Ugyan hétfőn, a tárgyalás megkezdésekor még volt esély arra, hogy az idén elsőfokú ítélet születik a körmendi gyermekgyilkossági ügyben, ám azóta szertefoszlottak a remények: az ORFK igazságügyi szakértői minden várakozást alulmúlva válaszoltak (vagy nem) a kérdésekre, egyebek között azt sem tudták megmondani, miért nem végezték el az áldozat piros pulóverjének DNS-es, nyál- és vérvizsgálatát?
De haladjunk sorban. Hétfőn reggel csaknem három órán át olvasták fel a tárgyalások jegyzőkönyveit. Tíz után érkeztek a megidézett tanúk. Közöttük két egykori nyomozó, két hatósági tanú és a Zsade presszó kidobóembere. A hatósági tanúk és rendőrök semmi újat nem mondtak, őket csupán azért idézte meg a bíróság, hogy tisztázzák: mikor és hogyan zárták le a gyilkosság helyszínét. Sokkal érdekesebb volt a Zsade presszó minimum százötven kilós kidobóemberének tanúvallomása. A körmendi kosárcsapat törzsszurkolója hosszú ideig visszafogottan beszélt arról, milyen embernek ismerte meg a vádlottat. De amikor szembesítették őt a korábban eljárásban (nyomozáskor, az elsőfokú tárgyaláson) elhangzottakkal, akkor nem cáfolta önmagát.
Megverte a poligráfot
Tehát: T. Gábort régóta ismeri, a vádlott a Zsade presszóba járt, ahol ő is dolgozott. A gyilkosság másnapján tanácsot kért tőle, mit tegyen, mert előző nap ő is járt a Németh Mária utcában. Menjél el a rendőrségre! - volt a tanács. Néhány nappal később poligráffal vizsgálták meg a vádlottat. Azon a délutánon igen feldobott hangulatban tért be T. Gábor a presszóba. Boroskólát ivott, fizetett egy italt a kidobóembernek, egész este biliárdozott. Arról mesélt, hogy elmegy Amerikába, autót vesz, és a tengerparton lakik majd. Záróra után együtt mentek el a rendőrség előtt. Ezer ember közül egy tudja megverni a hazugságvizsgálót, mondta. - Nekem sikerült. Sohasem kapják el a gyilkost, tette hozzá a vádlott - mesélte el a rendőrségen és a bíróságon a tanú az akkor hallottakat.
A súlyos mondatok felidézése nem szegte kedvét T. Gábornak. A vádlott ezúttal csokornyakkendőt vett fel, mélykék ingben, sötét öltönyben jelent meg a tárgyaláson. Láthatóan feldobott volt, nyomát sem lehetett látni a korábbi idegességének. Mivel nem szemben ült a bírósággal, hanem féloldalt, ezért a mögötte ülő és szorgalmasan jegyzetelő édesanyjával gyakran összemosolyogtak.
Zavarodott szakértők
Vidámságukra okot a délután meghallgatott szakértők vallomása szolgáltathatott okot. Az ORFK Szakértő Intézetének munkatársai tanácstalanul, önmagukat ismételve válaszoltak a kérdésekre. Többek között arra, milyen sorrendbe bontják fel a bűnjeleket. Azt sem tudták megmondani, papírba, avagy nejlonzacskóba voltak csomagolva a ruhák. Valamint nehezen derült ki, hány darabból rekonstruálták az áldozat fején széttört cseréptárgyat. A zavart az okozta, hogy először fiolában, vérmintavételre vitték fel az első darabokat, melyek később nem kerültek a többihez.
Szinte hihetetlen, de igaz: a kislány piros pulóverjét nem vizsgálta a szerológus. Így tehát nem tudni, hogy az amúgy nagy kiterjedésű vérfolt mellett, vagy azon, fellelhető-e a vádlottól származtatható nyál vagy vérmaradvány. A szakértők erre azt válaszolták: elméletileg két évvel később is eredményes lehet a DNS vizsgálat, ezért ha a bíróság kéri őket, elvégzik ezt. Egyébként a nyomozás kezdetben arra irányult, esetleg nemi erőszak volt a motiváció, ezért csak alsóneműket vizsgálták.
A védői kérdések, hozzászólások, amelyek a vád gyengítésére irányultak, viszonylag könnyen célba értek. Ennek okát az egyik szakértő tárta fel: jelenleg Magyarországon nincs olyan jogszabály, amely garantálná a bűnjelek egységes kezelését.
Kedden újabb szakértői vélemények ismertetésével folytatták a pert. Az Egészségügyi Tudományos Tanács szakértői (akik munkájukért valamivel több, mint százezer forint szakértői díjat kaptak) a bíróság kérdéseire válaszul leírták: az áldozat halálát külső elvérzés és fulladás együttesen okozta. A kés, melyet T. Gábor lerajzolt, nem lehet azonos a gyilkos eszközzel. A gyilkos az ágyra szorította, száját, orrát befogta a kislánynak, aki hanyatt fekve volt, amikor jobbról balra elvágták a torkát. A tettes legalább kétszer, de lehet, háromszor próbálkozott. Mivel nem ért verő vagy ütőeret a vágás, ezért előfordulhatott, hogy a tettes ruhája nem szennyeződött vérrel. Az áldozatot ott ölték meg, ahol megtalálták.
Nem elmebeteg
Az elmeszakértők ismét leszögezték: vádlott nem elmebeteg, nem szenved tudatzavarban, ezért büntetőjogilag felelősségre vonható.
Volt egy halvány próbálkozás arra, hogy akusztikai szakértő bevonásával megállapítsák: hallhatta-e a szomszéd (mintahogyan azt az elsőfokon, a legutolsó tárgyalások egyikén mondta) a beszédfoszlányt, kulcszörgést, tompa tárgy leesését. De mivel Zsófika otthonából azóta elköltözött a H. család, és a vevő átalakította a lakást, ezért nem lehet a harmadik emeleti lakás eredeti állapotában megismételni a zajvizsgálatot.
A tárgyalásra az autópályán történt baleset miatt a grafológus jelentős késéssel érkezett. Agárdy Tamás arról értekezett, hogy a vádlott leveleit és önvallomásait számítógéppel és hagyományos grafológiai módszerekkel is megvizsgálta és nyilvánvalóvá vált: erős stressz helyzetben vetették papírra a sorokat. Mindezeken túl azt is elmondta: a grafológia jelenlegi állása szerint nem lehet egyértelműen válaszolnia kérdésre, hogy kényszer hatása alatt, diktálásra írta a vádlott vallomásait.
A tárgyalást végül azzal napolták el, hogy a szakértők megvizsgálják a piros pulóvert, illetve kikérik az Egészségügyi Tudományos Tanács véleményét: az elkövetés módját, a kislány fekvő helyzetét figyelembe véve szennyeződhetett-e vérrel a tettes ruhája.
A tárgyalás végén némi közjátékot okozott, hogy a Magyar Távirati Iroda tudósítója a védőügyvédtől engedélyt kérve, a nagy tanácsterem melletti kis helyiségben interjút készített a vádlottal. Csakhogy a bíróság csupán a hozzátartozókkal való beszélgetést engedélyezte. Ennél fogva úgy határozott a büntetőtanács, hogy nem járul hozzá az interjú közléséhez.
Somos Zsolt
Vonatkozó cikkünk: Évek óta rács mögött (11.17)
