- Pár hete meglehetősen drámai hangvételű levélben arra biztatta a szombathelyieket, hogy a színház fenntartása érdekében minél többen váltsanak bérletet. Mert ahogy írta, még hatszázra lenne szükség ahhoz, hogy gazdaságilag teljesíteni tudják a 2011/12-es évadot:
Életben kellene maradnunk, hogy folytathassuk ezt a nagyon szépen elindult munkát.
Ennyire rossz a helyzet?- Amikor az idei szezon költségvetését beterveztük, azt hittük, hogy gyerekjáték lesz újfent a tavalyi 3200 bérletesre szert tennünk, hiszen kiváló fél szezonon vagyunk túl, és itt az új színházépület. Az, hogy májusig mindössze kettőezer ötszáz bérletet adtunk el, engem balsejtelemmel töltött el. Tudtam, az emberek nyáron már nem vesznek bérletet, szeptemberben holtszezon van, az iskoláztatás is plusz terheket ró a családokra. Mindenki azt mondta, jó lesz ez így, én pedig azt gondoltam, baj lesz, mert nincs pénzük az embereknek. Kellett valami, ami arra ösztönzi őket, hogy bérletet váltsanak: ezért írtam ezt a felhívást. Mert tudjuk, az önkormányzat sem tud többet adni, tudomásul kell venni, hogy kicsi a torta. Megértjük ezt is.
- Sikerült a toborzás? Most hány bérletes hiányzik?
- A legfrissebb adatok szerint már csak néhány eladható bérlet van, … Ez mindenesetre megnyugtató.
- Pár száz hiányzó bérletes miatt borulhatott volna a költségvetés?
- A szezonra 3200 bérletest prognosztizáltunk, ehhez igazítottuk a költségvetésünket, amiből a programjainkat és az előadásainkat finanszírozhatjuk. Ha nem érjük el ezt a bérletszámot, akkor a bevételi oldalon az hiányként jelentkezik: ahány bérletessel kevesebb, annyiszor 10.000 forint hiányzik a kasszából.
- Négy évvel ezelőtt, a színház megalakulásakor az első célok egyike a hatezer bérletes volt. Minek tudható be, hogy miközben a környező megyeszékhelyeken 10-15 ezren váltanak egy szezonra bérletet, addig Szombathelyen a 3000-ért is izgulni kell?
- Kis időnek el kell telnie ahhoz, hogy a színház a szombathelyiek számára is belső szükségletté váljon. Nem tudják még, hogy a színház mit jelent egy város életében.
Másrészt jelenleg 3200-nál több bérletet el sem tudnánk adni, annyira sok előadásunk van. Ugyanakkor alapvető szempontunk, hogy egy-egy darab legalább 20 bemutatót érjen meg, mert nincs annál lélekölőbb, ha tizenegynéhány előadás után már lekerül a műsorról, a színészek és a stáb is kudarcként éli ezt meg. Muszáj, hogy a színészek is azt érezzék, érdemes volt ennyit dolgozni. Persze jobb lenne, ha egy-egy előadás 30-40-szer futhatna, csak ez kevesebb bemutatót, és több bérletest jelentene.
Tudom, lasszóval kéne fognunk az ifjúságot
- Sok ezer fiatal tanul Szombathelyen, talán őket be lehetne vonzani…
- Külön program szól a fiataloknak, az Ifjúsági bérlet mintegy 500 bérletessel. Tudom, lasszóval kéne fognunk az ifjúságot, de annyi hiábavaló fáradozásunk volt, hogy azt kell mondanom: ehhez nem elég csupán a színháznak erőfeszítéseket tenni, kettőn áll a vásár. Megpróbáltunk mindent, olyan darabokat válogattunk, amik nekik szóltak, de sem a Nevető ember, sem a Kis lord kevéssé érdekelte őket… Nézhetnének persze más előadásokat is, de arra sem jönnek. Más stratégiával is próbálkoztunk, a jegyiroda kiköltözött az Egyetemre, pulttal és számítógéppel, ez sem hozott számottevő eredményt, jó, ha eladtak naponta három-négy jegyet. Jó néhány kollégánk az egyetem hallgatója, ők sem tudják elérni, hogy a csoporttársaik eljöjjenek megnézni őket.
Annak persze, hogy a fiatalok miért nem járnak színházba millió oka lehet. Lesújtó véleményem van az egyetemistákról, nagyon nehéz őket bármihez is megnyerni. Itt helyben állandó nekibuzdulások vannak, hogy el kéne menni közéjük, kitalálni valamit, ott csinálni előadást, de én meg azt gondolom, hogy van egy határ, amin túl mi már nem tehetünk erőfeszítéseket. Ha ilyen a világ, hogy ennyire eltorzítja a fiatalokat, a színház önmagában nem tudja helyrehozni azt, amit a szülők és az iskola előzetesen elrontott. A színházra fel kell készülni. Mi nem tehetünk mást, csak annyit, nyitva állunk, jó előadásokat csinálunk, és reménykedünk abban, hogy egyszer benéznek hozzánk…
- Ha a fiatalokat hiányoljuk is, az elmúlt négy évben kialakult egy masszív színházbarát mag Szombathelyen.
- Az elmúlt évek tapasztalata, hogy a szombathelyi közönség rendkívül heterogén, ezért is nehéz olyan műsortervet összeállítanunk, ami mindenkinek egyaránt megfelel. A megalakulásunk előtti időkben az MMIK-ban működött a Márkus Emília bérlet, 400 férőhellyel, ahol kihalással lehetett bérlethez jutni. Czenki Zsuzsáék a legjobb magyarországi előadásokat hozták el, ez a négyszáz ember mindent látott, ami az élvonalban volt, színházilag annyira művelt és igényes közönség volt, mint Budapesten a Katonáé. Én magam is megtapasztaltam, akár rendezőként, akár színészként, hogy mennyire fantasztikus közeg ez, sokat tudnak a színházról, és elvárják a jó minőséget. Viszont ezek az előadások csak egyszer mentek, mindössze négyszáz embernek.
Körülbelül ezren jártak az MSH zenés előadásaira, tízes nagyságrendben más vidéki színházakba. Egy nyolcvanezres városban mindössze 1500-an jártak tehát rendszeresen színházba, a többiek egyáltalán nem. Nekünk úgy kell a műsortervet összeállítanunk, hogy megnyerjük azt a négyszáz igényes nézőt, úgy, hogy közben azokra is gondoljunk, akik még életükben egyetlen előadást sem láttak.
Ennek szellemében próbáltuk az idei évadot is összeállítani. Az őszi bérletszezon első bemutatója a héten lesz , ez Schlanger András legújabb rendezése, A peleskei nótárius című zenés bohózat. Emellett láthatjuk a Chicago című musicalt, a Tizenkét dühös embert, a Szentivánéji álmot, és a Zarándokéneket, Keszég László, Silló Sándor, Mohácsi János, illetve Jeles András rendezésében. Műsoron tartjuk a tavalyi évad sikerdarabjait, így ha lemaradtak volna róla, még bepótolhatják: a Pygmaliont, a Naftalint, a Kabarét és Az ember tragédiáját. Műsoron marad Németh Judit önálló estje, a Talán, A jó pálinka itassa magát című kocsmakomédia. Elkészült Nagy Cili első rendezése, a DühöngŐ 
DühöngŐ fiatalok Szombathelyen 2011. September 20. 10:49 is.
- Mit láthatunk a tavaszi bérletben, lehet már tudni?
- Kész a műsorterv, a Rokonokkal indítunk, amit én rendezek, aztán bemutatjuk a Paraszthamletet, Ivo Bresan zseniális tragikomédiáját, amely egy termelőszövetkezet kollektívájáról szól, akik a Hamlet bemutatójára készülnek. Műsorra tűzzük Valló Péter rendezésében Moliere Nők Iskoláját, és Béres Atilla rendezésében a kirúgott topmenedzserekről szóló Top Dogs című darabot.
Közben a gyerekekről sem feledkezünk meg, műsoron marad a Varázskendő, most készül a Hetvenhét című gyermekdarab is, Huzella Péterrel.
- A Theatér programjait szervező Czenki Zsuzsa a városháza kulturális vezetője lett
Képtár helyett szupermarketbe mennek - Interjú Czenki Zsuzsannával
2011.
August
26.
11:01
. Az általa szervezett programok megmaradnak, például a Kötelező olvasmány?
- Kevés pénzünk van, de fontos, hogy ezeket is tovább vigyük. Minden szerényebben, de megmarad.
- A Szakmák Színháza is új darabbal, a Mérnökszínházzal jelentkezett.
- Hét helyre biztosan visszük, ugyanis hét innovációs ügynökség volt a megrendelő, így Debrecentől Nagykanizsáig az országban sok helyütt játszani fogjuk. Hasonló szellemiségben, az elsősegélynyújtás témakörében is készülünk egy darabra, melynek Nénó lesz a címe.
Emellett tervezzük, hogy felkeressük a szombathelyi iskolákat, és az osztályokban a gyerekekkel közösen elmondjuk az abban az évben tanult kötelezőket. Talán így könnyebben a fülükbe megy a vers, jobban megbarátkoznak vele.
Nagy dolog, hogy idén a társulatból nem ment el senki
- A társulat hogy érzi magát Szombathelyen?
- Én nagyon nagy dolognak tartom, hogy konstans a társulat, hogy nem ment el senki, viszont négy új taggal gyarapodtunk. Ez is azt mutatja, hogy a színészek jól érzik magukat a társulatban, hogy teljesül az, amire kértem őket, hogy amíg itt vannak, legyenek szombathelyiek, éljenek és mozogjanak a városban.
- Aki nem ismeri a színházak működését, az kérdezheti: minek ekkora társulat?
- Így is nehezen bírjuk, a színészek nagyon le van terhelve. De sokan nem is tudják, talán nem is érdektelen elmondani, mennyire kis létszámmal dolgozunk. Hasonló színházakban száz fölött van a létszám, nálunk hetvenen dolgoznak, ez a nagy különbség.
Jól hangzott a színészképzés, de nem volt alapja
- Sikerült a volt növendékek státuszát is rendezni?
- Színészként vannak számon tartva, de egyáltalán nem színészi fizetéssel.
- Apropó, a szombathelyi egyetemen, amióta ez a csapat végzett, elakadt a színészképzés. Mi ennek az oka?
- Hiába szerette volna a város és az egyetem, abbamaradt a képzés, ugyanis nem volt akkreditált szak. Mindig is nagyon vékony, bármikor elszakadható szálon függött. Jól hangzott a színészképzés, de nem volt alapja. A gyerekeknek diákigazolványuk sem volt. Az akkreditációnak viszont olyan feltételei vannak, amiket az egyetem nem tud teljesíteni: se órarendben sem tanárokban.
- Nem terveznek saját stúdiót?
- Rettenetesen szeretnénk, de nem tudjuk bevállalni, mert se időbe se pénzbe nem fér bele, pedig a legjobban magam is fiatalokkal szeretek foglalkozni.
A negyedik születésnapra nyílt nappal és egy gálával készülnek
- A színház október 1-jén lesz négyéves.
- Ezt a jeles alkalmat szeretnénk a közönséggel együtt ünnepelni. A színház ezen a szombaton minden érdeklődő számára nyitva áll, bepillanthatnak a színfalak mögé, az éppen folyó próbába, találkozhatnak a színház művészeivel. Ezen a napon kerül átadásra a Veres Gábor által készített homlokzati dombormű is. Este hétkor pedig Gála 11. címmel egy műsorra készülünk, melyben a társulat valamennyi művésze színre lép majd. Kabaréjelenet, spirituálé, musicalrészletek, kommentszínház, pantomim és mozgásparódia – csak néhány műfaj ami eszembe jut. Sok más mellett ekkor adják át először a Szenátus által alapított „Holdbeli csónakos”-díjat.
-A Szenátus beváltja a hozzá fűzött reményeket?
- Sokat segítenek és fáradoznak abban, hogy minél több olyan céget találjunk, akik felismerik, azzal, ha a színházat anyagilag támogatják, semmit sem veszítenek, hiszen ez leírható a társasági adóból. A szenátus tagjaitól én személy szerint még azt várom el, hogy legyenek minél többször jelen, hogy ezzel is nőjön a színház presztízse. Az szeretném elérni, hogy a város polgárai bizonyos státusz felett már erkölcsi kötelességüknek érezzék, hogy a bemutatókon jelen legyenek, hogy egy-egy premiert a város saját ünnepének tartson. Másutt, ahol régebb óta működik színház, ez már jól működik. Ott a város elitje úgy nőtt fel, hogy a családi asztalok mellett, az iskolában is beszédtéma volt egy-egy előadás. Itt ez a közeg még hiányzik, még nem épült be a szürkeállományba, a lelkekbe és a szívekbe a színház.
Hitem szerint a színháznak még hatalma van
- Összességében mennyire elégedett az elmúlt négy évvel, és azzal, ahol a szombathelyi színház tart? Ennyit vagy többet remélt?
- Való igaz, nagy utat tettünk meg, viszont az, amiért én valójában Szombathelyre szerződtem, az nehezen jön össze. Bevallom picit gyorsabb előrehaladásra vártam, sok az irigy ember.
Természetesen a színház elsősorban az előadásokért van - de hogy magyarázzam el a lehetetlent, hogy ne legyek félreérthető - én nem ezért jöttem ide. A Nemzetiben, ahol maradhattam volna, a lehető legjobb feltételek között, Udvaros Dorottyával, Garas Dezsővel, Bodrogi Gyulával, Molnár Piroskával csinálhattam darabokat, azt rendezhettem volna velük, amit csak akartam. Ide nem ezért jöttem, a célom ennél jóval több volt. Én mániákusan hiszek a színház erejében és többre tartom, mint általában a kollégáim. Engem már nem elégít ki hagyományos értelemben a színház, tele vagyok díjjal, kitüntetéssel, ülhetnék a babérjaimon Mégis hiszem azt, hogy nekünk itt a színházban többet kellene tennünk a világért, a társadalomért. Hitem szerint a színháznak még hatalma van, egyre kisebb ugyan, de van, és ezzel tudni kell élni.
Számomra minden színházi esemény csak ürügy arra, hogy eljöjjenek az emberek, mert igazán az együttlét a fontos. Ám amikor Németh Judit önálló estjén hatvanan ülünk, majd miután vége a tapsnak huss, mindenki felpattan és elmegy, akkor érzem: ezen még dolgozni kell. De nem adom fel.
Amikor azt mondom agora, olyan helyet látok a lelki szemeim előtt, mint amilyen az Egyetemi Színpad volt. Ahol egy idő után meg se néztük mi van repertoáron, mert tudtuk, ha nincs is semmi, akkor is vele meg vele ott találkozom...
- Szinte közhely, de tudjuk, a világ talán épp az ellenkező irányba halad, nem járunk sehová, mert a legfontosabb találkozóhelyeink már virtuálisak, lásd tévé és a net.
- És ebbe bele kell törődnünk? Megmásíthatatlanul így van? Persze, rossz a világ, az emberek bezárkóznak, a tévé és az internet mindent visz, minden ellenünk szól. De csak lehet tenni ellene valamit, nem? Mi lesz a vége, ha hagyjuk?
Nem hagyjuk. Elkészült és hibátlanul szolgál minket a „Csodapalota”, a társulat tehetséges és igazi csapatot alkot, a közönség egyre inkább sajátjának tekint bennünket. Töretlenül hiszem, hogy következetes, odaadó munkával célba fogunk érni. Ez a cél nem kevesebb, minthogy a Weöres Sándor Színház Szombathely szellemi életének motorja, formálója legyen, működésének hatására a város ismét visszakapja a megtisztelő „Nyugat királynője” nevet.
Eztán felszállhatunk a WSSZ buszára is
A szombathelyiek nap mint nap más útvonalon láthatják azt a Weöres Sándor Színházat népszerűsítő helyi járatos buszt, amely az országban egyedülálló módon viszi az utasokat és jó hírét a társulatnak. A Markatics Marketing Kft. a szombathelyi színházat szponzorálva ajánlotta fel a busz reklámfelületeit.
