Egy pénteken benyújtott törvényjavaslat komolyan megkeserítheti a dohányosok életét, és ezt indoklásában sem rejti véka alá: benyújtói a zéró tolerancia elvéhez kívánnak közelíteni vele.
A javaslat szerint júniustól nem lehet majd rágyújtani zárt légtérben - még erre a célra kijelölt helyiségben sem -, legyen szó munkahelyről, vagy bárminemű vendéglátóipari egységről. Felháborítónak hangozhat, igen, és nagyon könnyű, már-már kézenfekvő ezt is a Fidesz súlyosan elcseszett intézkedései közé sorolni, vagyis az Alkotmánybírósággal való packázás, a sajtószabadság fölött Damoklész kardját lengő médiatörvény, a gyerekek után járó plusz egy szavazati jog, a megfigyelt köztisztviselők meg a többi várható őrültség mellé. De ha ezt is az orbáni abnormalitások fakkjába tesszük, tévedünk. El is mondjuk, miért.
A Fidesz csak beteljesíteni készül azt, amit elődje már egyszer megpróbált, csak akkor a puhapöcsű országvezetés felett győzedelmeskedett a cigilobbi meg a vendéglátósok nyomása. Pont egy olyan kérdésről beszélünk, ami kivételes módon egyszer már túlnőtt a pártpolitikán, de egyelőre csak a szándék szintjén - most jön az újabb nekifutás.
De ne feledjük, az jönni fog a kocsmárosok, kávézótulajdonosok, bárüzemeltetők, dohánygyártók felől is, a kérdés, hogy a döntéshozók most állni fogják-e a sarat. És nem csak azért kéne állni, mert ezzel végre felzárkózunk az Európai Unió átfogó dohányzásellenes filozófiája mögé, hanem elsősorban saját magunk miatt.
Attól még, hogy nem látjuk, létezik
Persze nehéz tudatosítani magunkban, hogy erre elengedhetetlen szükség van. Az ember alapvetően úgy működik, hogy amit nem tapasztal meg közvetlenül, annak nem is tulajdonít nagy jelentőséget: a szmogot nem látjuk, ezért nyugodt szívvel autózunk akár egyetlen sarokkal odébbra is, vagy hiába a másodfokú viharjelzés, nehezen mászunk ki a Balatonból, ha még egy esőcsepp sem hullott a nyakunkba. Hasonlóképp azt sem látjuk, hogy a dohányfüsttől egy kis hunyorgáson túl különösebb baja esne a mellettünk állónak - aki aztán húsz év múlva mondjuk tüdőrákba pusztul bele.
Túloznánk? Nem egészen: az Eurobarometer 2007-es tanulmánya szerint a dohányzás igenis súlyos következményekkel jár, úgy becsülik, a rákban elhalálozottak egynegyede emiatt int búcsút az életnek, és az összes halál 15 százalékában játszik szerepet. Európaszerte minden évben öt Szombathelynek megfelelő számú ember hal bele a bűzrudak okozta betegségekbe, így vagy úgy, saját vagy mások káros szokása miatt.
Szomorú, hogy egy ugyanitt közölt grafikon szerint mi, magyarok csak az utolsók között hisszük ezt el: csak 31 százalékunk gondolja, hogy a passzív dohányosok is megszívhatják hosszú távon, 46 százalékunk véli, hogy mindössze légzési nehézségeket okoz nekik, 20 százalékunk pedig, hogy átmeneti kellemetlenségnél nem többet. Nálunk már csak a horvátok, a románok és a bolgárok ostobábbak e tekintetben.
Helló fejfájás, helló bűzös ruhák
Érdekes eltöprengni egyébként azon is, hogy a világ legerősebb pubkultúrájával bíró Angliában ma már természetesnek veszik a részegedők, hogy a korsó Guinesshez csatolt láncdohányzás a múlté, kabátot kell venni, és kicsoszogni a kocsmabejárat elé. Akkor lennénk igazán nagy királyok, ha magunkra tudnánk erőltetni ezt a módit, egy csipetnyi toleranciát, és megérteni végre, hogy természetesen mindenki azzal rombolja magát, amivel akarja - egészen addig a pillanatig, amíg ezzel nem tenyerel bele másvalaki egészségébe.
Végezetül álljanak itt annak szavai, aki Szombathely országosan is ismert metálegyüttesének gitárosaként ma már Leedsben él, így saját bőrén tapasztal:
Először nem tudtam, mi volt fura koncertek, bulizások után hazaérve itt Angliában. És rövidesen rájöttem. Az, hogy nem csíp a szemem, nem vagyok annyira fáradt és a szobám nem bűzlik a ruháimtól, mikor otthon letépem magamról.
Kíváncsiak vagyunk persze olvasóink véleményére is. Önök mit gondolnak a készülő törvényről? Szavazzanak most!
