Doktor Torgyán elcseverészett a miniszterelnökkel, majd azt találta mondani Orbán Viktornak, hogy a botrányok ellenére vidéken egyre nő a kisgazdik ázsiója.
Ebben a megközelítésben "idelenn" (ahogy pesti média- polgenyók előszeretettel fogalmaznak) tehát a nép úgy örvend, mint mesebeli majom a farkának, amikor meghallja, hogy a közbeszerzési bizottság elnöke húsz dokumentet kér egy beruházótól, puszta kedvességből megfenyegeti adóhivatallal, szuronyos hadsereggel. A vidéki nép elégedetten dől esténként a jászolban, miközben kedvenc barma pofájába helyez némi növényi maradványokat, mert átérzi, hogy milyen jó is az, amikor az említett úr más pályázatok nyerteseitől is bekért anyagokat, amelyek csak azért nem alakultak dokumentumokká, mert lelketlen, beugrató ügyészségi nyomozók zsarolásnak vették a húszmilliós történetet.
A pórnépben ettől állatira elszaporodnak az örömhormonok, arca kisimul, szíve megtelik melegséggel, összekoccantja homlokát erősen sportriporter küllemű barmával, és még fel is sóhajt: istenem, ha én egyszer kisgazdi lehetnék.
Komfortérzését tovább növeli, hogy bizonyos közhasznú társaságok működéséről is egyre többet hall, az egyik szervezet például élenjáró módon támogatja a Fradit, mindenki Ferencvárosát, a közügyet, gyönge negyven misivel, ami szinte bagatell, nix ahhoz az eredményhez képest, amit a zöld-fehérek előállítanak a hatékony vidékfejlesztésben.
A vidéki ember (mint olyan) egy csöppet elmereng, hogy ő miért nem lehet Fradi, egész egyszerűen Fradi János, hiszen akkor egy évben átlag háromszor rendeznének neki születésnapi partit közpénzen. De aztán túlesik a kicsapongáson, elvégre úgy megy benne föl a kisgazda-ázsió, mint rakettya a Holdra.
A széles countryban lakozó nép lelkesedése azonban még mindig nem hágott a tetőfokára. Ahhoz kell egy-két budai villaépítés, meg alapnyilatkozat. Az isteni volk megérti, sőt átérzi, hogy azért nem kell beszámolniuk a politikusoknak a vagyongyarapodásról, mert tolvajrabló robbantók éjszaka eldurrantanak fél kiló plasztikot a garázsban. Néhány tudatlanabb vadparaszt (szíves használatra átadom a minisztériumban lakozó hivatali farkaknak) fennakad azon, hogy valami nem all right a dologban, mert ha esetleg ő cselekedné az elhallgatás nevű adóműveletet, akkor pár hét múltán már nem tudna kedvenc barmával merengeni a kisgazdák nagyívű tettein, mert jól lecsuknák a magyar sportközvetítéseken felhizlalt jószágával egyetemben.
De a nép, mint tudjuk, ott van a szeren, nem hülye, hanem lelkes, tisztában van vele, hogy kisgazdinak lenni a legjobb bolt, ezért aztán magam is úgy látom, hogy egyre többen válnak a környéken sikeres sztárügyvéddé, valamint énekesnővé, mert ez a felállás az etalon, mondhatni nyerő. Mindenkinek nem sikerül, aki lemarad, az ismét csak ujjongva örvendezik, hogy milyen fasza gyerekek a kisgazdik, tudnak élni, na, az egyszerű, vidéki, mint e sorok szerzője is, már most borítékolja nekik a szavazatát.
Mit tudni, hátha cserébe bevesznek a buliba.
(Krámer)
Fórum: Hol lakjon Torgyán József?
