom ezt a levelet a Facebook-on, akinek tetszik, ossza meg, továbbítsa, kommentelje. Ha sikeresnek mutatkozik, megszervezzük, hogy több százezres regisztrációval eljuttassuk a Köztársasági Elnökhöz és a Kormányhoz ezt az óhajunkat.
Kérem a médiumok segítségét, amennyiben egyetértenek a fentiekkel és tehetik, publikálják a dolgozatomat!
Jordán Tamás
