Bárki bármit is mond, megéri megírni a jártunkban-keltünkben tapasztalható érdekességeket, hiszen lehet, hogy pont az olvassa, akire tartozik, csak éppen eddig nem is sejtette a dolgok folyását. Egy hónapja számoltunk be a Belsikátor járdáján időnként felbukkanó tavacskáról, amelynek áthidalására egy vékony fapalló szolgált. Örömmel számolhatok be róla, hogy kuncogással vegyes sóhajunk ismét megértő fülekre talált és az illetékesek már intézkedtek. Így mostantól a régi, keskeny rozoga deszka helyett immár négy vastagabb és szélesebb palló szolgálja a gyalogosok igényeit. (Lapzártakor érkezett: már csak három!)
|  |
Zanati út, Te csodás
Néhány napja eltűntek az útburkolati jelek városunk egyik legnagyobb forgalmát lebonyolító négysávos út két kilométeres szakaszáról. No nem az ufók csápja van a dologban, bár többen is látni véltek ott kicsi zöld és narancssárga lényeket, amint lapátjaikra támaszkodva szemlélték a csillagos eget. (Azaz csak szemlélték volna, de nappal lévén nem láthattak túl messzire az univerzumban.) Lényeg a lényeg: tél előtt új aszfaltburkolatot kapott az út. A meglévő, sokat emlegetett csatornafedél-gödrök ettől persze nem tűntek el, sőt. Annyival mélyebbek lettek, amennyivel vastagabb lett az út rétege. Ettől aztán ismét ez a szakasz a szlengszótárszerkesztők kedvenc tanyája. Szemtanúja voltam, amint egy hölgy kedves kis autójával realizálta az előtte a semmiből felbukkanó csatornamélyedésnek álcázott fekete lyukat. Mivel az útburkolati jelek hiányoztak, így joggal hihette azt, hogy nincs határ és egy kecses balívű kormánymozdulattal kikerülte a mélységet. Hiba csak ott csúszott a számításába, hogy azt a területet, amire rátévedt napokkal azelőtt még "szembejövő sáv"-nak nevezték hivatalosan. Valószínűleg ez élt a tudatában annak az Audi-t vezető, kisportolt alkatú fiatalembernek is, aki egyik kezében mobilját szorongatta látványosan, a másikkal pedig akkurátusan ellenőrizte, vajon nem borostás-e frissen borotvált kupájának teteje. Egy rövid sivító hang és némi üvegcsörömpölés, majd fékcsikorgás jelezte a kívülállóknak, hogy most valami rendkívüli románc történt a két gépjármű között.
A fiatalember megsebzett bikaként pattant ki az autójából, hangosan eleresztve egy talán köszöntésnek szánt "Mi a f*t csináltál, Te hülye liba?" kérdést. Addigra már a szöszke leány is kiszállt és fejét fogva szemlélte letörött visszapillantótükrének helyét. A látvány nem nyerhette meg a tetszését, mert az akkorra odaérkező bőrfejű legényt nemes egyszerűséggel hosszú combjának elsöprő erejével bokán rúgta. (Auuu! -hördült fel az addigra vagy tízfősre szaporodott nézősereg) Az audisnak egy pillanatra elakadt a lélegzete, de addig is, amíg levegőért kapkodott biztos ami biztos alapon képentörölte a harcias amazont. (Hijjjj! - kapott a szájához a tömeg) Kb. ekkorra tudatosult bennem a helyzet varázsa, így előkaptam fényképezőgépemet, hogy egy feledhetetlen képriporttal számoljak be a nap ezen jeles sporteseményéről. A keresőbe pillantva azonban már azt láttam, hogy mindkét önjelölt pankrátor rohamléptekkel és vérbenforgó szemekkel felém rohan, így önként és dalolva én is csatlakoztam mozgalmukhoz és ahogy bírtam rohantam előlük. (Fuss, öreg, fuss - hallottam egyre halkabban egy borízű hang bíztatását a tömegből. Remélem nekem szólt!)
Így hát Kedves Olvasó, a végkifejletről sajnos érthető okokból nem tudok beszámolni. (Várjuk viszont szemtanúk jelentkezését!)
Említést érdemel, hogy az útburkolati jeleket példás gyorsasággal újra felfestették, így ismét a megszokott kép fogadja az autósokat (Figyelem! A gödrök mélyebbek és jelöletlenek!)
(Lapzártakor érkezett: új burkolatot kapott néhány újonnan felfestett szakasz, így ott ismét hiányoznak az útburkolati jelek...J)
Piacgazdaság
Ritkán utazok busszal, pedig ott igazán nem unatkozhat az ember, ha jó a hallása. A legjobban a nyugdíjas néniket szeretem, akik a maguk módján kitárgyalják a világ folyását, egyedi kommentárokkal fűszerezve az újságból merített szürke híreket. Szerencsére most is kifogtam két anyókát, akik az előttem lévő ülésen pletykálkodtak. Éppen a bevásárlás volt terítéken. Megtudtam, hogy a "Marika" (az egyik néni szomszédasszonya) nem életrevaló teremtés, mert mindig csak magával törődik, keni, cicomázza magát és még szódabikarbónát sem tart otthon, pedig Erzsi néni azt akart tőle kölcsönkérni reggel. Ha nincs szódabikarbóna, nincs lekvár - derült ki a következő percekből-, így Erzsi néni küldetése most az volt, hogy szerezzen.
"A sarki Ferinek csak benzináttya van, aszonta nézzem meg a Tescóban"
A hosszú "ó" a TESCO-ban nem elírás volt. Megfigyeltem, hogy az idősebb korosztályból jónéhányan ragaszkodnak az írás szerinti kiejtéshez, hiába hallják milliószor a "hivatalos" változatot. (Ilyen szavak rendre a "falcó", "interciti", de a Rosalindát érdekes módon mindannyian "rozalindának" olvassák. Ki érti ezt?)
De térjünk vissza a buszhoz. A Tesco hallatán Erzsi néni utitársa teátrálisan sóhajtott egyet és még legyintett is, nyomatékot adva mondandójának:
"Nem szeretem őket. Rabló banda mindegyszálig! Nem is megyek többet feléjük! Te is inkább az Interspárba menjél..."
"Na, mi történt, mesélj már!"-lelkesült fel hirtelen Erzsi néni.
"Mi, mi? Ezek azt hiszik, mindent megcsinálhatnak! De az én pénzemet nem szedik el azok a mocskok..."-dőlt a keserűség az öszhajú asszonyságól. -"Hát mit képzelnek ezek? De én kiszúrok velük. Ki ám! Tudod, Erzsikém, a Tescóban kerek százast kell fizetni a (bevásárló-) kocsiért, de a Spárban csak egy huszast! Ha hetente kétszer megyek vásárolni, már meg is spóroltam egy ötszázast egy hónapban..."
És ebben maradtak. Ezután a Tesco-nak lehet bármennyire kecsegtető akciója, az biztos, hogy kettővel kevesebb vásárlóra számíthat. Erzsi néni immár tudja az igazat, nevezetesen honnan szerzi a pénzét a megamarket. Bár lehet, hogy karácsonyra elárulom neki az évszázad üzletét. Most itt is leírom, de maradjon köztünk: ha hetente csak háromszor megyek a TESCO-ba, akkor a kocsi visszavitelekor összesen háromszáz forint üti a markomat, az Interspar-ban viszont ugyanezért csak hatvan... Tessék nyugodtan utánaszámolni!
Tánczos
