Zooropa = virtuálisan vékony nő, tűzpiros lakkcipőben, alakjához hasonlatosan karcsú üvegből Colát szopogat, és álmai parfümillatában E-mailezik. Közben a frissen borotvált, ettől oroszlán-erővel bíró legény az autókatalógusból a szabadságélményének leginkább megfelelő Pegazust böngészi. Átértékelődünk, miközben a női test imádatát és divatját egy légies, testetlen, lassan áttetsző vonalban határozzuk meg, és fogyasztási cikkeinket irracionális szimbólumokká emeljük, közben kőkemény analitikus, információs társadalmat építünk. Hogy van ez? Új fogyasztási vagy digitális civilizáció? Közben itt a New Age? Akkor most a neoreneszánsz vagy pusztulás korát éljük?
Együtt gondolkodni csak ülve lehet
Hankiss Elemér ünnepelni jött Szombathelyre, munkával, nem hivatalosan, de felavatta a főiskola új, egyetemi rangra emelt Európa tanulmányok tanszékének helyét. A műszaki átadás megtörtént, az alap az EU tanulmányozására első-osztályú, helye a D. épület Ekler Dezső által tervezett tetőtere. A EU-delegáció hosszúra nyúlt protokoll-miséje után végre jöhet a várva-várt előadás, Hankiss a mikrofon elé lép.
"Együtt gondolkodni csak ülve lehet", mondja, a zsúfolt előadóteremben állókat szavával a földre kényszerítve. Szóval EU-csatlakozás. Rövidre fogva a szociológus elméletének bevezetőjét: nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és kulturális kérdés is. Hiába vagyunk intézményileg készek, ha az emberek még egyénileg, kultúrájukban nem készültek fel erre. Hova tartunk? Milyen kulturális és társadalmi dimenziók felé? Létezik-e, lesz-e egységes európai kultúra és társadalom, vagy a hiperkapitalizmus globalizációs folyamatában mindez csupán irreális elképzelés? Hankiss válaszok helyett gondolatokat, megfontolásra érdemes folyamatokat vázol.
Racionalizmus vagy újravarázsolódás?
Az elmúlt ötven év gyökeresen átrendezte a világot: az is csoda hát, hogy a különböző generációk még tudnak egymással beszélgetni. Annyi biztos, a klasszikus európainak vett kultúrának, vele együtt, a rá épülő társadalomnak is vége. Az azonban még rejtély, hogy most épp az átalakulás, a válság, vagy a megújulás korszakában vagyunk-e.
Ami biztos, az új civilizáció, ami körülöttünk most épül, főleg kettő, egymással tökéletesen ellentétes kultúrára épül. Egyrészt fogyasztói létünkre, mellyel most világunk újravarázsolódik. Ez elsősorban érzelmi, vágyakra, irracionalitásra épülő, szimbólumokkal teli kultúra, melyben a bevásárlóközpont templom, a misztérium színtere, a lábbeli, az autó nem csupán használati tárgy, hanem varázslásra, életérzések birtoklására szolgáló mágikus szer. A reklámok, a televízió (sorozatok) és filmek szintén ezekre a vágyakra építenek (vagy maguk hozzák létre ezeket), modern legendákat gyártanak, amelyekkel aztán irracionális énünket kívánják kielégíteni. A másik oldalon azonban épül egy racionális, digitális világ, amely az információ és a kommunikáció hatalmára épül. Élményközpontúság helyett tényeket áraszt. Hogy jön össze a kettő? A racionális, digitális és a szimbólumokkal teli fogyasztói társadalom?
Valahogy így: A digitális világ kiszolgálja a fogyasztót, munkával látja el, hogy fogyaszthasson. A fogyasztói világ feledtet, célokat, vágyakat teremt, hogy tovább éljünk a digitális világban, és tovább fogyasszunk.
Király és az egyház
Míg a modernkor a totális racionalizmust, a tudomány egyedüli hatalmát hirdette, a posztmodern kicsit más világot épít. A hatalom egyrészt az információé, másrészt viszont az irracionalizmusra épülő fogyasztói kultúráé. (Mint a középkorban: ott a két földi hatalom: a király és az egyház, egyik racionális a másik irracionális alapon rendezkedett be) Létrejöhet ebből a kétféle világból egy egységes civilizáció? A válasz valószínűleg: igen. A kétféle kultúra (a fogyasztói és az információs) együtt képes az új társadalom létrejöttéhez szükséges összes, a tudósok által ismert feltételt kielégíteni. (Egyrészt integrálnak, globalizálnak, másrészt a termelést és az elosztást is átrendezik, s majd irányítják.) Az azonban már más kérdés, hogy ezen kultúrák valóban civilizálnak-e, hogy általuk a világ megérthető-e, hogy mit kezd a cyber-fogyasztó ember a halál kérdésével, és miként értelmezi majd önnön létének értelmét.
pais
