Barátomat értesítő fogadta a minap a levélszekrényben, miszerint ajánlott levele érkezett, fáradjon be érte a postára. A postás által máskor olvashatatlanul odavésett feladó rubrikában most tisztán olvasható volt a négy betű: APEH.
Mit akarnak tőlem?
Mivel a posta aznap már bezárt, így nem derülhetett ki a levél tartalma. Mire barátom felért hetedik emeleti lakásába már verte a víz, és görcsölt a gyomra. Végigzongorázta a teendőit az adózással kapcsolatban, de úgy emlékezett rá, mindent idejében feladott, gondosan kitöltve a nyomtatványokat, pontosan a cége által elkészített kimutatás alapján. De akkor vajon mit akarhat tőle az adóhatóság? Még egyszer átgondolta a dolgot és arra a következtetésre jutott: mivel se adót nem csalt, se el nem késett a bevallással, így semmi félnivalója nem lehet. Ebben is maradt magával, majd kissé megnyugodva leült a tévé elé és elszundított. Kulcszörgésre riadt fel rémálmából, már éppen a bíróság előtt állt, adócsalásért. Kissé kifújta magát és hálát adott a sorsnak, hogy felébredt munkából hazaérkező felesége szöszmötölésére.
Keresd a nőt!
Feleség, feleség - valami nem hagyta nyugodni ifjú nejével kapcsolatban, majd hirtelen minden megvilágosodott. Hiszen nem is saját kezűleg adta fel a bevallást, hanem a feleségére bízta és el is feledkezett róla.
- Mikor adtad fel az adóbevallásomat? - rontott az asszonynak felbőszülten, köszönés helyett.
Szegény csak hebegett, hirtelen azt sem tudta miről van szó, de ez újabb olaj volt a tűzre. Egész éjjel veszekedtek, majd hajnal felé mindketten lefeküdtek, háttal a másiknak. Az asszony hamar álomba sírta magát, de a férj egész éjjel nem aludt. Másnap elkérezkedett a főnökétől és egyenesen a postára robogott. Az ő levele legelöl volt a sorban és úgy érezte, a postáskisasszony együttérzően nyújtja felé az aláírásra váró elismervényeket. Remegő kézzel rajzolta be a nevét a tértivevényes űrlapra és szinte lassított felvételként élte át a vastag boríték átvételét. Kiérve a postáról keresett egy csendes zugot és felszabta a borítékot. Négy oldalnyi irat lapul a borítékban, nagy kék adóellenőrzési bélyegzővel. Ami először szembetűnő volt: a határozat szó és a 3000 forintos fellebbezési illeték. Mély levegőt vett és nekikezdett az irat elolvasásának...
Este már megkönnyebbülten mutatta nekem a levelet, ami csupán arról szólt, hogy bevallása mellé benyújtott adójának 1 százalékáról rendelkező nyilatkozat érvénytelen, mivel adója egy százaléka nem éri el a 100 forintot. Fellebbezni 3000 Ft ellenében lehet... A négyoldalas levelet a címzetten kívül jogerőre emelkedés után az irattár is megkapja.
Éljen az irracionalitás!
Happy end? Nem biztos. Vajon hányan lehetnek olyanok, akik segítő szándékkal kitöltötték a támogató nyilatkozatot, anélkül, hogy belegondoltak volna abba, hogy annak egy százaléka nem éri el a százforintot. Az ő "ügyükkel" most külön ügyintéző foglalkozik, a sok határozatot az osztályvezető írja alá. Ezután még irány a postázó, hogy az adófizetők pénzéből közölhessék az adófizetőkkel, hogy feleslegesen töltögettek ki holmi papírokat, így a támogatni kívánt szervezet egy fityinget sem kap tőlük. Mindezt fejenként 143 forintos postaköltséggel (ajánlott, tértivevény), plusz a levél költségei (papír, nyomtatófesték) és nem utolsósorban a lekötött emberi erőforrások bére.
Nem lehetne inkább mondjuk azt megcsinálni, hogy ilyen esetekben az adóhatóság jóváír 150 Ft-ot a támogatott szervezet számláján és a támogatót pedig békén hagyja? Tudom, furcsa gondolkodásmód, de az sem éppen egészséges, hogy közel kétszáz forintért közlik velem, hogy kevés volt a pénzem a támogatáshoz.
Röhögjünk együtt
Sajnos nem az APEH az egyetlen, aki hasonló tranzakciókat hajt végre. A nagy szolgáltatók jórésze pénzt nem kímélve, esztelenül követel akár néhány forintot is. Ha valaki ellátogat Szombathelyen a Gombóc Artúr ételbárba, ott a finom hamburgerek majszolása közben megtekintheti a bár által bekereteztetett ÉGÁZ Rt. csekket, amelyet nem kevesebb, mint egy forintról állítottak ki. Mivel az utalvány a jelek szerint még nem lett befizetve a tavaly októberi határidő ellenére sem, így ezt az egy forintot valószínűleg kamatostul fogja behajtani a gázszolgáltató. Bár amilyen jól megy a Gombóc Artúrnak a tulaj szerintem zsebből kifizeti ezt a summát. Feltéve, hogy a díjbeszedők tudnak visszaadni öt forintból...
tánczos
