Sörrel kínál egy mellettem akrobatikázó raszta. Ovációba fullad egy kiállás a zenében. Vörös fény cikázik ott, ahol nappal még magyar nótákat játszott egy utcahegedűs a shoppingoló külföldieknek. Most azonban éjjel egy óra van, és felszabadító techno szól a Váci utca egyik felét a másikkal összekötő aluljáróban, ami ingyenességével máris jelképes értelmet nyert magának: törzsi happening a konzumipar ellenében. Kár - még ha mindenki számított is rá -, hogy hamarosan fél tucat rendőr vet véget neki. Na de haladjunk sorjában a történésekkel.
Aluljárók, zöldövezetek, elhagyatott épületek - ilyen helyszíneken tervez a Wacky Parties szervezőbrigád félig-meddig spontán bulikat összehozni a közeljövőben. Nincsen költségvetés és nincsen profit: van, aki a furgont intézi, másvalaki a benzint, a harmadik ember a lemezjátszókat, és így tovább.
Woodstock 2.0 - alulról szerveződve
Az ötlet nem újkeletű, sőt, ha úgy vesszük, egy közel húsz évre visszanyúló, ifjúsági popkulturális mozgalom feltámasztása: Nagy-Britanniában a kései nyolcvanas évek végén, az acid house előretörésével párhuzamosan kezdtek virágozni az ún. "rave"-ek (ami a közhiedelemmel ellentétben nem a műfaj, hanem az esemény megnevezése), ezeket gyakorta a törvényes keretekből kilépve elhagyott raktárépületekben, bontásra váró házakban, vagy a városokon kívül terpeszkedő mezőkön hoztak össze, nagy teljesítményű generátorokkal hajtva meg a felhalmozott hangrendszert, tudatmódosító szerekkel pedig saját magukat.
A többnyire anarchista nézeteket valló, nem profitorientált szervezők, és az ezeken akár több tízezres nagyságrendben megjelenő tömegek a választott helyszínt autonóm zónának tekintették, ahol a szabályokat maguk hozzák: a balhés elemeket például a többi bulizó távolította el mély egyetértésben. A rave-ek híre szájról szájra, röplapokon, később netes fórumokon terjedt, és az egész egy olyan alulról szerveződő entitássá formálódott, hogy a brit kormány gyorsan megijedt, és rájuk sütötte az "elsőszámú közellenség" címkét. Igyekezték is ezeknek a gyakran másnap délelőttig tartó táncmulatságoknak az elejét venni - kezdetben karhatalmi erővel, később, a legális keretek közt is gyökeret eresztő megabulik esetén horribilisre emelt engedélyeztetési költségekkel.
Húsz év múltán elmondhatjuk: nem jártak sikerrel, a techno elterjedt, és már a legkisebb magyarországi városban is szól. Sőt, itthon sem különösebben ismeretlen a szabadosabb technobulik fogalma: a budapesti Citadella oldala, a Hármashatárhegy, a gyenesdiási Nagymező és még megannyi vidéki terep adott már otthont akár engedély nélküli, akár legális, de mindenekelőtt régi hippikommunák "free" fesztiváljaira emlékeztető zenei rendezvényeknek. Az ismeretlen hátterű Wacky Parties most pénteken az Astoria, szombaton a Ferenciek terének egyik aluljáróját lakta be önkényesen: negyed óra alatt elfüggönyözték a neonokat, beizzították saját fényeiket, vasalóasztalokon dj-pultot állítottak fel, és meghívott lemezlovasaik zenélni kezdtek.
"Kicsit meguntuk már, hogy évről-évre ugyanazokra a bulikra járunk, ugyanazokra a helyekre. Akartunk valamit, ami nem csak a pénzről szól, hanem a jókedvről, és amihez mindenki azzal járul hozzá, amivel tud" - mondta el nekünk az egyik, érthető okokból magát megnevezni nem kívánó szervező, aki szerint azért nem folyamodtak területfoglalási engedélyért, mert tavalyelőtt a Móricz Zsigmond körtéri Zsíroskenyér Fesztiválon egy egész paksaméta hivatalos dokumentum ellenére is elzavarták őket a rend őrei, és egyébként is, mindig van alternatív helyszínük.
A Váci utcai aluljáróban éjjel kettőkor, a legnagyobb hangulat közepén toppant be a szerv, némi paprikasprével hangsúlyozva szándékait. Mindenki tudta a dolgát: mire a rendőrök odaálltak a dj-pult elé, a kábeleket, elosztókat, zeneeszközöket már nekiálltak szétszerelni, öt perc múlva villanyt kapcsoltak, tíz perc elteltével pedig a bulizók takarítottak.
Békés elválás
"Együttműködő, jogkövető magatartást tanúsítottak, a szemetet összeszedték maguk után" - szólt a központba nem sokkal később a hivatalos jelentés. A nekünk nyilatkozó szervező szerint ez magától értetődő volt: egy olyan közönség jött össze szombat éjjel, akik - még ha le is gurult az a pár doboz sör - lökdösődés helyett figyeltek egymásra, tizenéves lányoktól a harmincas rókáig arcukra volt írva az öröm. Itt azonban nem ért véget az este: a B tervnek megfelelően a társaság a Tűzraktérbe vonult tovább.
A legnagyobb brit tánczenei szaklap, a Mixmag Budapesten tartózkódó újságírója is felfigyelt az Ill Feszt néven indított kezdeményezésre. A magát Martinként bemutató újságíró kérdésünkre elmondta: márciusban több oldalon számolnak be a főváros underground életéről, különös hangsúllyal a minap látottakra-hallottakra. Az, hogy Magyarország ismét felkerül-e a nemzetközi zenei élet térképére, persze nem ettől fog függni - de talán ismét a fókuszba állíthatja az egyébként nagyon is tehetséges hazai lemezelőket. Az Ill Fesztnek pedig folytatása következik - állítólag egyre több segítő kéz által támogatva.
