A szombathelyi Weöres Sándor Színház első bérletes előadása, Gaál József népszínművének átirata remek mulatság. Szerencsés kísérlet arra, miként lehet az eltemetett „mélymagyar” műfajt, a népszínművet a sírjából kiásva újfent színpadra adaptálni.

De mi is az a népszínmű, ami olyan, mint az operett, de mégsem az?

Hogy nálunk okosabbtól idézzünk, Szerb Antal vélekedése szerint „a népszínmű olyan színdarab, melyben népi alakok enyhébb drámai mese keretében népdalokat énekelnek.” Fennköltebb megfogalmazásban a népélet kliséit bemutató középfajú dráma, amelyet rendszerint énekbetétek tarkítanak. A magyar színpadi irodalom sajátos, mára tökéletesen feledésbe merült műfaja ez, amely a népszórakoztatást politikai aktualitással fűszerezi, nem vígjáték, nem is tragédia, de mindenből van benne valami.

A Budát megjárt három-próbás jegyző kalandjait először egy elbeszélő költeményben énekelték meg, ebből írt majd 180 éve Gaál József egy bohózatot. Az alapsztori a mai kőszínházakban bajosan állná meg a helyét, ezért is nyúlt hozzá az ismert dramaturg Bognár Róbert, és írt frissebb dalszövegeket rá Várady Szabolcs, elevenebb zenét Darvas Ferenc. A népszínmű, mint műfaji keret az új átiratban is tovább él. Zajtayt, a peleskei nótáriust ezúttal is engesztelhetetlenül üldözi Tóti Dorka, a boszorkány – egészen addig, míg a boszorkányok istennője, Hekaté meg nem elégeli sikertelen intrikálását. Közben belebotlunk juhászokba, félelmetes haramiákba, színházi kellékesekbe, bejárjuk Budát, benézünk a Nemzeti Színház Othellójába.

Az új dramaturgia a régit egy keretjátékkal is feldobja, a csavar ismerős: színház a színházban. Azzal indul a történet, hogy a színészek sztrájkba kezdenek: nem akarnak népszínművet játszani addig, amíg nem kapnak gázsit. Kelemen Zoltán Színtársulata aztán egy „légysziii-re” mégis beindul.

Komondor, terrier…

Az első felvonás lehengerel, sziporkáznak a színészek, az is nevet, aki csak a felszíni poénokat veszi, még jobban az, aki ráismer a rejtettebb utalásokra is. Látunk humor-morzsákat a Gyalog-galoppból, a Macskajajból Lóci óriás lett,és felidézni is nehéz, mi hangzott még el. Az operai Éj Királynőjeként begördülő Hekaté eljövetele az a pont, amelytől fenntartás nélkül beledőltünk a darabba.

Orosz Robi eddig is kedvencünk volt, komikus alkat, boszorkánya most is örömjáték. Hofis a beütés, ahogy női alakot ölt, és a szája szegletén megjelenik a hamiskás mosoly… Szabó Tiborra rá van szabva a nótárius szerepe, tökéletesen hozza az egyenes, böcsületes, megejtően korlátolt magyar atyafi fazonját.

Mozgalmas darab ez, mindenki több színben, több karaktert is játszik. Szerémi átváltozóművész, ügyesen bújik bele az esetlen, csetlő-botló karakterek bőrébe. Az egykori növendékek egyenértékűen játszanak, az új tagok (Märcz Fruzsina, Zayzon Zsolt) is lubickolnak a többiekkel.Jó látni ezt is.

A második felvonás talán egy hajszállal kevésbé impulzív, lehet, csak mert az első túlpörgetett bennünket. A szünet után nehéz volt felvenni újra a ritmust. Azért rendre feldob egy-egy jó sziporka vagy jelenet (a Nemzeti Színháza körüli hercehurca nagyon bejön). Bár a nótárius történetét lezáratlannak éreztem, a finálé, a társulat búcsúja, a színház életben maradásáról elhangzó utolsó sorok ütnek, főleg a direktor tegnapi interjúja fényében .

Összességében csak ennyit tudok üzenni: jó munka volt, Schlanger Andrásnak és a társulatnak tetszik a humora, én biztosan befizetem magam még erre a népi bohóckodásra.

SZEREPLŐK:
Zajtai, peleskei nótárius / Szabó Tibor
Tóti Dorka, géczi boszorkány, színész / Orosz Róbert
Baczur Gazsi, néző / Zayzon Zsolt
Bíró, Hopfen, tűzoltó, színész / Szerémi Zoltán
Éjjeliőr, botos, Othello, színész / Bajomi Nagy György
Rendező, szobalány,banya, Bandi, Keserű / Kelemen Zoltán
Sebestyén, betyár,banya, néző: Kálmánchelyi Zoltán
Korcsmáros, kávés, betyár, banya, néző, Halmi / Endrődy Krisztián
Első bojtár, Laczi haramiavezér, banya, Krockbrock, Savi, néző, ló / Horváth Ákos
Sándor, betyár, banya, Pazardi, színész / Poppre Ádám
Bíróné, cafka, Nina, színész / Németh Judit
Desdemona, 1. kellékes,banya, cafka, színész / Nagy Cili
Fanni, cafka,banya, színész / Csonka Szilvia
Második kellékes, szobalány, Ella, cafka, banya,néző / Märcz Fruzsina
Zsuzsi, Gizella, szobalány, színész, banya, súgó / Alberti Zsófia
Banya, Kati, Elvira, vokál, Éjkirályné / Senkovics Petra
Kellékes, banya, vokál, néző / Lévai Tímea
Bojtár, néző, banya, szobalány,vokál / Szabó Róbert Endre[/p]

Díszlet, jelmez: Zeke Edit
Zenei vezető: Müller Péter
Korrepetitor: Falusi Anikó
Koreográfus: Bodor Johanna
Kellék: Nagy Kornél
Ügyelő: Győrváry Eszter
Súgó: Kiss Lívia
Rendezőasszisztens: Pintér Krisztina
Rendező: Schlanger András